Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.

Ülésnapok - 1875-396

334 S96, országos ülés májns 16. 1878. nem állhat meg. És habár t. barátom Helfy tegnap már idézte a törvénynek azon szakaszait, melyek ide vonatkoznak: miután ugy látom, hogy a tegnapi szónokok azokra részletesen nem refleetáltak, méltóztassék megengedni, hogy ezen §-t igen röviden ismételve felemlítsem. A pénzügyininister ur helytelenül idézte az 1867. évi XII. t. ez. 41. %-t, mert annak ezen ügygyei nézetem szerint semmi köze nincs. Mit mond az a szakasz? „Az ily módon megállapított költségvetés többé az egyes országok által tárgyalás alá nem vétethetik." Azt hiszem, t. ház, hogy világos s ezt hosszasan bizonyitani nem kell, hogy a mi előttünk áll, sem formájára nézve, sem lényegére nézve nem költségvetés, hogy az vajon háború esetében megadja-e vagy megtagadja az arra szükséges eszközöket, nem a költségvetés körébe tartozik. De mellőzte a t. pénzilgyminister ur a 40. §-t, a melynek ' eleje azt mondja: A közös költségvetés megállapítása leend tehát a bizottságok feladatának évenkint előforduló legfontosabb része." Miután kétségtelen az, hogy az ilyen rendkívüli kiadás, ma 6'0 millió, holnap lehet 200 millió, vagy nem tudom mily óriási összeg, megajánlása mindenesetre még a költségvetésnél is fontosabb kérdés: ennélfogva világos ezen törvény szavai szerint, hogy a törvény ezt a dolgot a delegatió teendőinek körébe nem sorozza. Itt van még a 43. §., a mely azt mondja: „Hasonló eljárás követendő minden egyéb tárgyakban is, melyek, mint közös ügyek, az érintett bizottságok köréhez tartoznak." Ebből azt lehetne következtetni, hogy nemcsak a költségvetés, hanem más tárgyak is tartoznak a delegatió körébe. Hanem itt már Helfy t. barátom tegnap helyesen megjegyezte, hogy ezen dolgok természete teljesen kizárja azt, hogy rendkívüli nagy háború kiadások az „etcetra" közé számíttassanak. Egyébiránt ezen §, végében is az van mondva, hogy „ugyanazért mindazon költségeket is, melyet a bízottság ily módon hozott és szentesitett határozatainak folytán Magyarországra haramiának, a magyar felelős ministerium fogja azt országgyülésileg megállapított magyarországi budgettel együtt fognak kivettetni és beszedetni. így szól a törvény betűje t. ház, budget és ismét budget. Egyébről akkor, mikor a delegatió hatásköréről van szó, e törvény egyátalában nem beszél. Azt hiszem tehát, hogy tökéletesen világos az a kérdés, hogy a delegatiónak nem volt joga ezen határozatot hozni, sem az országgyűlésnek nem kötessége a delegatió ebbeli rendeletének megfelelni. Világos abból, hogy a delegatió, mikor ezt a határozatot hozta, midőn a 60 milliónyi hitelt elfogadta, túllépte a maga hatáskörét s hogy a delegatió egyenesen jogbitorlást követett el. (Helyeslés a szélső bal felöl.) Ezek voltak előadva Helfy t, barátom beszédjében, és ezek után a t. ministerelnök ur tegnap azt monda, hogy miután az ő érve arra nézve, hogy a képviselőháznak nincs joga a dolog lényegére nézve intézkedni, egyátalán nem czáfoltattak meg, ő a maga nézetétéhez tovább is ragaszkodik. Mit mondott a t. ministerelnök ur a maga első beszédében állításának bebizonyítására? Azt mondta egyszerűen : „arról, hogy a parlament a delegatiók által megszavazott költség fedezetét megtagadja, alkotmány és törvény értelmében szó nem lehet.'" Ez volt a t. ministerelnök ur thesise és egyszersmind bizonyítása; ezenkívül egy szót sem szólt; s ha most már szemben azon argumentumokkal, melyek a mi részünkről előadatlak, szemben nevezetesen azzal, a mivel a Helfy Ignácz képviselőtársam által előadottakkal a minister ur azt mondja, hogy az ő érvei nem czáfoltattak meg, akkor megvallom, nem tudom, miként lehetséges a t. ministerelnök úrral szemben a discussió. Méltóztassék ezen törvényből oly §§-at idézni, melyek megczáfolják az általunk idézett §§-katés ha constatálva lesz az, hogy az ő ebbeli czáfolata megállja a próbát, akkor méltóztassék azt mondani, hogy érvei nem czáfoltattak meg; de addig, ha százszor ismételi is állításait, azok egyátalában semmi jelentőséggel és értékkel nem bírnak (Helyeslés a szélső baloldalon). Kerkapoly Károly t. képviselő ur tegnap azon kérdésre vonatkozólag, van-e a delegatiónak joga ily rendkívüli összegeket megszavazni, és az országggyülésnek ebből folyólag mi a kötelezettsége. azt monda, hogy ő neki is voltak e tekintetben kételyei s beismeri, hogy az 1867. XII. t.-cz. §§-inak betűjéből lehet a mi állitásunk mellett súlyos érveket formálni; kijelenti azt, hogy ennélfogva a mi eljárásunkat kárhoztatandónak nem tartja; hanem hozzáteszi, hogy lelkiismeretes bővebb átgondolás után most már azon eredményre jutott, hogy Magyarország a fedezetre a delegatiók határozata következtében valóban kötelezve van. Sajnálom, hogy a t. képviselő ur nem sorozta elő azon indokokat, melyek őt lelkiismeretes átgondolás után korábbi nézetének megváltoztatására bírták, illetőleg kételyeit elosztatták. Én ugyan nagy köszönettel vettem t. képviselőtársam méltányos nyilatkozatát irányunkban. s nem is akarom ezt azon gyanúsítással viszonozni, mintha talán ez arra mutatna, hogy még sincs talán tökéletesen tisztában saját kételyeivel; de mindenesetre legyen szabad ebből bátorítást meritnem arra nézve, hogy mi a magunk nézetei mellett továbbra is megmaradjunk. Hanem a t. képviselő ur tett egy igen meglepő nyilatkozatot. A ministerelnök ur ugyanis azt monda, hogy a delegatiók elé tartoznak ugyan az efféle ügyek, hanem ő beismeri azt, hogy van