Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.

Ülésnapok - 1875-394

306 394 országos ülés májas 14. 187S. tok tőlünk felvilágosítást, örüljetek, hogy többet j nem kérünk, mert egy nyíltabb szó sok pénzbe j kerülhet. Azon pillanatban azonban, midőn a kormány a pénzkéréssel áll előttünk, a midőn áldozatot kivan tőlünk, midőn arról van szó, hogy az ország aotive támogassa a kormány politikáját és ne csak passive nyugodjék bele mindenbe: azt hiszem, hogy ezen támogatás fejében egy kis nyíltságot, bővebb határozottságot a ezólok felől és világosabb közlést talán megkívánhatná az ország. Midőn a kormány e tekintetben közleményeit oda szorította, hogy a 60 milliónyi kölcsön szükségessé vált a miatt, hogy óvó és előintézkedési rendszabályok tétessenek, különösen délkeleten és északi határainkon a végből, hogy hazánk érdekei meg ne sértessenek: azt hiszem, ezzel magával még teljesen, valamint a Bosznia oecupátiója elleni tiltakozással ebbeli kötelességének eleget nom tett. j Megmondom ennek az okát is, hogy miért vagyok j erről meggyőződve. Midőn a delegatióban a 60 milliónyi hitel megszavazása kéretett, köztudomású dolog, hogy a közösügyi bizottság ülésében először azon felteiéihez lett annak megszavazása kötve, hogy a hadsereg átalános mozgósítására fordittassók. Később mikor kifejtetett, hogy előfordulhat oly szükség, mely mellett nem az átalános, hanem csak részletes mozgósítás is megfelel a czélnak: ezen forrnulázás elejtetett, mindazonáltal azon határozott kijelentéssel, hogy ezen összeg tisztán óvó vagy kicsinyes rendszabályokra ne fordittassék. Nevezetesen kifejtetett az, hogy a kormánynak feltótlen kötelessége arról gondoskodni, hogy az ország érdekei semmiféle körülmények közt ne sértessenek meg, és hogy ennélfogva még akkor is, hogyha ezen hitel meg nem szavaztatott volna, kötelessége lett volna utólagos indemnyti kérése mellett azon intézkedéseket megtenni, a melyek szükségesek lettek volna. A 60 milliónyi hitel tehát nem ily aprólékos eljárásra, nem is Bosznia occupatiójára, nem egyes kicsinyes intézkedésekre, hanem nagyobb actió kezdeményezésére lesz megszavazva. Ezen kijelentés alapján — azt hiszem — t. ház, hogy a kormánynak kötelessége állást foglalni azon hosszabb idő óta szállongó hírekkel szemben, melyek folyvást azt hiresztelték, hogy nem is az összes 60 millió fog felhasználtatni e czélokra, hanem csupán fele, azaz 30 millió folyósításáról és alkalmazásba vételéről van szó, és hogy a kormány tán azért intézi hozzánk e kérést, hogy az egyik részt felhasználja, a másik rész későbbi rendelkezésére álljon ; nem pedig azért, hogy az egész összeget a most mutatkozó szükséghez képest felhasználja. v Készemről erre is csak fölhívni kívántam a kormány figyelmét s remé^dem, hogy e tekintetben is részére] megnyugtató felvilágosítással fog szolgálni. Megmondom miért reményiem, hogy a kormány megnyugtató felvilágosítással fog szolgálni : — azért, mert részemről nem tartanám lehetőnek ezen 60 milliós hitel megtagadását e házban először is azért, mert én azt hiszem, hogy csak extrém esetekben volna a háznak joga a kormány fedezeti módjának elvetésével, a delegatiók által megállapított hitelt egy időre elvetni. Extrém esetekben lehet ezen joga a háznak ; de rendes körülmények közt azt hiszem, hogy ezen joga nem létezik. Azt elismerem, hogy oly bizalmatlanságra sem adott a közös kormány eljárása okot, a melynek alapján már ezen extrém rendszabályhoz lehetne és kellene nyúlni. Ez volt az ok a miért a határozati javaslatot benyújtó előttem felszólalt t. barátom sem tartotta megtagadhatónak az összeg megszavazását, nem is kötötte a határozati javaslat megszavazásához, hanem oly javaslattal kisérte annak megszavazását, melylyel a ház több oldalának véleménye és meggyőződése a fenforgó kérdésekre vonatkozólag ha nem is formára, de lényegére nézve kifejezésre jut. Mert mi nem akarjuk egyátalában t. h kormány eljárását akadályozni, vagy meggátolni, nem azt hisszük, hogy a kormány tulment, vagy tán az itteni kormány oly irányban való actióra helyez kilátást, mely hazánk érdekeivel ellenkezik; hanem ellenkezőleg azt hisszük, hogy a kormány nem kész eléggé messze menni, és talán tartózkodik az actió azon határától, a meddig őt a rokonszenvek kisérik, melyek kétségen kivül az összes ház támogatására számithatnak, s itt nem tagadhatom, hogy bizonyos inconcruitás érzete száll meg, midőn a ministerelnök és Jókai képviselő ur kijelentése, sőt Jókai saját kijelentésének különböző részei közt párhuzamot vonok. Nagyon csodálatos ezekben az összefüggés hiánya. Egy helyt megjegyzi, hogy azt hiszi, hogy sem a mostani kormány, sem bármely ellenzék férfiai közt nem akadna egy sem, ki eltűrné, hogy a magyar-osztrák monarchia a térképről letűnnék, vagy hogy azt a térképen megcsonkítva szemlélhesse. Ebben teljesen egyetértek vele. De ha azt értette a 1 képviselő ur érdekeink védelme alatt, hogy az osztrák monarchia a térképről le nem tűnjék, vagy hogy ott megcsorbitva ne jelentkezzék: azt hiszem, hogy érdekeinknek ily magyarázata még szűkebb annál is, a melyet a kormány adni hajlandó. (Helyeslés balfelöl.) Más részről, midőn a képviselő ur egyenesen az Oroszország elleni háborúról szól, ez ismét oly értelmezés, a melyet a ministerelnök ur legalább jelenleg még el nem fogadhat. Az ellentét saját beszédének kitűzött czéijai és azon eszközök közt, melyekre saját beszédében utal, az ellentét azoi eszmék közt, melyeket fel kíván idézni, a nagy lelkesedés pillanata és azon