Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.

Ülésnapok - 1875-395

316 395, országos ülés május 15.1878. mányszerüen épen az általa mondott ez alkotmányos elv következtében szavazhassunk most e tárgyban az ő akarata ellenébe. De a t. ministeremök ur tovább ment. Ezí csak érvül hozta fel a jobboldal ellenében. Még azon véleményét is nyilatkoztatta — és ezt már 1870. november hó 23-án más irányban a közösügyi költségek fedezését illetőleg: „Ha a delegatió közösnek talál valamit, a mi a törvény értelmében nem az: határozottan követelem, hogy az országgyűlés cassálhassa." — No hát, mi igen jól tudjuk, hogy mi nem vagyunk többségben, tehát mi nem cassálhatjuk ; hanem a t. ministerelnök ur, mint ellenzéki vezérnek tett e nyilatkozata helyességét nem tagadhatja meg; és a mely porczben többségbon vag}aink, a t. ministerelnök ur által 1870. november hó 23-án mondottak szerint, még ha azokat ma nem is ismeri ei, még ha megtagadja is, akkor is épen az alkotmányos életnek folyománya szerint természetes, hogy cassálhatjuk, az 6 volt nézete az ő szava szerint; és az én szavam szerint is nem szavazzuk meg, vagy megtagadjuk e törvényjavaslatot. Sőt a t. ministerelnök ur. ha megengedi, hogy emlékeztessem, kissé még tovább ment akkori nyilatkozatában. Előre is megjegyzem, hogy magamévá teszem e nyilatkozatát. (Halljuk l) Azt mondja ugyanis: „Addig is, mig sikerülhetne a delegatiók intézményét vagy eltörülni, vagy mig azt az idők vihara maga eltörülné, méltóztassanak a lehető legszűkebb korlátok közé szorítani." (Derültség a szélső baloldalon.) Üdvözlöm e parlamenti alkotmányos nemzeti életre és szabadsági küzdelemre vezető e nyilatkozatot, a ministerelnök urnák akkori nyilatkozatát. És épen azért, mert e nyilatkozat nélkül is mindig az volt mióta e képviselőházban helyet foglalok, Magyarország állami függetlensége pártjának a törekvése, azért mi addig is, mig el nem töröltetik ez intézmény, vagy az idők vibaia azt el nem törli, azt minél szűkebb korlátok közé óhajtjuk szorítani. (Helyedé* a szélső halon.) Tehát miután világos törvény nem rendeli, ne kívánják önök ál-okoskodásokkal kimutatni azt, hogy a mit világos törvény nem rendel más §§-ok segélyével, az a képviselő testülettől elvonható. Adassék meg uraim ! a nemzetnek azon alkotmányos jog, a mely nélkül nemzeti élet és egymás iránti szeretet nem lehetséges. Osztozom az akkori ellenzék egyik kitűnő volt vezérének, a ház most mélyen t. elnökének azon érzületében, (Halljuk}) ki azt monda, hogy a közösügyek és a delegatiók intézményei sem az osztrák tartományok, sem Magyarország alkotmányos szabadságának nem felelnek meg, és mélyen érzem azon hitet, hogy azok elébb-utóbb nem forradalom, hanem békés fejlődés utján fognak megváltoztattatni itt is és ott is, mert ezen közös ügyes intézmény nemcsak Magyarország képviselőházát, hanem ő felségének a birodalmi tanácsban képviselt országai és királyságai képviselő testületeit is egyenlő bekóba veri. (Helyeslés a szélső bal/elől.) Ezek azok t ház, miket felhozni kívántam arra nézve, hogy alkotmányos érzületem tiltja elfogadni a kormánynak most beterjesztett javaslatát. A ministerelnök urnák még egy nyilatkozatára leszek bátor hivatkozni, (Halljuk! Halljuk \) azt mondja a t. ministerelnök ur, hogy a kormány sem török, sem oroszbarát politikát nem követ, hanem követ magyar érdekpolitikát. Engedje meg a t. ministerelnök ur, de én azt vélem, hogy ha igaz az, a mit, azt hiszem, nem fog tagadni, hogy a török birodalom állami területének i lentartása és függetlensége mint Magyarország ; egyik természetes szövetségesének élete, Magyar| országnak állami érdeke ; akkor midőn az orosz és török hatalom közt háborúra került a sor, ha nem bűn is, de mindenesetre politikai hiba azon államnak pártjára nem állani, és az iránt rokon| szenvvel nem viseltetni, a mely Magyarországnak ! majdnem egyedüli szövetségese. Én azt hiszem, | hogy a kormány akkor nevezetes botlásokat, ha | nem bűnöket követett el, midőn elmulasztotta az alkalmakat, melyek kínálkoztak azon hatalomnak, | mely természetts ós egyedüli szövetségesünk, táI mogatására: mert hatalmi súlyunknak latba veté! sóvel mindjárt a háború kitörésekor kellett volna i annak továbbfejlődését megakadályozni. Elismerem, hogy a ministerelnök ur tegnapi \ beszédében többet mondott, mint eddigelé, debo| csásson meg, nem fogadhatom cl a javaslatot, j inert e nyilatkozatok is határozatlanok, kétértel| miiek. Vaj -n a t. ministerelnök ur miért nem | tartotta szükségesnek nyilatkozni arra nézve is, I hogy Románia területi épségére, Bessarabiára nézve mik a kormány nézetei; hiszen nem tagadhatjuk, hogy Törökország mellett romániai állam I majdnem természetes szövetségesünk, és igen érdekli Magyarország állami érdekeit; — vajon a dunai szabadhajózás, annak az oroszok által elfoglalni szándékolt ténye mily irányban vezeti a kormányt? Azt óhajtja-e a kormány? Nemcsak Magyarországban, sőt az osztrák örökös tartományokban is gyanú, kétely ; nemcsak gyanú, kétely, hanem majdnem bizonyosság van abban, hogy a kormány oly politikát látszik követni, mely nyíltan, szóval nem orosz baráti politika ugyan ; de ténye mégis az orosz baráti politika mellett tanúskodik. Vajon a bécsi képviselőház küldöttségének általam emiitett határozata nem nyilván bizonyítja ezt ? Ekkor tehát, mikor nemcsak Magyarországban, nemcsak Ausztriában, de egész Európában