Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.

Ülésnapok - 1875-394

3Q1 394 országos ülés májas 14.1878. a törvény pénzügyi kérdésekre nézve, közös szavazásnál kilátásba helyez. Ott, a hol pénzügyi kérdésről van szó, a kisebb összeg tekintetik megszavazottnak, illetőleg a kérdéses összeg meg szavazottnak, ott a hol határozatról van szó, a kiegyezésnek ily módja nem lehetséges. Es vajon nem fordulhat-e elő az az eset, hogy egyik vagy másik dclegatió, valamint a két törvényhozás is nem oly határozatot akar megtagadni, amelynek következtében a minister pénz-követeléssel lép majd föl a törvényhozás előtt, hanem ellenkezőleg határozottabb actióra és eljárásra hivja fel a kormányt, mint minőre az önmagában kész. Ez esetben, ha azon argumentatió állna, melylyel a t. ministerelnök ur a határozat ellen élt, akkor a delegatiókban is mindig fenforogna az a veszély, hogy a külügyi vezetés hatálya meggyengittetik. Általában a dualistikus kormány formának egyik baja az, hogy a parlamenti eljárás a közös ügyekben, a hatályosság a vezetésben, ott a hol a birodalom két felét képező állam a közös érdeket cltérőleg fogja fel, mindig tetemesen megnehezit tetik. Egy okkal több arra, hogy kiemeltessenek azon politikai czélok, melyek a birodalom mindkét államára nézve közösek, s ép e kérdésre nézve azt hiszem, a határozati javaslatban sem foglaltatik semmi, a mit a birodalom másik fele ne tartana szintén érdekében levőnek, a mely ellentótben állna azon enuntiatióval, melyet a birodalom másik felétől várhatunk. A t. minister ur azon polémia után, melyet részben a szélső baloldal részéről történt felszólalás s részben az ez oldalról történt indítvány ellen folytatott, oly kijelentést tett, a mely sok tekintetben a ház minden tagja által kielégítő nyilatkozatnak tekintetett, de mely még sokkal kielégítőbb lett volna: ha elfeledhettük volna azon precedenseket, melyek a ministerelnck ur hasonló nyilatkozataival szemben a múltban történtek, s melyeknek a tények általi magyarázatát az eredménynyel nem láthatjuk mindig összhangban; nagyon kell félnünk, hogy ez alkalommal szintén igy fog történni. Tudjuk ugyanis, hogy minden ministernek a külügyi kormányzat terén nyilatkozatát a legmegszoritóbb magyarázat szabályai szerint kell értelmezni; tudjuk, hogy a minister minden kijelentésére vonatkozólag gondosan meg kell különböztetnünk azon rendes értelmét, mely azon körülmények szerint bir, melyek közt elmondatott, és azt, a mely a szavakat tulajdonkep szorosan megilleti, s hogy csak is ezen utóbbi értelmet szabad neki tulajdonítani. Ezen elővigyázat szüksége az ily enuntiatióra nézve kétségkivül meggátolja, hogy azon lelkesedés ós készséggel fogadtassanak, melylyel különben a kormány szavait még az azt támogatók is fogadni szeretik. Mind az által a t. ministerelnök ur nyilatkozatának legkedvezőbb világítása mellett is, lehetlen, ! hogy némi aggodalmakat ne tápláljunk, annak ! szószerinti szövege s azok miatt, a miket hasonló kijelentései alkalmával a múltban tapasztaltunk. A szószerinti szöveget illetőleg — nem tudom helyesen értelmezem-e a minister ur felszólalását vagy sem, hanem ha helyesen értelmezem, — kóti ségkivül nem teljesen kielégítő az, a mit Ürményi Miksa t. barátomnak azon szavaira vonatkozólag említett meg, a miket az ő előbbi kijelentéseire t. barátom felhozott. Kijelentette ugyanis, hogy azon szavak szerint sem szövetség, sem bármi | lekötelezés által kezünk lekötve nincsen A múltra, azon időkre nézve, a melyekre nézve felolvasta, helyeseknek ismerte azokat ós a tények által igazoltaknak és ha jól értettem, a t. ministerelnök ur kijelentette azt is, hogy azok a mai napra is állanak. Én azonban kétlem, hogy ez valami kielégítő, kétlem, hogy ez örvendetes jel legyen. Örvendek ugyan, ha nem vagyunk lekötelezve, de ha ez a le nem kötöttség csak azt jelenti, hogy isolálva vagyunk, ha ezen le nem kötöttség csak arra terjed ki, hogy szövetségest nem találunk, hogy azokkal, kikkel érdekeink azonosak, vagy párhuzamosak, szövetkezni nem akarunk, és azokkal, kikkel akarunk, érdekeik ellentéténél fogva nem köthetünk szövetséget: akkor ez nem örvendetes jel. A lekötelezettsógnek örvend és szívesen fogadja ki másrészt hathatós támogatást várhat. Mi nem akarjuk — ós tévesen állították több izben rólunk. Mi nem akarjuk azt, hogy mi vívjunk másokért csatákat, nem akarjuk, hogy mi mások érdekei szempontjából exponáljuk magunkat; de nem is gondoljuk, hogy helyesen várható, hogy mások vívják a mi csatáinkat. (Helyeslés balfelöl.) hanem ha támogatást kívánunk másoktól annak alapján, hogy ott, a hol az érdekek közösségét tudjuk és ismerjük: a mi részünkről és a mi körünkben is megtegyünk minden lehetőt ezen érdekek érvényesítésére, mert csak igy várhatunk támogatást, melyet más részről még hathatósabb mértékben nyerhetünk. (Helyeslés a balon.) És e szempontból mondám épen c megszorító magyarázat elvei szerint, a melyet kénytelen vagyok a ministerelnök ur szavára alkalmazni, hogy szomorú helyzetben volnánk, ha igy lennének, — helyesen értelmezve a ministerelnök ur szavai és remény lem, hogy alkalma lesz a ministerelnök urnák kijelenteni, hogy ezen értelmezés nem azt jelenti, hogy azon hatalom fellépésével, mely bár hogy tagadtatott légyen is meg hivatalos helyről azon hatalom érdekeinek azonossága a mieinkkel: ma tényleg mégis Európa érdekei mellett cselekszik (Helyeslés minden oldalról.) és a melyről meg vagyunk mindnyájan győződve, hogy érdekei azonosak a mieinkkel; reményiem, hogy ez nem _ azt jelenti, hogy ridegen vissza kellett volna utasítani e hatalom ajánlatait ós hogy oly politikai úton