Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.
Ülésnapok - 1875-395
314 395 országos ülés május 15. 1878, légi nyilatkozatában, hogy a közös külügyministerium e tekintetben is minden szükségest meg fog tenni. Azt is mondta a t. minister ur, hogy a kért összeg egy része arra fog fordíttatni, hogy az erdélyi határszéleken bizonyos védelmi munkálatok hajtassanak végre. Első hallásra ez is megnyugtatólag hat, mert ez bizonyára oly ezél, melyre a szükséges összegnek megszavazását magyar ember nem egy könnyen fogja megtagadni. De ott áll azon kérdő jel, hogy most már több mint két éve, hogy ezen kérdés szőnyegen van ; ha a t. kormány eddig osztozott a nemzet nézeteiben és óhajaiban az actio irányára nézve: rniórt nem jutott eszébe előbbb erődíteni az erdélyi határszéleket. Én soha sem hallottam, hogy ily munkálatokat az utolsó perezben végeznek. Mindezek legalább is kételyre jogosítanak és az adott felvilágosítások semmiesetre sem olyanok, hogy ne lehetnénk kétségben az iránt, mily irányban fog a kért összeg felhasználtatni. Beismerem t. ház, hogy lehetnek oly rendkívüli körülmények, hogy a kormány az ügy érdekében legjobb akarata daczára sem mondhatja meg határozottan, mily czélra akarja a kért összeget felhasználni. Nem akarok most összehasonlításokat tenni Magyarország és Anglia között, hisz emiitette tegnap Irányi t. barátom, hogy Angliában nem tartózkodtak az utolsó pontig kijelölni az aetió czélját. De tegyük, hogy a kormány azt mondja: a viszonyok különbözők, nálunk a nemzetiségek, a két államközti viszony nem teszi lehetővé a nyílt fellépést olyként, mint más országokban. Ha ily körülmények forognak fenn t. ház, akkor azt hiszem, a. képviselőnek megint más zsinór-mértéke van, a mely szerint eljárását szabályoznia kell s e zsinór-mérték szerintem annak az iránynak megítélése, melyet a kormáuy ugyan e kérdésben eddigelé követett.. Ha a kormánynak eddigi politikája biztosítékot nyújtana nekem arra, habár ki nem mondja határozottan, de látom egész múltjából, hogy lehetetlen, hogy ezen összeget ne aiva a czélra fordítsák, melyet e nemzet oly félreismerheti énül már két esztendő óta határozottan jelzett: akkor azt mondom, ezen múltjának képét habár határozottan nem is látom magam előtt, de tekintve a czélt, megszavazom. De hát mi ezen helyzetben sem vagyunk. A különbség, a mely köztünk t. i. ezen oldal és a kormánypárt közt lehet, legfölebb az, hogy a túlsó oldal reméli, hogy majd később ki fog derülni az, hogy a kormány jó utón jár és hogy mi nem reméljük azt. De ha remélnők is, azt mondjuk: a puszta reménynyel beérni nem szabad. De oly képviselő e házban határozottan nincs, J a ki mondhatná; igen is, én positive meg vagyok j győződve arról, hogy a kormánynak eddig követett politikája tökéletesen helyes. Nem! sőt négy szem közt nagyon szívesen bevallja, hogy a múltra nézve bizony nem volt megelégedve, de reméli, hogy ma már jobb útra tér. Ily viszonyok közt t. ház, tekintve, hogy egyrészt oly alakban terjesztetik e törvényjavaslat mi elénk, a melyben mi azt el nem fogadhatjuk, tekintve másrészről, hogy a nyert felvilágosítások sem elegendők arra, hogy alapos eriteriumot formálhassunk magunknak; harmadszor, miután a kormánynak eddig követett politikája nem nyújt nekünk biztosítékot az iránt, sőt ellenkezőleg aggodalmakat kelt bennünk a jövendőben követendő eljárás iránt — ezeknek alapján a szövegben levő törvényjavaslatot nem fogadom el, hanem ajánlom a t. háznak elfogadás végett a következő határozati javaslatot. (Olvassa a határozati javaslatot.) Határozati javaslat. Alólirottak már az orosztörök háború kezdetén kijelentették, miszerint Oroszországnak akár területi, akár hatalmi terjeszkedését oly nagy veszélynek tekintik ugy Magyarország, mint Ausztria állami lételére nézve, hogy annak elhárítása czóljából készek a kormánynak minden szükséges eszközt felajánlani. E felfogáshoz ma is ragaszkodván, teljes készséggel megszavaznék a kormány által kívánt 18 millió 800.000 frtnvi hitelt, ha 1. az erre vonatkozó törvényjavaslatot a törvényhozás elidegeniíhetlen jogát nem sértő alakban terjesztené elő. Fennálló törvényeink ugyanis a hadügyre vonatkozó évi költségvetés előzetes megállapítását a delegatiókra ruházzák, de azon alapjogáról a magyar törvényhozás soha le nem mondott, s le nem mondhat, hogy az esetleges háború viselésére kivánt eszközöket megadja, vagy megtagadja; 2. ha a kormány ugy, mint ezt más alkotmányos országok kormányai mindig tették ós teszik, világosan ós minden kétértelműséget kizáró módon kijelölné a czélt, melyre a hitelt kéri. S végre 3. ha a kormánynak a keleti kérdésben eddig követett politikája biztosítékot nyújtana az iránt, hogy a kilátásba helyezett actió a nemzet által félreérthetlenül jelzett irányban fog megindittatni. Minthogy azonban a kormány e feltételek egyikét sem teljesítette, indítványozzuk: mondja ki a ház határozatilag: hogy teljes készséggel megszavazza a kivánt összeget, ha a kormány teljes biztosítékot nyújt az iránt, hogy ez összeg ugy, mint az ezután netalán szükségeltető nagyobb összegek, a fent jelzett s a nemzet közóhajának megfelelő czélra fog fordíttatni, s ha az erre vonatkozó törvényjavaslatot az országgyűlés alapjogát nem sértő alakban terjeszti elő.
