Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.

Ülésnapok - 1875-396

396. országos ülés május 16. 1878. 333 bályozására az 1878-ik évi állami költségvetésbe Péchy Jenő és társai által fölvétetni indítványozott 60,000 frt tárgyában. Kérem a t. házat, méltóztassék ezen jelentések kinyomatását, szétosztását és annak idején az osztályok mellőzésével napirendre tüzesét elrendelni. Elnök: Az állandó pénzügyi bizottság jelentése az apahida-szászrógeni államát kiépítése tárgyában, továbbá ugyanazon bizottság jelentése a Szamos folyó szabályozására az 1878-ik évi állam költségvetésbe Péchy Jenő ós társai által fölvétetni indítványozott 60,000 frt tárgyában ki fog nyomatni, a ház t. tagjai közt kiosztatni és a legközelebbi napok valamelyikén napirendre tűzetni. Bátor vagyok a t. házat ez alkalommal arra figyelmeztetni, hogy a ma kiosztott irományok közt a pénzügyi bizottságnak a szeszadóra vonatkozó jelentése is foglaltatik. Simó Lajos előadó: T. ház! Van szerencsém a gazdasági bizottság jelentését néhai Bojthor Endre nyugdíjazott képviselőházi irodaigazgató özvegyének Zazula Ételnek nyugdíjaztatása iránti kérvényét tiszteletteljesen beterjeszteni. Kérem a t. házat, méltóztassék a bizottság erre vonatkozó jelentésének kinyomatását, szétosztását és annak idején napirendre tüzesét elrendelni. Elnök: A gazdasági bizottság jelentése néhai Bojthor Endre képviselőházi nyugdíjazott irodaigazgató özvegyének, Zazula Ételnek saját nyugdíjaztatása iránti kérvénye tárgyában ki fog nyomatni, a házban szétosztatni és napirendre tűzetni. Következik a napirend: a közösügyi bizottságok által rendkívüli hadiköltségekre megszavazott 60 milliónyi hitel Magyarországra eső részének fedezéséről szóló törvényjavaslat tárgyában a pénzügyi bizottság által beadott jelentés folytatólagos tárgyalása. Mocsáry Lajos: T. képviselőház, Méltóztassék megengedni, hogy azokra, a miket a mi álláspontunk ellenében a tegnapi napon a t ministerelnök ur és Kerkapoly igen t. képviselőtársam felhoztak, néhány rövid észrevételt tegyek. Nem kell sokáig e tárgynál időznöm, mert hisz nem tüzetes érveléssel hanem csak assertiókkal, puszta állításokkal lesz dolgom. Én a külügyekről szólni nem akarok, mert azt hiszem, hogy van itt ezen tárgyról egy előzetes kérdés is, mely iránt tisztába kell jönni s ez az: fel volt-e jogosítva a delegatió arról, hogy ezen tárgyban határozatot hozzon és kötelezve van-e a képviselőház arra, hogy a delegatiónak meghozott határozata következtében a fedezetről gondoskodjék. Én ugy vettem észre, t. ház, hogy az eddig lefolyt vitában egy nevezetes mistificatió forgott fenn. Mindjárt az első szónok, Ürményi t. képviselőtársam oda concludált, hogy ő a 60 milliót a maga részéről elfogadja. Bátor vagyok a t. képviselőtársamhoz — sajnálom, hogy nincs jelen — azt a kérdést intézni, hogy hát ki kérdezte tőle azt, hogy elfogadja-e a 60 milliót vagy nem? Én azt hiszem, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslatban egyátalán nem ez a kérdés van a t. képviselők elé terjesztve. A többi t. képviselőtársaim is, a kik kivétel nélkül felültek a magas paripára s beszéltek külügyekről, három császár-szövetségről, san-stefanói békéről congressusról: ugy látszik azon önámitásban élnek, hogy ők, mint a magyar parlament tagjai, arra vannak hivatva, hogy ily nagy kérdések felett nyilvánítsák véleményeiket. Nézetem szerint pedig nem arról van szó; hanem egyszerűen arról, hogy elfogadjuk-e az előttünk lévő törvényjavaslatot, igen vagy nem? És ezen törvényjavaslatban mi foglaltatik? Nem egyéb, mint azon kérdés: vajon a ház hajlandó-e 6°/

0-os adómentes aranyjáradék-kötvények értékesítése, vagy ideiglenes hitelmivelet utján szerezni be a 18,840.000 frtot, vagy pedig arra más módot fog találni a maga böleseségében. De épen azért, t ház, mivel az előttünk fekvő törvényjavaslatban csakis erről van szó és nem egyébről ép azért, mert ezen törvényjavaslatban az van, mint constatált és kétségbevonhailan tény felállítva, hogy a közösügyek tárgyalására kiküldött országos bizottság előre nem látott rendkívüli hadi költségre megszavazott 60 milliót, tehát, hogy ezen 60 millió már meg van állapítva s arról, hogy megadjuk-e vagy nem a Magyarországra a quota arányában eső részt, többé szó sem lehet t épen ez az a miért ezen törvényjavaslatot elfogadni hajlandó nem vagyok. Mert azt elfogadni nem jelent sem többet, sem kevesebbet, mint azt, hogy a magyar országgyűlés beismeri, hogy ő neki semmi más beavatkozási joga a külügyek vezetésére nincs, mint az, hogy vagy az egyik, vagy a másik zsebből fedezze a delegatió által megajánlott költségeket. Ezen törvényjavaslat elfogadása annyit jelent, hogy Magyarország elismeri, hogy neki a külügyek vezetésére semmi reális befolyása nincs, hogy azon jogról, melyet minden állam, minden nemzet a legfontosab jogai közé kell hogy számítsa hogy t. i. ily létkérdéseknél, a háború vagy béke kérdésénél szavazatát a latba vesse: Magyarország abdicál, beleegyezik abba, hogy ebbeli jogát, a delegatió absorbeálja. Ez van constatálva az előttünk fekvő törvényjavaslatban. És mivel indokolja ezt a törvényjavaslatot. A t. pénzügyminister ur, ki azt beterjesztette, indokolásában azt mondja, hogy az 1867. XII. t. ez. 41. §-ában foglalt határozatoknak megfelelőleg és hogy az engedélyezett rendkivüli hitel a felmerülő szükséghez képest annak idejében folyósítható legyen stb. Tehát a t. ministerelnök ur hivatkozik az 1867. XII. t. ez. 41. §-ára. Én azt hiszem, t. ház, hogy ezen indokolás egyátalán