Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.
Ülésnapok - 1875-395
393. országos ülés május 16 1878. 315 Beadják: Helfy Ignácz, Kállay Ödön, Hegedűs László, Fornszegh Sándor, Nóvák Gusztáv, Ostffy István, Soós Gábor, Bagályi Nándor, Madarász József, Duka Ferencz. Orbán Balázs jegyző {Újra olvassa a határozati javaslatot:) Madarász József: T. képviselőház! Hazám állami függetlenségének képviselője és a függetlenségi párt tagja, semmit sem tartok kiválóbb kötelességemül mint azt, hogy mindent, a mi hazám állami érdekeinek, területi épségének fentartására nemcsak, de biztosságára is megkívántatik, a legmelegebb áldozatkészséggel szavazzam meg; érzem tehát, kivált szemben a jelen események rohamos fejlődésével, szemben helyzetem nehézségét jelesen : miként a mai táviratok értesitnek bennünket, midőn Bécsben csak a napokban ugyanilynemü 60 millió frt fedezését az osztrák képviselőház pénzügyi bizottsága még tárgyalásra sem ajánlja felvétetni, mig a delegatiókban a külügyminister a kellő felvilágosításokat meg nem adja ; midőn a mai táviratok szerint a bécsi osztrák ministerium elnöke azon kijelentést tette, hogy Bosznia és Herczegovina elfoglalására nézve szem előtt fogják tartani, hogy az állam megnyerje azon bizlositékokat, melyek a bekövetkezhető zavaroktól megóvják és igy szemben a magyar ministerelnök tegnapi kijelentésével, Bosznia elfoglalását, vagy legalább ideiglenes megszállását illetőleg előre jelzetté : szemben azzal, a mi Londonban az alsóházban egy közelebbi ülésben történt, hogy az indiai esapatoknak Európába való szállítása i 11 szavazattal 19 szavazat ellenében helyeseltetett; szemben a konstantinápolyi és pétervári táviratokkal, melyek szerint a török várak kiürítése és az orosz seregek visszavonulása ügyében folytatott alkudozások megszakadtak, mert Péterváron nem engedtetett meg az orosz hadsereg visszavonul asa i végre szemben a bukaresti azon legmeglepőbb és hazánk órde.eit legközelebb érdeklő azon távirattal, melyben az iratik, hogy a muszkák folytatják előnyomulásukat a kis Oláhországban öszpontosult rumaniai hadsereg ellen s körülzárolják ugy keletről mint délről. A Brassóból a törcsvári szoroson át Pitesti felé vezető ulat az oroszok elzárták, egyúttal Viddinbe orosz csapatok összpontosittatnak. Érzem, hogy szemben ez eseményekkel komolylyá vált mindenkinek, és legkomolyabbá nekünk kötelességünket mérlegelni különösen akkor, mikor el nem fogadjuk e törvényjavaslatot, — mint a hogy én nem fogadom el, — és indokolni fogom, hogy miért nem fogadom el. Ellenzik elfogadását először alkotmányos érzületem, másodszor ellenzik a kormánynak kétszínű határozatlan nyilatkozatai, harmadszor ellenzi azt a kormánynak azon a nemzetem közérzületével eddigelé meg nem egyezett politikája, melyet a kormány követ. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A mi az elsőt illeti, engedelmet kérek, hogy a ministerelnök urnák legközelebb tett nyilatkozatára tehessek észrevételt. A ministerelnök ur azt mondja, hogy a delegatiók által megszavazott költségek alkotmányunk szerint meg nem tagadhatók. Ez ellenkezik az én meggyőződésein szerint az alkotmányossággal, ellenkezik alkotmányos érzületünkkel. Kifejtetett már Helfy Ignácz t. barátom által és reménylem, hogy a tárgy bővebben kifejtetik pártbeli képviselő társaim által, hogy törvényes csak az, a mi a világos törvény által el nem vonatik a nemzettől. A háborúra szükséges költségeket a képviselőház alkotmányos tárgyalásától elvonni tehát nem lehet. De ha ezen felfogásom megtámadtatnék, engedje meg nekem a ministerelnök ur, báj' tudom, hogy nem szereti, ha a volt ellenzék egyik vezére nyilatkozataira hivatkozom, de azt hiszem, hogy azon jogot, melyet megengedett önmagának a volt Deákpárttal szemben, most is megfogja adni nekem önmaga ellenében. (Halljuk]) A t. ministerelnök ur 1870. márczius 21-én midőn először kezdetett meg igen t. barátaim egyike által a delegatiók által megszavazott közös költségekre nézve a vita, s midőn az akkori Deákpártiak a vitatkozást megakarták gátolni, azt mondták, hogy itt vita nem lehet, később azonban belátta a képviselőház, hogy ez nem alkotmányos elv és a vitatkozásnak hely adatott, akkor ezen vitában azt mondotta a t. ministerelnök ur az akkori ellenzéki képviselő, Tisza Kálmán ur a jobboldal ellenében: „Hivatkozom mindazokra, a kik a törvény alkotásánál jelen voltak, hogy a delegatiók veszélyes voltát illetőleg felhozott érvek ellenében épen azzal érveltek mindig, hogy csak az összeg az, a melyről szólni nem lehet; ellenben, ha a delegatió roszúl, vagy helytelenül jár el, a ház ahhoz mindig szólhat." (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.)" No hát megengedi nekünk a t. ministerelnök ur, hogy mi most ezen véleményben vagyunk és törvénynyel véljük indokolhatónak azon felfogásunkat, hogy a delegatió roszúl, helytelenül járt el, midőn megszavazott oly összeget, a melynek megszavazását még azon törvények szerint is, a melyeknek hozatalához soha nem járultam, a melyeknek eltörlését minden perezben kívánom, még e'zen törvények szerint is, megállapítani nem lehet. Tehát engedje meg nekünk, hogy mi alkot'40*