Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.

Ülésnapok - 1875-394

S94. országos ülés május 14.1878. 393 Szentpétervárott e tárgyra vonatkozó nézeteit, de hogy melyek a kifogásolt pontok: azt mi, kik pedig illetékesek volnánk azok megtudására, mai napigsem tudjuk. (Igazi a szélső baloldalon.) Én annálfogva t. ház, ha eltekintek is minden egyébtől, a kormánynak a többi ügyekben követett politikájától, lehetetlen, hogy bizalommal viseltes­sem a jövőre nézve is azon ministerium iránt, mely a keleti kérdésben ily politikát követett, mely oda vezette az országot, oda vezette Törökországot, a mi szövetségesünket, hol mai nap van. Ennél­fogva ón, ki különben kész vagyok Ausztria és Magyarország érdekeinek védelmére, nem 18 millió és néhány százezer forintot, hanem ha kell, tíz­szer annyit megszavazni: a jelen kormánynak, mely iránt bizalommal nem viseltethetem, ezen hitelt megszavazni nem fogom. (Helyeslés a szélső halon.) S itt engedje meg nekem t. képviselő tár­sam Jókai, hogy figyelmeztessem azon különbségre, mely 1848. és 1878. között létezik. (Halljuk \) Azt mondotta a t. képviselő ur, hogy daczára annak, hogy az akkori ellenzéknek is voltak aggodalmai a kormány által követett politikával szemben, mégis midőn Kossuth 200,000 katonát ós 40 millió irtot kért, Nyáry Pál felállott ós felemelt kézzel felkiál­tott: „megadjuk!" és felállott utána az egész ház. Tanuja voltain magam is a jelenetnek; de vala­mint én, ugy a t. képviselő ur is bizonyosan em­lékszik, hogy azon ellenzék, ha egyes kérdésekben nem osztozott is a kormány nézetében: az iránt meg volt győződve, hogy a mit az a haza nevé­ben kér, azt a haza érdekében fogja felhasználni. [Tetszés a szélső baloldalon?) Egyébiránt engedje még meg a t. képviselő ur, hogy egy tévedését igazítsam helyre. Azon szót, hogy „árulók" (Halljidd) nem a ministerekre, nem a kormánytanácsra értette Perczel Mór — mert róla van szó — hanem az alvidéken folyta­tott hadviselés módjára; már pedig, hogy arra nézve alig tévedett, a következés fájdalom, igazolta. (Igaz, ugy van ! a szélső baloldalon.) Ezeket elmondva t. ház. röviden ismétlem, hogy a kért hitelt, miután a, jelenlegi kormány iránt bizalommal nem viseltetem, nem szavazha­tom meg, kész lévén egyébiránt az én és a nemzet bizalmára méltó más kormánynak Magyarország és Ausztria érdekeinek megvédésére az orosz ter­jeszkedés, ellen bármilyen nagy hitelt is megsza­vazni. (Elénk helyeslés a szélső balon.) Pulszky Ágost: Bőszemről t. ház, nem osztozhatom azon álláspontban, melyet az előttem szólott t. képviselő ur kifejtett; nem osztozhatom azon következtetésben, melyre ő beszéde folyamán jutott, mert részemről nem tekinthetem e kérdést bizalmi kérdésnek; részemről nem hiszem, hogy az érzelmek világánál kelijen azt mindenek előtt I megfontolni, ós az érzelmek befolyása alatt el- 1 dönteni. Í Készemről nem hiszem továbbá azt, hogy ezen kérdés valami oly nagy ünnepélyes perez kérdése volna, a melynél méltó lenne régibb történeti nagy emlékeket, melynél méltó volna valami nagy pathost kifejteni. Egyátalán nem! Felfogásom szerint ez egyike azon határozatok­nak, a mely nem sokban tér el azoktól, miket a ház mindennap rendes, úgyszólván administra­tionalis ügyekben hivatva van meghozni. Azt hiszem, hogy nem ezen határozaton fordul meg politikánk sorsa, s bárminő legyen is a háznak szavazata, ezen szavazatával nem lesz képes, ele nem is akarhat külpolitikánkra döntő befolyást gyakorolni. S a t. kormány, midőn ezt előterjesztve, a t. ház elé lép, bárminő indokolás­sal kísérje azt, azt hiszem maga sem veszi igénybe oly alapon, mintha valami nagy történeti mo­mentum előestéjén állanánk, és abban mint fő­szereplő jelenne meg. (Helyeslés a baloldalon..) Nem osztozom ugyanazon elméletben sem, melyet a t. kormány elnök ur a mai discussió kez­detén felállított, s mely szerint külügyi kérdésekre vonatkozólag nem czólszerii, de nem is helyes, hogy a törvényhozás részéről határozati javaslatok fo­gadtassanak el. Nem tartja helyesnek először azt, hogy a fedezet módja megtagadtatván, megtagad­tatnék a hitel, mert úgymond a szélső baloldali állásponttal szemben, ha a két törvényhozás ellen­kező álláspontra áll az ily kérdésben: okvetlenül tetemesen meggyöngíti a külügyi vezetés kezét, okvetlenül tetemesen megnehezíti a külügyek lebonyolításának lehetőségét s ezen érvelést az­után a határozati javaslatra és a határozati javas­lattal való eljárásra is kiterjesztette. De ha ezen érvelést fogadjuk el, akkor mond­junk le a külügyek tárgyalásáról e házban, akkor minden enuntiatio akár határozottabb, akár hatá­rozatlanabb alakban, teljesen felesleges, sőt vesze­delmes lehet; mert minden enuntiatio azon hely­zetbe hozhat, hogy a túlsó törvényhozással szem­ben ellentétes állást foglalunk el; de akkor nem csak ezen enuntiatióról mondjunk le, de mond­junk le a külügyek vitatásáról még a delegatió­ban is. Mert a mi áll a mi határozatainkra nézve, az áll azon határozatokra nézve is. me­lyek a delegatióban előterjesztetni szoktak. Ha­tározatokra, a melyek nincsenek pénzügyi kérdés feletti szavazással összekötve, ez áll, mert ha a két dclegatió ellentétes álláspontot foglal el : nincs egy könnyen mód, a melyen egy hatá­rozat felett annak szavaira vonatkozólag meg­egyezkedjenek, a hol pénzügyi kérdés fen nem forog. Ha a két delegatió ellentétes álláspontot foglal el határozat tekintetében, még közös szava­zás sem lehet foganatos, mert nem lehető az a megoldás, melyet az egyforma szavazat esetében

Next

/
Oldalképek
Tartalom