Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.
Ülésnapok - 1875-381
381 országos Illés áprll 1«. 1878. 27 tem, hogy oly esetekben, a hol az elnökök részéről oly indoko 1 ! felterjesztéseket kapok, melyekből belátom azt, hogy a birói állomásoknak sokáig függőbe tartása csakugyan helyrehozhatlan hátramaradást fog az igazságszolgáltatásra nézve előidézni: készséggel fogok tenni kivételt; de ezt általában elfogadni képes nem vagyok. Felhozta a t. képviselő ur a telekkönyvek állapotát és e tekintetben különösen két irányban refleetált. Először mintegy hibául tüntette fel, hogy az igazságügyi kormányzat a törvény által adott azon jogával, hogy t. i. a járásbiróságokat telekkönyvi hatósággal ruházhassa fel, nem él azon mértékben, mint azt a közönségnek java és az igazságszolgáltatás érdeke megkívánná. Én bevallom t. ház, hogy e tekintetben sokat nem tettem -és nem tehettem. Azon idő alatt, hogy szerencsém van ezen tárczának élén állani, 14 vagy 15 járásbiróság — a számát nem merem egész biztossággal meghatározni — ruháztatott fel telekkönyvi hatósággal. De e tekintetben is egyrészről a finaneziális kérdés az, a mely megnehezíti a haladást; mert bármennyire járulnak is azon vidékek, a melyek 'hozzám folyamodnak, hogy járásbíróságaik telekkönyvi hatósággal ruháztassanak fel, e czólra bizonyos tekintetben költségekkel, a mennyiben a többek közt a lakást, fűtést, átköltöztetési és felszerelési költségeket magukra vállalják : ez nem képezi a költségek egészét, sőt merem mondani nem képezi a költségeknek nagyobb részét sem : mert azon költségek, a melyek a személyek szaporításából erednek, a legnagyobbak, ezeket pedig magukra nem vállalják és természetesen nem is vállalhatják magukra. Mondom tehát, a finaneziális tekintet az, a mely engem az előrehaladásban hátráltat. De van még egy nagyobb akadály is e tekintetben, t. i. a telekkönyv vezetésére képes és alkalmas egyének hiánya. Méltóztassék elhinni a t. képviselő urnák, hogy igen gyakran voltam azon kellemetlen helyzetben, hogy fel lévén már egyes járásbiróság a telekkönyvi hatósággal ruházva, igen sokáig kellett keres nem egyéneket, a kiket oda alkalmazhattam. A t. képviselő urnák a kinek oly nagy a tapasztalása a bírósági ügymenetben, nem szükséges mondanom, hogy nem lehet minden embert a telekkönyv vezetésével és kezelésével megbízni. A mi pedig az átalakítást illeti, abban a t. képviselő ur szintén téved. Azt méltóztatott mondani a t. képviselő urnák, és ezt helyesen állította, hogy Magyarországon és Erdélyben 5314 községben történt meg a birtokszabályozás. Ez tökélesen áll; de nem áll az, a mit tovább mondott, hogy t. i. 5 ezer s nem tudom hány száz községben volna még hátra a telekkönyvek átalakítása. Ez nem áll, mert 2968 községben az átalakítás már tényleg megtörtént; folyamatban van jelenleg 489 községben és hátra van még 2354 községben. Tehát nem 5 ezer s néhány száz községben, hanem — a mint mondom — 2354 községben. Nem mondom, hogy ez is nem volna elég nagy szám ; de erre nézve még inkább áll azon akadály, a melyet elébb a telekkönyvi hatósággal való felruházás tárgyában felhoztam, hogy t. i. nagy hiány van e tekintetben alkalmas ós képzett egyénekben. Mert a t. képviselő ur is igen jól tudja, hogy a telekkönyvek átalakításának keresztülvitelére sok egyén, a ki különben a telekkönyv vezetésére alkalmas és abban jártas, még nem alkalmazható. (Helyedés, a középen) Ha nem jártas egyénre bizatik az ily nehéz munka és az roszul végeztetik: sokkal nagyobb kárt okoztunk, mint a mennyi hasznot tettünk. (Helyeslés a középen,) Én t. ház, haladok az átalakítások tekintetében, a mennyire haladhatok, és legyen meggyőződve a t. ház és különösen a t. képviselő ur, hogy a telekkönyveknek, valamint a telekkönyvi átalakításoknak fontosságát nagyon belátom és érzem, és épen azért ezen tárgyra a legnagyobb figyelmet fordítom. A mennyire a körülmények megengedik, nem fogok semni néven nevezendő alkalmat sem elkerülni, hogy e tekintetben minél nagyobb előmenetelt létesítsek. (Atalános helyeslés.) Kállay Ödön: T. ház ! A. t. igazságügyminister urnák előadására akarok röviden reflectálni. (Halljuk!) Halász Bálint t. képviselőtársamnak igen helyes előterjesztésére méltóztatott az igazságügyminister urnák megjegyezni, hogy hivatalos jelentései nyomán állithatja, hogy a tolvajlások, a csempészetek és a rablások apadóban vannak. És ez ugy látszik a minister urnák meggyőződése is. Tudják azonban mindazok, a kik a mezőgazdasággal foglalkoznak, hogy ez csak ábránd : mert sem tolvajlás, sem a csempészet, sem a rablás apadóban nincsen. Hogy a t. minister úrhoz ilyen hivatalos jelentések jönnek és hogy a t. minister ur ezekre alapította nézetét, ez iránt kétség nem lehet. De honnan van ez? Onnan, mert a bűnök vizsgálata nagy részt ügyetlen emberekre bizatik és így a bűnöknek huszad része sem derittetik ki. (Igazi) Hogy is képzelheti a t. minister ur, hogy ezen bűnök nagy része napfényre kerüljön, midőn 40—60 mértföldnyi területen egy darutollas csendbiztos két legénnyel tartja fel a policziát, melyeknek egyikét azonfelül a szolgabíró veszi igénybe, másikát peaz adóbehajtásoknál alkalmazzák 1 ? Méltóztassék a t. igazságügy minister urnák figyelmét oda fordítani, hogy valahára mi, a kik az oly terhes adókat fizetjük, gazdálkodásunkban ne károsittassunk tolvajok, rablók ós csempészek által és hogy legyen egy ügyes és czélszerü rendőrség. (Tetszés.)
