Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.

Ülésnapok - 1875-396

396. országos ülés május 16.1878. 335 módja ann :, hogy a parlament ellenőrzést gyakorolhass ? külpolitika felett, s lehet a fedezet módozatának m egál lap i fásán ál oly akadályokat gördíteni a kormány elé, melynél fogva annak működése utóvégre lehetetlenné válik. Kerkapoly Károly képv. ur azt monda, hogy ő ezt sem fogadhatja el: mert ha ez áll, akkor ez utóvégre sem volna egyéb, mint a törvény kijátszása. Ebben a t. képviselő ur tulment a ministerelnök úron, mivel a ministerelnök ur mégis hagyott nyitva egy kis kibúvó ajtót s a t. képviselő ui ezt is becsukta. Azon különös helyzetbe jutottunk — ezeket tegnap hallván — hogy hiába utóvégre mégis csak Tisza Kálmán nagyobb barátja a nemzet jogainak. Hanem ezen illusióból csakhamar kiábrándultunk, mert a t. ministerelnök ur sietett egy ugrást tenni, nehogy e nemes versenyben Kerkapoly képviselő ur mögött elmaradjon : kijelentette ugyanis, hogy van ugyan mód a fedezet megállapításánál befolyást gyakorolni a külügyekre, hanem ezt a módot maga is helytelennek s nem gyakorlandónak tartja, s Kerkapoly Károly képviselő urnák erre vonatkozó nézeteit teljes készséggel és szívesen magáévá teszi. Most már látjuk, hogy az egyik 19, a másik egy híján 20. (Tetszés a széhö baljelöl). Nem tagadhatom meg magamtól, t. ház, hogy ne refleetáljak azon érdekes eszmecserére, mely itt tegnap a ministerelnök ur és Kerkapoly Károly képviselő ur között a felett folyt, mikép lehet nálunk a külügyeket vezetni. A t. ministerelnök ur azt mondja, hogy máskép mint a delegatiók utján nem lehet, mert csakis ez a módja annak, hogy a többség véleményét eruálni lehessen; s ha a két képviselőtestület ellenkező határozatokat hoz, akkor a külügyek vezetése lehehetetlenné tétetik ; ezzel szemben Kerkapoly Károly képviselő ur azt mondja, hogy a ministerelnök ur többet bizonyított, mint kellett volna, mert hisz ha ez áll, akkor áll az is, hogy ha a két kormány nincs összhangzásban egymással, akkor is fenakad a külügyek vezetése. Hanem azt mondja, hogy azért nincs baj, mert magában a közösügyes alkotmányban vau gondoskodva arról, hogy az ily conflicíusok elintéztessenek, és ezt abban találja, hogy meg van állapítva az alkotmányosság és ennek folytán a parlamentalisinus: minek folytán utóvégre, La nem egyeznek meg a ministerek vagy a képviselő testületek, akkor vagy a ministereket lehet változtatni., vagy pedig az egyik vagy a, másik parlamentet haza küldeni. Erre ismét a ministerelnök ur azt mondja, hogyha csak a ministerek közt. van conflictus, azon könnyű segitni, mert a renitens ministerek egyikét el lehet bocsátani; de ha a parlamentben van az ellenmondás, az nagyobb baj, inert addig nem lehet várni a külügyek vezetésével, mig az országgyűlést hazaküldik, míg az uj választás megtörténik. Utóvégre is, — ide concludált a ministerelnök ur — csak legjobb módja a külügyek vezetésének az, hogyha a delegatiók határoznak T. ház! Én ezen közösügyes quadratum circuli felett való különben igen érdekes discussió részleteibe bocsátkozni nem akarok; hanem Kerkapoly képviselő urnák előadására ez alkalommal legyen szabad megjegyeznem azt, hogy ha a képviselő testületek vagy a kormányok közt fenforgó ellentétes nézetek miatt nincs semmi baj, mert ezen lehet segíteni: akkor az ő ebbeli argumenfatiója nemcsak arra nézve áll, hogy el kell fogadni Ürményi Miksa képviselő ur határozati javaslatát, hanem áll arra nézve is, hogy nincs semmi baj akkor sem, ha a két képviselő testület a dolog érdemére nézve hoz elférő határozatokat. Ez tehát egy argumentum a mi álláspontunk mellett, a, melyet Kerkapoly képviselő ur beszédéből bátor vagyok magunk részére registrálni. Tisza ministerelnök ur azt mondta, hogy hiába, csak a delegatió az egyetlen egy mód. Hát én elismerem, hogy ez a külügyek elintézésének a legkényelmesebb módja; majdnem oly kényelmos, mint maga az absolutismus; hanem azt hiszem, hogy nem arról van szó, mi a legkényelmesebb módja annak, hogy a monarchia külügyei lehetőleg simán vezettessenek, hanem arról van szó, hogy melyik azon mód, a mely által leginkább vannak biztosítva a nemzet jogai és érdekei. (Élénk helyeslés a szélső balon). Hiába mindaddig, mig a szövetség közöttünk ós Ausztria között fenáll, bármiként okoskodjanak is: a ferde helyzeteket, a conflictusokat, az in congruentiakat elkerülni sohasem lesz lehetséges. Meg vagyok győződve, hogy áílittassék fel a persona! unió és ezen conflictusok, ezen ferde helyzetek nagy mérvben meg fognak kevesbedni; nem mondom, hogy teljesen meg fognak szűnni, inert erre mindenkor lesz eset, mig a szövetség akár a personal unió, akár a reálunio alapján fenáll. Ily esetekben csakis az államférfiúi bölcsesség és a kölcsönös méltányosság fog bennünket kisegíteni. De ha a kölcsönös méltányosság helyett a kényelem szempontjából azon politika követtetik Magyarország részérc, a melyből a mostani kormánynak egész kormányzati bölcsessége áll, hogy t. i. az okosabb enged, ha mi a jó békesség kedvéért feláldozzuk legfontosabb érdekeinket, ha teljesen tartózkodunk, abstineálunk jogaink használatától, ha azt mondjuk, a mit a ministerelnök ur mondott, hogy van jogunk, de nem kell gyakorolni: akkor ugyan szent lesz a- béke Ausztriával; de hazánk jogainak biztosításáról, érdekei megóvásáról szó nem lehet. Én ezzel szemben azt mondom-, malo turbulentam rempublicam, quam tutuin servitium, és épen azért nem vagyok hajlandó elfogadni az előttünk fekvő törvényjavaslatot.