Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.

Ülésnapok - 1875-395

393. országos ülés május 16 1878. 315 Beadják: Helfy Ignácz, Kállay Ödön, Hegedűs László, Fornszegh Sándor, Nóvák Gusztáv, Ostffy István, Soós Gábor, Bagályi Nándor, Madarász József, Duka Ferencz. Orbán Balázs jegyző {Újra olvassa a hatá­rozati javaslatot:) Madarász József: T. képviselőház! Hazám állami függetlenségének képviselője és a függet­lenségi párt tagja, semmit sem tartok kiválóbb kötelességemül mint azt, hogy mindent, a mi ha­zám állami érdekeinek, területi épségének fentar­tására nemcsak, de biztosságára is megkívántatik, a legmelegebb áldozatkészséggel szavazzam meg; érzem tehát, kivált szemben a jelen események rohamos fejlődésével, szemben helyzetem nehéz­ségét jelesen : miként a mai táviratok értesitnek bennünket, midőn Bécsben csak a napokban ugyanilynemü 60 millió frt fedezését az osztrák képviselőház pénzügyi bizottsága még tárgyalásra sem ajánlja felvétetni, mig a delegatiókban a külügyminister a kellő felvilágosításokat meg nem adja ; midőn a mai táviratok szerint a bécsi osz­trák ministerium elnöke azon kijelentést tette, hogy Bosznia és Herczegovina elfoglalására nézve szem előtt fogják tartani, hogy az állam meg­nyerje azon bizlositékokat, melyek a bekövetkez­hető zavaroktól megóvják és igy szemben a ma­gyar ministerelnök tegnapi kijelentésével, Bosznia elfoglalását, vagy legalább ideiglenes megszállá­sát illetőleg előre jelzetté : szemben azzal, a mi Londonban az alsóház­ban egy közelebbi ülésben történt, hogy az indiai esapatoknak Európába való szállítása i 11 szava­zattal 19 szavazat ellenében helyeseltetett; szemben a konstantinápolyi és pétervári táv­iratokkal, melyek szerint a török várak kiürítése és az orosz seregek visszavonulása ügyében foly­tatott alkudozások megszakadtak, mert Pétervá­ron nem engedtetett meg az orosz hadsereg visszavonul asa i végre szemben a bukaresti azon legmeglepőbb és hazánk órde.eit legközelebb érdeklő azon távirat­tal, melyben az iratik, hogy a muszkák folytatják előnyomulásukat a kis Oláhországban öszpontosult rumaniai hadsereg ellen s körülzárolják ugy ke­letről mint délről. A Brassóból a törcsvári szoro­son át Pitesti felé vezető ulat az oroszok elzárták, egyúttal Viddinbe orosz csapatok összpontosit­tatnak. Érzem, hogy szemben ez eseményekkel ko­molylyá vált mindenkinek, és legkomolyabbá ne­künk kötelességünket mérlegelni különösen akkor, mikor el nem fogadjuk e törvényjavaslatot, — mint a hogy én nem fogadom el, — és indokolni fogom, hogy miért nem fogadom el. Ellenzik elfogadását először alkotmányos ér­zületem, másodszor ellenzik a kormánynak két­színű határozatlan nyilatkozatai, harmadszor el­lenzi azt a kormánynak azon a nemzetem közér­zületével eddigelé meg nem egyezett politikája, melyet a kormány követ. (Helyeslés a szélső bal­oldalon.) A mi az elsőt illeti, engedelmet kérek, hogy a ministerelnök urnák legközelebb tett nyilatko­zatára tehessek észrevételt. A ministerelnök ur azt mondja, hogy a delegatiók által megszavazott költségek alkotmányunk szerint meg nem tagad­hatók. Ez ellenkezik az én meggyőződésein szerint az alkotmányossággal, ellenkezik alkotmányos ér­zületünkkel. Kifejtetett már Helfy Ignácz t. barátom által és reménylem, hogy a tárgy bővebben kifejtetik pártbeli képviselő társaim által, hogy törvényes csak az, a mi a világos törvény által el nem vo­natik a nemzettől. A háborúra szükséges költségeket a képvi­selőház alkotmányos tárgyalásától elvonni tehát nem lehet. De ha ezen felfogásom megtámadtat­nék, engedje meg nekem a ministerelnök ur, báj' tudom, hogy nem szereti, ha a volt ellenzék egyik vezére nyilatkozataira hivatkozom, de azt hiszem, hogy azon jogot, melyet megengedett önmagának a volt Deákpárttal szemben, most is megfogja adni nekem önmaga ellenében. (Halljuk]) A t. ministerelnök ur 1870. márczius 21-én midőn először kezdetett meg igen t. barátaim egyike által a delegatiók által megszavazott közös költ­ségekre nézve a vita, s midőn az akkori Deák­pártiak a vitatkozást megakarták gátolni, azt mond­ták, hogy itt vita nem lehet, később azonban belátta a képviselőház, hogy ez nem alkotmányos elv és a vitatkozásnak hely adatott, akkor ezen vitában azt mondotta a t. ministerelnök ur az akkori ellenzéki képviselő, Tisza Kálmán ur a jobboldal ellenében: „Hivatkozom mindazokra, a kik a törvény alkotásánál jelen voltak, hogy a delegatiók veszélyes voltát illetőleg felhozott érvek ellenében épen azzal érveltek mindig, hogy csak az összeg az, a melyről szólni nem lehet; ellen­ben, ha a delegatió roszúl, vagy helytelenül jár el, a ház ahhoz mindig szólhat." (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.)" No hát megengedi nekünk a t. ministerelnök ur, hogy mi most ezen véleményben vagyunk és törvénynyel véljük indokolhatónak azon felfogá­sunkat, hogy a delegatió roszúl, helytelenül járt el, midőn megszavazott oly összeget, a melynek megszavazását még azon törvények szerint is, a melyeknek hozatalához soha nem járultam, a me­lyeknek eltörlését minden perezben kívánom, még e'zen törvények szerint is, megállapítani nem lehet. Tehát engedje meg nekünk, hogy mi alkot­'40*

Next

/
Oldalképek
Tartalom