Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.

Ülésnapok - 1875-394

394. országos ülés május 14. 1878. 305 járjunk, mely Anglia politikájától minden nap nagyobb és nagyobb mértékben eltér, és hogy következetesen visszautasítottuk volna azon ajánlatokat, a melyek netalán, — hogy mennyire, azt természetesen itt nem tudhatjuk és nem kérdhetjük, annak megkórdése más helyen lesz kötelességünk — de a melyek tétettek és melyek elébe, hogy nemcsak a dolog természetében fekvő akadályok gördültek, az a múltban történt hírlapi cuuntiatiók után kétségen kívül áll. Es szabadjon ez alkalommal egyszersmind reflectájnom egy körülményre, a mely szintén sajátságossá teszi helyzetünket és nagyon nehézzé teszi minden enuníiatiónak megítélését és ez azon következetes ellentét, melyre már előttem szóló t. barátom is utalt, mely a kormány hivatalos enuntiatiói s azon összes hírlapi közlemények között létezik, melyek nemcsak nálunk, de - európaszerte és pedig nem csak mint a magyar kormány, hanem mint a külügyi kormányzat véleményét visszatükrözök ismeretesek. Igen természetesnek találom, hogy a kormány bárminő lap speciális közleményére vonatkozólag az azzal való solidaritást visszautasítja; de ha látjuk, hogy vannak lapok, a melyekre nézve nem is tagadtatik az, — mert a külügyi hivatal és annak kezelője részéről az ily tények nem szoktak tagadtatni, mert nála az ilyen nyíltságra mindig lehet számítani, — melyekre nézve tehát nem tagadtatott, hogy a kormány subventiójában részesültek, ha léteznek más lapok, a melyek szerkesztői egészen kivételes fejedelmi kegyben részesittettek, a mi bizonyára nem azért történt, mintha ugy fogatott volna fel szereplésök, mint a mely a monarchia érdekeivel, a kormányzat intentióival ellentétesek lettek volna; ha vannak ily lapok, a melyek hosszú időn át ellentétes politikai állást foglaltak el és ellentétes politikát hirdetnek és melyek minden tagadás nélkül a külügyi hivatalból nyerték egyes ily irányú ezikkeiket, ellenkező tartalommal, mint a melyek a kormány kijelentéseiben közöltettek : lehetetlen, hogy a nyugtalanságnak bizonyos érzete ne szálljon meg bennünket. A mi az itteni lapok és a kormány eljárása közt való összhang hiányát illeti, ahhoz olyan régen hozzá vagyunk szokva, hogy ez magában aggodalmat nem kelt; mert tudjuk, hogy a kormány kötelesség-hiven kénytelen politikáját hirdetni, de hogy a sajtó természetesen saját érdekét követve, népszerűségét kereste; e tekintetben a kormánysajtó sem tett itt kivételt és természetesnek találjuk ez ellentétet. De máskép látjuk ezt azon lapoknál Bécsben, a melyek népszerűségre nem szorulnak, és a melyek, mint a külügyi kormányzat lapjai ismeretesek. Ha már most azon lapok által hirdett politika között és nem a közös minister, hanem a magyar kormány politikája és l a hangulat közt, a melyet a magyar kormány j nyilatkozatai keltetni igyekezett, állandó ellentét JCÉPV. H. NAPLÓ 1875-78. XV1Í. KÖTET. mutatkozik, ez, azt hiszem mindenesetre oly tény, a mely legalább explicatióra szorul. Mert azt hiszem, nincs érdekében a külügyi politikának és nem is lehet, hogy egész Európa máskép fogja fel irányzatát, mint a minő az valóban, hogy ne csak itthon, hanem egész Európában más intentiókat tulajdonítsanak neki, mint a minőket éveken keresztül hivatalosan hirdet. Aggodalmas symptoina, hogy ezen közlemények dementirozása az is, azon czim alatt, hogy czáfolást meg nem érdemelnek, vagy más czim alatt következetesen elmaradt Kivált akkor erősödik meg bennünk e gyanú, mikor látjuk, hogy a bécsi és külügyi kormány nyilatkozatainak szelleme eltér attól, a mit a magyar kormány, — nem a szószerinti értelmet s nem is az intentiót véve. hanem azoii benyomást tekintve, melylyel nyilatkozataival kelteni akar, — folyvást szított. Egyébiránt azt emiitette a kormányelnök ur, hogy részletesebben, mint a hogy tette, azok bonczolgatásába, azon érdekek kijelentésére, a melyekre Ürményi képviselő ur beszédében hivatkozott, nem bocsátkozhatik, mert nem tartja helyesnek az érdekek részletezésébe bocsátkozni. Tökéletesen osztoznám nézetében, ha arról volna szó, hogy a jövő eshetőségek érdekeinkre minő befolyást gyakorolhatnának. Azt hiszem azonban, túlvitt óvatosság nyilatkozik azon szavakban, hogyha nem a jövő eshetőségek által bekövetkezhető sérelmekre és előállott viszonyokra, hanem a múltra vonatkozólag értettek; és azt hiszem, teljes joga van a nemzetnek ahhoz, hogy meghallja a kormánytól, miként fogja fel, hogy már egy bekövetkezett tény, menynyiben sérti érdekeit vagy nem. A reichstadti egyezmény, a berlini memorandum, a háború alatt Szerbia iránt követett magatartás, a san-steíanói egyezmény mind megtörtént tények, ezek a vita tárgyát képezhetik. A mennyiben befejezett tényekről van szó, jogunk van követelni a felvilágosítást, Az eszközökre nézve helyes, ha, a kormány hallgat. Ezeket hatályosan csak akkor lehet foganatba venni, ha a kellő időben egész súlylyal veszi a kormány kezébe. De a czélokat ismernünk lehet és azt hiszem ismernünk is kell, valamint ismerik más parlamentek is. Egy parlamenttel sem történt az, a mi nálunk történt, hogy az okmányok, melyek a keleti bonyodalmak lényegére vonatkoznak, a parlamentektől következetesen megtagadtattak volna, Ugy tudjuk, hogy Angliában, Fraucziaországban, sőt Németországban is sokkal nagyobb mértékben történtek meg az erre vonatkozó közlemények, mint épen nálunk, hol ezen közlemények a legfontosabbak és az országot leginkább érdeklők lettek volna. (Helyeslés bal felöl.) Nézetein szerint ezzel a rendszerrel a jövőre vonatkozólag szakitanunk kell. Nem volt követelhető az azzal való szakítás addig, mig kormányunk azzal állhatott elő, hogy nem kívánunk áldozatot, minek kivan39