Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.

Ülésnapok - 1875-381

24 381. országos ülés ápril 10. 1878. kainál fogva legkönnyebben elterjedő és legvesze­delmesebb rablás és lopás csökkentésére csak távoli befolyást gyakorolnak, annyiban a mennyi­ben mind azon üdvös intézmények befolyása, más közreműködő intézmények kellő előfeltételétől függ. Véleményein szerint ezen feltótelek a bűnvizsgá­latnak kellő sikerrel való vezetése és a bűntények minél több esetben való felderítése. Mert enélkül, a mint átalában tudva van, az összes intézmé­nyek, melyek a eriminalis igazságszolgáltatás terén fenállanak : nem foganatosíthatók és sikert egyáta­lában nem eredményezhetnek. Mi történt erre nézve, röviden össze lehet foglalni abban, hogy a bíróságok szervezése alkal­mával kimondatott, hogy a vizsgálatot vezetik a bírák és a jegyzők. Ez kevés kivétellel akként lett foganatosítva, hogy épen ezen legíerhesebb hiva­tás, mert mondhatom, hogy az igazságszolgálta­tásnak ezen állomássá a legterhesebb, a legtöbb szak avatottságot és a legkitartóbb önfeláldozást igényli. Ezen legfontosabb állomások vezetésével kevés kivétellel többnyire a gyakorlatlanabb, gyen­gébb, csekélyebb díjazásban részesülő tisztviselők bízattak meg. Ezenfölül az igazságszolgáltatási kö­zegeknél, — nem tudom rendeletből vagy csak tudo­mányból merített — azon felfogás harapódzott el, hogy a bűncselekményeket a bírósági közegeknek nem is hivatásuk nyomozni, hanem ők csak mint­egy passiv elfogadására vannak hivatva a nyo­mozó rendőri közegek munkásságának s constatá­lására a felhozott eredményeknek. Ily körülmények közt nagyon természetes, hogy bármely költséges és nagymérvű, s különben tökéletes intézkedéseket tegyen is a mélyen t. ház, és a t. kormány, ezek­kellő sikerre nem vezethetnek. Én nem érzem magam hivatva kijelölni azon módokat és eszközöket, melyek a bűntények ki­nyomozásának sikeresitésére s a bünvizsgálatok kellő vezetésének megállapítására vonatkoznak. E tekintetben nagyon szívesen engedem át a tért nálam hivatottabbaknak. Eöviden azonban meg­kell jegyeznem annyit, hogy én azt hiszem, talán a vizsgáló bírói állomások betöltésének nagyobb méltatása, és különösen hatáskörüknek helyesebb szabályozása, erre hivatott, alkalmas egyének meg­szerzése, vagy ha nincs — amint én hiszem, hogy kellő számmal nincs az országban, — még kép­zése is — volna hivatása a kormánynak és törvény­hozásnak. Mert nézetem szerint ez oly fontos do­log, melyet eléggé méltányolnunk nem lehet. Ez intézkedések messze kihatnak nem csak az igaz­ságszolgáltatásra, hanem az administratió minden ágára. Én azt hiszem, hogy az államéletben min­den egyes polgárnak legelső követelménye a sze­mély- és vagyonbiztosság, enélkül nem csak a mezőgazdaság, de az ipari és nemzetgazdasági intézmények sem fejlődhetnek ki. Felszólalásomat röviden csak abban összpon­tosítom, hogy erre felhívjam a t. ház és a t. mi­nisfcer ur figyelmét és arra kérjem, hogy az e te­kintetben a szükséges intézkedéseket legyen szives törvényhozási, vagy rendeleti utón, de minden­esetre niegbnni, mert én legalább egy oly kor­mánynak, mely kormány közbiztonságot létesíteni bármi oknál fogva nem tud : sem költséget, sem bizalmat megszavazni hajlandó nem vagyok. {He­lyeslés a baloldalon?) Hosztinszky János: T. ház! Az igazság­ügyministerium által beterjesztett költségvetésre a t. ház becses engedelmével némely észrevételt akarok tenni lehető rövidséggel ós szokásom sze­rint egész tárgyilagossággal. Mindenek előtt teljes készséggel elismerem, az igazságügyministerium azon tevékenységét, me­lyet a cocíiíicatió terén kifejtett. E téren tagadha­tatlanul jelentékeny eredményt képes előmutatni. Én nem akarok, de nem is fogok minden egyes törvényjavaslatra reflectálni, melyet az igazság­ügyministerium a ház elé terjesztett, s mely idő­közben törvénynyé vált. Egyet azonban köteles­ségemnek tartok ezúttal is megemlíteni s ez az egy az anyagi büntetőtörvénykönyv, melynek meg­alkotása nemcsak az igazságügyministerium tevé­kenységének, hanem a jelen országgyűlés törvény­alkotási képességének is mindenesetre maradandó becsű emlékét fogja képezni. Ezen törvény által tagadhatatlanul letétetett alapja a büntető jog szolgái tatásnak, még pedig törvényes és szilárd alapja, mely az ország bei­viszonyainak megszilárdítására szintén befolyással lesz; de befolyással lesz egyszersmind a külíöldre, a mennyiben ezen törvény által egy ujabb, még pedig jelentékeny lépést tettünk arra nézve, hogy Magyarország e tekintetben is más európai cul­tur államok sorában méltó helyet foglaljon el. Megemlitem továbbá a büntető eljárás és a rendőri törvény megalkotására irányuló tevékeny­ségét az igazságügyministeriumnak. Ezekre nézve a törvényjavaslatok ugyan még nem terjesztettek be a háznak, de biztos tudomásom van, hogy ez legközelebb megtörténik. Engedje meg továbbá t. ház, hogy figyelmébe hozzam a váltó-törvényt és a végrendeletekről szóló törvényt, valamint a polgári perrendtartás átala­kítására vonatkozó törvényjavaslatot, mely már a ház elé terjesztetett. Mindezek t. ház eléggé igazolják azon elis­merésemet, melyet beszédem elején az igazság­ügyministeriumnak a codificatió terén kifejtett te­vékenységéért nyilvánítani szerencsés voltam. Engedje meg a t. ház, hogy itt még néhány körülményre reílectáljak. Jelesen az igazságügy­ministerium az 1875: XXXVI t-cz. érvényen kí­vül helyezéséről már is intézkedett, még pedig mielőtt az ezai t.-cz. 4. §-ában foglalt határidő

Next

/
Oldalképek
Tartalom