Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.
Ülésnapok - 1875-395
395. orsizágos Illés május 15. 1878 317 is kétszínűnek, határozatlannak tartatik a kormány politikája: nem illő, nem helyes-e, hogy akkor a magyar kormány mondjon meg nyíltan, hatátározottan annyit, a mennyit ime az angol kormány mondott. És mit mondott az angol kormány? Az angol kormány azt mondotta, hogy ő az 1856. párisi szerződés alapján áll, hogy ő a sztsteíanói békét el nem ismeri, s így óhajtja az európai közszerződések fentartásáí, az európai közszabadságnak és ezen szerződéseknek Anglia érdekeivel való összeegyeztetését s tiszteletét. Miért nem mondhatja a magyar kormány is ezt? Hiszen ez nem kivánása annak, hogy jelezzen katonai ide-oda szállításokat, katonai működéseknek itt-ott intézését, ezt senki sem követeli, hanem azon politikának kijelentését, melyet egy távolabbról érdeklődő nemzet kimondhat nyiltan, határozottan, — azon politikának kijelentését kívánjuk, hogy melyek azon pontok, melyek Magyarország érdekeivel ellenkeznek, ezt az egyet pedig kormányától mindenki megkívánhatja, (Ugy van ! a szélső baloldalon.) Nem tévén ezt a t. kormány, nem támadhat meg bennünket azért, hogy e törvényjavaslat elfogadását megtagadjuk, mert hiszen midőn az eddigi tények a török állam területi épségét megrontani, midőn Törökországot az orosz lábaihoz engedték vitetni: akkor nem lehet bizalmunk a kormányban addig, mig a nemzet közérzületét teljesíteni, nem nyilatkozik nyiltan, sőt ha nyilatkozik is — mert a bizalmat csak tényekkel lehet megérdemelni — (Ugy van.! a szélső baloldalon.) még mindig kétséges, hogy egyébiránt ez édes szavaknak is nem volna e csak az a czélja, hogy a költséget megszavaznók, és ezután más események közbejötte miatt nem fordittatnék-e másra, mint a kitűzött czélra. Tehát nem mondhatja senki, hogy e párt, én és elvbarátim indokolatlanul tagadjuk meg a költség megszavazását, nem mondhatja senki, hogy mi nemcsak hazánk területi épségének, de biztonságának is megvédéséről a törvény, az alkotmányosság eszméjéhez képest nem csak gondoskodni nem kívánunk, de arra kívánjuk a kormány és a ház figyelmét fordítani. Hiszen csak pár év óta, emlékezhetnek önök, kik azok, a kik szorgolták az intézkedést a török birodalom épségben tartására nézve, akkor midőn megvoltunk győződve, hogy Magyarországra nézve ez életkérdés: épen mi tettünk ez iránt nyilatkozatokat. Beismerem, hogy más oldalról is jöttek ily nyilatkozatok s hallotta a kormány az országban majdnem egyhangúvá vált közvélemény nyilvánulását, s mégis mit tett a kormány? Vagy megmozdult talán a képviselőház vonaglásában mint egy majdnem rothadt test, mint halálát érző test. Igenis az életkor bekövelkezhehetik, de ha lelkületünk halad a kor szellemével, akkor, higyjék meg önök, mindig fiatal ós mindig a nemzet életerével halad és ver szive annak, a ki nemzetének közérzületét tolmácsolja e házban ; ha azután a képviselők egykedvüsége kineveti is ezt, vagy bizonyos én általam minősithellen kitételekkel kiséri is. Hátra van még t. ház, hogy Jókai t. képviselőtársamnak tegnapi nyilatkozatára néhány észrevételt tegyek. (Halljuk!) Jókai t képviselőtársam kinyilatkoztatja először is, hogy ugy, mint képviselő és ugy mint hírlapíró kénytelen kimondani, hogy sem orosz, sem török érdek mellett, de igenis magyar-osztrák érdek mellett emelt szót. Engedje meg nekem a t. képviselő ur, hogy nyilvánítsam azon meggyőződésemet, hogy én — az osztrák-magyar érzelem nyilvánításához az igaz nem értek, — azt hiszem, hogy a magyar állam, a magyar nemzet iránt, ha talán önök szerint nem értenék is hozzá, de tudom, hogy ez iránt egész életemen át éreztem, érzek most és reményleni, hogy érezni is fogok a jövőben is. Azért engedje meg nekem azt mondani, hogy én azt hiszem, hogy ezen nyilatkozatában önmaga magát kárhoztatta ós czáfolta meg, ha, miként teljesen hiszem a magyar államnak ós a magyar nemzetnek rendithetien híve. Én utasitom t. képviselőtársamat, vegye kissé figyelembe az országban nyilvánult közvéleményt. Ugyan nem kivánta-e ez a törökbarát politikát? Nem kivánta-e a török melletti fellépést ? Én nem a kormányra mondom ezt, de az egyes egyénnek, a hírlapírónak, a képviselőnek több kiválóbb kötelességei vannak, s nincs oly kivételes helyzete, mint a kormánynak. Én nem hiszem, hogy a t. képviselő urnák ezekről nem lett volna tudomása, sőt talán több tudomása nem lett volna mint nekem. S ha volt s mégis így nyilatkozott, engedje meg, hogy felkérjem, nézze meg az irattárban Liptómegye kérvényét az országgyűléshez a keleti kérdésre nézve, vagy ha azt nem nézi meg, hát hallgassa meg, majd ha e tárgy vitatkozás alá kerül, s meg fog győződni arról, hogy Liptómegye mily magasztos lelkesültséggel fejezi ki ott, hogy e házban régóta — régóta, — mióta Magyarország bizonyos keleti ügyekre nézve állami érdekeit védte, minden államfórfia, a kinek szivét a haza iránti kötelesség feledósének bűne meg nem mérgezte, azon elvet vallotta és vallja, hogy az orosz hatalom terjeszkedése egy a szláv egységgel, a szláv uralom terjeszkedése Magyarországra, Magyarország állami érdekeire nézve a legfőbb veszedelem. Nézze meg e megyének kérvényét, miként fejezi ott ki továbbá, hogy nagyja, kicsinyje Magyarországnak, vagy vallás-felekezet, nemzetiségi kiUönbség nélkül — egynehányat kivéve — valamennyien kívánták.