Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.

Ülésnapok - 1875-395

328 395. országos ülés május 15. 1878. tiltakoztam ez ellen az ellenzék padjairól, midőn ! a monarchiának compromittálásával komoly szán- j dék nélküli tiltakozások beadása említtetett. Tegnap megtámadtattam azért is, a mit Ür- j menyi képviselő ur előadása folytán felhoztam, f midőn szemben a reichstadti találkozásra vonatkozólag mondottakra ismételtem, a mit már egy alkalommal nyilvánítottam, hogy a monarchia szabad rendelkezési jogát, szabad kezét megtartotta. S ez is most már hibául rovatott fel a t. képviselő ur által, a ki azt mondotta, hogy az neki nem megnyugvás, hogy a monarchia megtartotta magának a szabad kezet, mert ez azt jelenti, hogy j nincs és nem akar szövetség lenni. No, t. kép- j viselő ur, egyben egyetértünk, és ez az egv az, j amit arra nézve méltóztatott mondani, hogy hja azt, hogy a mi érdekeinket más védje meg, nem követelhetni. Tökéletesen igaza van; de megfordítva is áll a dolog: más sem követelheti, hogy az ő érdekeit is mi védjük. Valamint a külügyi politikának feladata: azon lenni, hogy azonos érdekekben megállapodás történvén, lehessen azokat több hatalommal együtt védeni: ugy nagy óvatosan kerülni kell azt, amire pedig nagyon sokszor nyújtatnék alkalom, hogy mások helyett mi kaparjuk ki a gesztenyét. Amely kormány ezen szempontot figyelem nélkül hagyná, és isten tudja miféle reményekben, czifra szavakban vetett bizalommal a monarchiát háborúba vinné, ós azután a monarchia abban isolálva maradna: az igazán megérdemelné a megtámadást. [Élénk helyeslés a középen.) Hogy a kormány a békét czéínak tekintette volna, ezt hajlandó vagyok a t. képviselő ur részéről csak nyelvbotlásnak tekinteni; mert lehetetlen, hogy ne tudja, hogy a bókének minden áron való fentartása czélúl kitűzve soha nem volt, és ez feleljen a béke fentartására inkább vezető politika iránt elmondott nézeteire is, mert ismételten emlékeztetem, hogy eleitől fogva és mindig a kormány czélúl a monarchia érdekeinek megóvását jelentette ki, összes erőnk megfeszítésével és háborúval ha kell. Itt tehát a czél soha a béke nem volt. Csak egyet felelek még a t. urnák. Ő azt mondja, hogy inkább kellett volna a 60 milliót, illetőleg a 31 milliót elkölteni az általam kijelölt czélokra, nem pedig fedezetet kérni a 60 millióra, hanem utólag indomnitásért járulni a törvényhozás elé. No, én hivatkozom a t. háznak elfogulatlan tagjaira, hogy vajon ha akkor, mikor a delegatió által egy megszavazott összeg van, ha a törvényhozás együtt van, a kormány nem szólva senkinek semmit, igen szépen elköltötte volna, mondjuk nem 60 milliót, hanem 31 milliót és mikor már elköltőié azon czélokra, melyeket maga elé kitűzött, jött volna a ház elé, hogy most tessék utólagosan helybe hagyni; ugyan mit mondtak volna? {Helyeslés a közepett,.) A t. képviselő ur épugy, mint a háznak igen sok más tagja, és ez esetben szerintem méltán megtámadta volna a kormányt, mondván: ha nem lett volna neked megszavazott ö-szeged, ha nem lett volna együtt a törvényhozás, a melytől azt kérhetted volna, igenis, a legszükségesebbre szorítkozván, helyesen jártál volna el; de akkor mikor megszavazott összeged volt, mikor együtt volt a törvényhozás: az ily eljárás alkotmányos sérelem. Tessék elhinni, ezt hallottuk volna a ház minden oldaláról, (Ilelyelsés a középen.) Mielőtt bezárnám beszédemet, csak arra kívánok mégreflectálni, a mitKerkapoly Károly t. képviselő társain kapcsolatosan a Jókai t barátom beszédére tett észrevételével tegnapi nyilatkozatomra nézve mondott. (Halljuk]) Miután t. ház, hangsúlyoztam tegnap is, hogy a san-stefanói békének oly feltételei vannak, a melyek a Balkán félszigetnek ugy keletén mint nyugatán olyanokat terveznek, a mik a monarchiának érdekeivel meg nem egyeztethetők; miután megmondtam, hogy a monarchia érdekeit meg fogjuk védeni békében, ha lehet; fegyverrel is, ha kell: nem hiszem, hogy alapot szolgáltattam volna azon feltevésre, hogy az összes ozélzat, a melyről beszéltek, az, hogy valamely ellenség határainkon be ne törhessen. De igenis, én azt tartom, ha valaki békében akarja megóvni érdekeit és a háborúnak bizony nem csekély terheit csak az utolsó szükség esetében akarja igénybe venni, akkor annak első feltétele, hogy ez irányban az időt az utolsó lehetőség határáig megvárhassa: az. hogy biztosságot szerezzen magának azon eshetőség ellen, hogy ellenségei meglépése őt készületlenül találván, azután az actió kifejtése megnehezittessók. Ez beszédem ezen részének értelme, és azt hiszem, hogy ebben azon nagyon is önmegadó politikát, melynek ón hirdetője nem vagyok és nem voltam, hogy t. i. csak a monarchia határait akarjuk a csonkítás ellen megvédeni: föltalálni senki sem lesz képes. (Helyeslés a középen.) Legyen meggyőződve a t. képviselő ur, hogy midőn ezen czélok miatt tartom ma szükségesnek, hogy a fedezet megadatván, a pénz a meghatározott módozatok közt a közös külügyi kormányzat rendelkezésére. bocsáttassák, az esetre, ha azt látnám, hogy a béke fentartása csak a monarchiának határain kívül is nyilvánuló érdekei föláldozása mellett lehetséges, bármennyire sajnáljam is a háború veszélyeit: vagy fogom ezen helyről kérni az országot, hogy adja meg már most a módot, hogy a mit ígértünk, be is válthassuk és védjük meg most már fegyverrel is az ország érdekeit, vagy (Kaas loor b. közbeszól.) — és ennek a közbeszóló t. képviselő ur sokkal jobban fog örülni — vagy nem fogok ezen helyről a t. házhoz szólani.