Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.

Ülésnapok - 1875-395

395. országos ülés május 15. 1878. 329 Én tehát fentartva azokat, a miket tegnap ! kifejtettem, és ismételve ugy az általános parlamentalismus szempontjából, mint speciális szempontomból a t. túloldalhoz tegnap intézett kérésemet : ajánlom a t. háznak a törvényjavaslat elfogadását. (Élénk helyeslés a középen.) Elnök: Kerkapoly Károly képviselő ur szavai értelmének helyreállítása végett kér szót. Kerkapoly Károly: Nem mondom, hogy j szavaim elferdítése, hanem félreértése folytán kérek ; egy pár szót, hogy megjegyezzem, miszerint éu j nem mondottam, hogy a ministerelnök urnák ama j bizonyos uyilatkozata vagy kijelentése t. barátaimnál a szélső baloldalon azon eszmét keltette ; hanem azt mondottam, hogy nekik ezen nyilatkozatra alkalmi okúi szolgált. Az eszme meg volt, de opportunusnak látták az alkalmat, a mely nekik adatott annak ujabban is hangsúlyozására. Ragályi Nándor: T. ház! (Felkiáltások: Holnap! Zaj.) Elnök: Az idő még nem haladt annyira előre, hogy a tanácskozást berekesszük, ennélfogva kérem at. képviselő urakat, méltóztassanak helyeiket elfoglalni és csendben lenni, hogy a tanácskozást folytathassuk. Ragályi Nándor: T. képviselőház! Minek utána az előttem szólott igen t. ministerelnök ur beszéde vagy véleménye közt és szintén az ő előtte szólott Kerkapoly Károly képviselő ur beszéde közt hasonlatosság van, tehát lehetetlen őket is össze nem hasonlítani. Hanem be kell vallani, hogy Kerkapoly t. képviselő ur tovább ment a parlament jogainak megszorításába a delegátiók által, és én ezt igen természetesnek találom, mert Kerkapoly képviselő ur dressirozott növendéke a deák-pártnak, (Derültség.) a mely ezen delegátiót teremtette, s igy az ő kötelessége, hogy az ő gyermekét jobban védje, mint a ministerelnök ur, a ki cs;ik ugy beleházasodott, vagy hogy is mondjam, fusionált a Deák-párttal, és csak elveit tartotta fen. Hanem egyben igazsága van az igen t. ministerelnök urnák: hogy nem az indított minket arra, hogy ezen állast foglaljuk el, a mely határozati javaslatunkban van ben, nem a tegnapi beszédje indított minket arra; mert már keletkezésekor elméletileg, a Deákpárt keletkezésekor a t. ministerelnök úrral és az igen t. elnök úrral mi azon nézetben voltunk, hogy ennél esztelenebb institutio nincs az egész világon, (Derültség.) de hogy frappánsabbnak ezen esztelenség soha sem nyilvánult, — azt be kell vallanom, — mint azon törvényjavaslat által, melyet a pénzügyminister ur benyújtott. Ha már azon t. barátom belekezdett annak elmondásába, hogy miképen jött ide ez a törvényjavaslat, hát én is megpróbálkozom vele. Hát kérem KÉPVH. NAPLÓ 1875-78 XV11 KÖTET. azt tudjuk, hogy a delegátiókat összehívták. (Felkiáltások a középen: Tudjuk! TudjukX) Azután a külügyuiinister ur becsületbeli titok feltétele mellett belesugott a delegátió füleibe és akkor a delegátió megszavazta a 60 milliót. No, erről nem tud semmit a parlament. Igaz, hogy Jókai képviselő ur azt mondotta tegnap egyik képviselő társamnak, hát mért nem kérdezted meg a pajtásodat, mint a hogy én megkérdeztem, hogy mi történt ott; az igaz, hogy nekem pajtásom, t. i. politikai pajtásom ott nem volt (Derültség.); de nigyjék el önök, hogy ha lett volna is: nem inertem volna megkérdeni; és Jókai képviselőtársam igen furcsa színben tünteti fel azon barátját, a ki neki felfedezte azon titkot, a melyről a delegátióban becsületbeli kötelességére fogadta, hogy nem árulja el. (Élénk derültség.) A delegátióból a kérdés a király és császár ő Felsége elé került, és ő helyben hagyta, azután ismét császár és király ő Felségétől a pénzügyminister kezébe került és ő most benyújtotta törvényjavaslat-formában. Illetőleg a pénzügyminister úrtól került a pénzügyi bizottság elé. S itt egy megjegyzést kell tennem. A pénzügyminister ur csak azt mondta, tessék bevenni, vagyis inkább tessék kiadni a 18.840,000 irtot. A pénzügyi bizottság már többet mondott, szerintem fontosat mondott. Alig emlékszem, hogy valaha ily fontosat mondott volna ez a bizottság. A pénzügyi bizottság egy megjegyzése nézetem szerint ellentétben van a ministerelnök ur nézetével. Mit mond a pénzügyi bizottság? Azt mondja, hogy ő nem mond bírálatot ezen nagy fontosságú politikai kérdésről azért, mert a dolog természeténél fogva a kormány felvilágosításokat nem adott és nem adhatott, de fentartja a bírálatot a képviselőház számára. Mit jelent ez? Azt, hogy fentartja a bírálatot, tehát elismeri a képviselőházat bíróul: ha pedig elismeri bíróul, joga van a képviselőháznak Ítéletet mondani ezen törvényjavaslat felett. De hogyan mond a ház bírálatot egy törvényjavaslat felett? Ugy, hogy vagy elveti vagy elfogadja. S igy meg van a képviselőháznak a pénzügyi bizottság nézete szerint is azon joga, hogyha tetszik neki, elvetheti a törvényjavaslatot. A ministerelnök ur pedig azt mondotta, hogy arról szó sem lehet, hogy elvetheti, hanem azután módosította. Ez nem is lehet másként, mert az ellenkezője absurdum, leheletlenség, s általa a parlament nevetségessé tétetnék az egész világ előtt. De nem is ugy van, mert a tények erősebbek minden okoskodásnál. Most előttünk van e törvényjavaslat. Maga a ministerelnök ur azt a megjegyzést tette, hogy vannak oly esetek, hol ezt meg is lehet akadályozni, s erre azt mondta, hogy most nincs az az eset. 42