Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.
Ülésnapok - 1875-395
895. országos ülés májin 15.1818. 321 zetes kijelentésével kezdeni meg, s hozzá teszem, hogy elfogadom azt annálfogva, mert a kiváut összegnek a delegatiók általi megajánltatása, annak fedezését illetőleg, kötelezettséget rótt e törvényhozásra, ha nem is feltétlen kötelezettséget arra nézve, hogy az igy, ilyetén módon fedeztessék, de igenis arra nézve, hogy az valami és pedig reális módon fedeztessék. Nem titkolom t. képviselőház, hogy az 1867: XII t.-cz. betűi alapján a fenforgóhoz hasonló esetekre vonatkozólag nem egy kétely merülhet fel s e kételyeket egy időben —- és pedig nem is régi időben — magam is igen súlyosaknak és olyanoknak tekintettem, a melyekről magunknak számot adni törvényhozói kötelességünk. Épen azért, ha nem is tartom már, de értem azon nyilatkozatokat, melyek e háznak egyik oldaláról ez irányban felhozattak, értem a szélső balt. (Mozgás a székö balon.) Mondom, ha nem is osztozom már azon nyilatkozatokban, de megértem, és mert támpontokat a törvény szavaiban találhatnak, elkárhoztathatóknak nem tartom. De a dolog lelkiismeretes átgondolása engem arról, hogy e kötelezettség fenforog, meggyőzött. Ugyanazért elismerem e kötelezettséget auynyira, hogy részemről még azt sem engedhetem meg, a mit a tegnapi napon a t ministere]nők ur megengedett, mondván, hogy niucsen kizárva a mód, hogy a törvényhozás magát e kötelezettség alól legalább egy időre kivonja, az által t. i., ha a fedezet módozatának czélzatos megválasztása által teremtene nehézséget. Nem engedhetem meg azt azért, mert ha a delegatio votuma kötelezettséget tereint: azon kötelezettség beváltását a törvényhozás lehetetle-i feltételekhez nem kötheti, a fedezetnek egy lehetetlen módozatban megajánlása a kötelességnek nem beváltása, de kijátszása lenne, a mi, mivel erkölcsileg tilos, a törvényhozásra nézve lehetetlen. De elfogadom ezen törvényjavaslatot nem i csak ezért, hanem elfogadnám még akkor is, ha j az e tárgyban való intézkedés egész osztatlanul, ugy a szükséglet megajánlása, mint a fedezetnek megszavazása tekintetében e törvényhozásnak volna osztályrésze. Elfogadnám azért, mert Európa jelen helyzetében, a részünkről kifejtendő actiónak feltétlen szükségét látom, és inert az actiót eszközök nélkül megejteni nem lehet. Ezen eszközök megtagadása egyértelmű lenne azon actiónak szabadjára hagyásával, a melyet az orosz hatalom több mint egy év óta a nélkül is gátolatlanul kifejtett, azon actiónak, a melytől érdekeinket minden körülmények között, a személyes bizalom kérdésétől teljesen eltekintve, sokkal inkább féltem, mint részünkről kifejtendőtől félthetném. Igen, ha a részünkről kifejtendő cselekvóssógnek eszközeit megtagadva, egyúttal azon má- í KÉPV. H. NAPLÓ 1875-78 XVII. KÖTET. sik actiót is inogállithatnók : akkor lehetne gondolkoznunk, férhetne szó e kérdéshez ; de miután ezen eszközök megtagadása egyértelmű azzal, hogy azon másik actió miattunk bátran folyhasson a megkezdett irányban, azt gondolom, hogy a habozásnak lehetősége is kell, hogy kizárva legyen. (Élénk helyeslés balfelöl.) Ennélfogva ismétlem, megszavazom a törvényjavaslatot, mert lehetővé kívánom tenni saját actiónkat, s pedig annál inkább, inert egy áramlattal állunk szembe, a melyről én is azt hiszem, hogy oly helyzetet teremtett, a melynek vaskényszerűsége biztositókul szolgál nekünk az iránt, hogy ha talán némi tétovázás, némi habozás után is, de mindenesetre megtaláljuk azon irányt, melyet e monarchia cselekvésének venni' kell; megvagyok győződve, hogyha némi tévedezés után is, de megtalálja, igazi medrét azon áramlat, a mely ezen votuin folytán is netán megindulandó lesz. Sőt hiszem azt is, hogy cselekvésünk, ha egyedül helyes irányát egyszer megtalálta, nem fog megállani azon pontnál, a melyre Jókai képviselő ur mutatott egyezetben magával a minis terelnök úrral. Jókai képviselő ur azt monda, hogy nem kétkedik ezen összeget megszavazni, miután lehellennek tartja, hogy nemcsak a most ama székeken ülő férfiak bármelyike, de bármely politikai character is hajlandó lehetne aláirni oly okmányt, a mely belenyugvás lenne abba, hogy a monarchia a térképről eltűnjék, vagy annak területe megesonkittassék. Ez, t. képviselő ur, a nagyon is szűkre szorított védelem politikája volna. Engem nem nyugtatna meg, ha csak azt tartanám politikai férnaink részéről lehetetlennek, hogy egy ily okmány alá írják neveiket, és lehetetlennek akarom hinni, hogy találkozzék a monarchiában akár a jelenleg működő, akár az eddig működött, akár a jövőben működésre hívható kormányférfiak közt csak egy is, a ki e monarchia hatalmi állásának egyáltalán, különösen pedig azon irányban ós azon hatalom részéről való megszorításába beleegyeznék, a mely részről a veszély fenyeget. Azért helyezek a t. képviselő urnák ez irányban tett nyilatkozatára ily súlyt, mert a t. ministerelnök ur, midőn az innen fentihangzott azon kivánatokra válaszolt, a melyek a hiteikérés okát s az azzal elérni kívánt czélok megjelölését szorgalmazák, csak oly intézkeiések szükségére mutatott, melyet saját területünk védelmén tul épen nem terjednek; érdekeink védelmét határaink védelmével kimeritettnek, a dolgok jelen állásában én semmikópen sem tekinthetem. (Helyeslés baljelöl.) S azért akarom hinni, hogy ezen nagyon megszorított értelmű nyilatkozat nem szándékos ; s inert ezt hiszem, alkalmat ki41