Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.

Ülésnapok - 1875-395

820 395. országos illés május 15. 1878. lőttünk. De ez nem ellenzék, ez a magyar honpolgárok legelső kötelessége. Hát ezek igenis voltak; nem volt ellenzék ínég Julius 11-ón, hanem volt később. De ez nem a haza megmentésének ellenzéke volt, hanem a haza megmentését erélyesen sürgető párt. Emlékezetébe hivom a t. képviselő urnák, hogy július li-én a haza megmentését a képviselők megszavazták; és Julius 13-án már azok közül, kiket ellenzéknek keresztelt, felszólaltak már és sürgették a kormányt: veszedelem van, magad mondottad, pártütés lázadás, a képviselőház megszavazta a 200,000 katonát, állítsd ki a haderőt mielőbb; a képviselőház megszavazta a 42 millió kölcsönt, add be a törvényjavaslatot. S a kormány többsége mégis augusztus elejére halasztotta el a tárgyalásokat, ós midőn akkor napirendre kellett volna fölvennie, — mire nézve mintha azt hallottam volna Jókai képviselő úrtól, hogy „nem" — no hát én állottam fel — ott van a naplóban — s azt mondtam a kormánytöbbség ellenében, mely ismét elhalasztást indítványozott, hogy ne tegyék azt az ég szerelmére, Julius 11-ike óta folyvást halasztják, most augusztus I-je van, mennyi időt vesztettünk el az óta, s a kormány ismételten elhalasztotta augusztus 16-ára ugy, hogy — nézzük meg a. naplót — csakis augusztus 22. és 26-a közt lett végre a képviselőházban megszavazva Hát ellenzékiek voltunk-e mi ? igen ellenzékei az erélytelenségnek, de követelői s hü szorgalma zói a haza megmentésének, tehát nem ellenzéki És habár az én t. képviselőtársam Irányi észrevételt tett is arra nézve, a mit Perczel Mór mondott, engedjék meg, hogy én is felhozzam azt, hogy azt a szót „árulás" Perczel nem a kormányra mondta, hanem, hogy hát meglegyen állapítva, hogy a legjobb érzéssel is hibázhat minden parlamenti többség, méltóztassék meghal]íratni: mi volt Perczel Mórnak azon kijelentése, melyről az mondatott, hogy az a kormány ellen volt irányozva. Perczel Móricz előadván az alvidéken történt eseményeket a támadások visszaverésére nézve, ezt mondotta : „ha egy angol, vagy franczia káplárt hoznánk ide s azzal ítéltetnénk meg azokat, a mik lenn történtek több hetek előtt és történnek a támadásra nézve, ki fogná mutatni, hogy a lehető legnagyobb árulás követtetett el." No hát, t. ház! én arról nem tehetek, ha az akkori képviselőház nem ugyan 3 napi, de az napi vita után roszallotta a kifejezést, mintha ez a ministerekre mondatott volna. Hanem annyit mondhatok, hogy azon következtetés ismét a levegőből van kapva, mintha oly gyűlöletessé lett volna téve azon kormány, mint azóta egy kormány sem. Én nem tudom, a képviselő ur micsoda kormányt értett ez alatt, mert azóta csak az 1867-iki kormány volt, s az azóta létezők ; tehát nem tagadom ugyan. hogy az ingerültség akkor nagy volt; de emlékeztetem t. képviselőtársamat, hogy már szeptember elején a kormány belátta, hogy téves volt reménye, melyet a béke szent olajágához és a haza megmentésének bizony kissé elhalasztásához csatolt s emlékezhetik reá a képviselő ur, hogy azok, kiket ő ellenzékeknek keresztelt, voltak a magyar állam függetlenségének leghathatósabb képviselői. Bevégzem beszédemet, t. ház! ezek után azon nyilatkozattal: mi kérjük, mi óhajtjuk azt, hogy Magyarország képviselőháza mondja ki és Magyarország kormánya teljesítse azt, hogy Magyarország állami érdekei szemmel tartásával a török birodalomnak az 1856. és 1871. szerződések alapján feuállásának és igy az európai közszabadság tiszteletének alapján köttessék meg a béke; e részben óhajtja a ház s utasítja a kormányt, hogy minden oly állammal, mely erre törekszik, véd- és daezszövetséget kössön azon oroszhatalom ellenében, mely szóval biztatta, ámította, félrevezette, ós megcsalta a kormányt. És e tekintetben a kormány legalább látszólag, — adja az ég, hogy valóban nem — oroszbaráti politikát követett. Óhajtjuk, hogy ezt kimondván a ház, ós egy oly kormány vezetvén a haza ügyeit, mely ezt teljesíteni fogja; mi mindazt, a mi hazánk állami érdekében, a magyar állam ós magyar nemzet fenmaradására szükséges intézkedések, a legodaadóbb feláldozással is meg fogjuk szavazni. — isten minket ugy segéljen. Másképen Magyarország érdekei ellenére és e biztosítás nélkül én ezen kormánynak e javaslatot meg nem szavazom. Soha az isten áldást nem hozott azon nemzetre, mely a szabadság és igazság természetes és örök törvényei szerint védelmébe nem vette a jogot az erőszak és hatalom által letiport államot, Vegye a képviselőház a magyar állam, magyar nemzet érdekeit fontolóra. Fontolja meg Mózes 1. könyvének VI. fejezetét. (Halljuk! Derültség.) Megvagyok győződve, hogy csak azért mondotta ezeket Mózes, mert a mely nemzet képviselőháza akkor sem bir felemelkedni pártküzdelmei ós apróbb szenvedelmein fölül, midőn a nemzet életérdeke van veszélyeztetve, akkor nem is érdemel életet. — A mondat ez. És megbánta isten, hogy teremtette az embert, mert tapasztalta, hogy sok -az emberek gonoszsága a földön, ós szivök gondolata naponta és naponta rosszabb és ezért fájdalmat órze szivében. Én nem óhajtom e fájdalmat, hanem én óhajtom mielőbb hazánk függetlenségének hajnalát. Nem fogadom el a javaslatot. (Élénk éljenzés és helyeslés a szélső baloldalon.') Kerkapoly Károly : T. képviselőház! Én elfogadom az előttünk fekvő törvényjavaslatot. Szükségesnek látom nyilatkozatomat ennek elő-