Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.

Ülésnapok - 1875-394

302 394. országos Illés május 14. 1878. azáltal, hogy a hármas szövetségbe belépett, önmagát kárhoztatta arra, hogy saját érdekeivel ellenkező utón haladjon. (Ugy van\ a szélső bal felöl.) Igenis, a hármas császári szövetség azon kutforrás, melyből bajaink származtak. Ez, és csakis ez magyarázhatja meg a kormánynak egész magatartását a keleti kérdésben. Volt alkalmam ezen hármas szövetségről már máskor is el ni ondarii nézetemet, volt alkalmam kifejezni azon meggyőződésemet, hogy én átalán véve nem tartom czélszerü politikának azt, ha béke idején minden külön incidens nélkül akármely hatalommal ily szorosabb viszonyba lép valamely állam. Ilyen viszonyt akkor tartok csak helyén és idején valónak, midőn arra valamely veszedelem vagy pedig más igen fontos érdek kényszeríti az államot. De legkevésbé tartom helyesnek azon állammal lépni szövetségre, amelynek érdeke különösen keleten a mienkkel homlokegyenest ellenkező. (Helyedés a szélső bal/elöl.) Azt mondta gr. Andrássy, gondolom a delegátió egyik ülésében, hogy ő azon hármas szövetséget nem csinálta, hanem készen találta. A mennyire én tudom, gr. Andrássy Beust grófot váltotta fel a külügyek vezetésében; már pedig alig látszik valószínűnek, hogy Beust gr. lett légyen azon hármas szövetségnek egyik tagja, mert általában tudvalevő dolog, hogy Beust grófnak kanezellársága alatt Bécs és Berlin között a viszonyok igen feszültek valának azon magatartása miatt a nevezett külügyérnek, melyet azafranczia-német háború alatt követett. De ám legyen, engedjük meg, hogy Andrássy gr. készen találta a hármas szövetséget: az következik-e ebből, hogy azt ő maga is folytassa, ha azt czélszerünek, üdvösnek nem tartotta ? Hiszen a külügyórnek, mint felelős ministernek mindenkor joga lett volna arra kérni ő Felségét, hogy azon szövetségtől álljon el ; vagy pedig, ha azt ő Felsége nem akarta volna megengedni: kötelessége lett volna lemondását beadni. (Ugy van\ a szélső balfelöl.) Nem védelmezheti tehát magát Andrássy gr. azzal, hogy ő a hármas szövetséget készen találta, mert azáltal, hogy folytatta : annak jóságát, fentarthatóságát elismerte, Én pedig t. ház, ismétlem, hogy azon hármas szövetséget tartom azon magatartás kulcsának, melyet a mi kormányunk a keleti kérdésben követett, különben nem volnék képes megmagyarázni magamnak azon deferentiát, azon abnegatiót. melyet a bécsi külügyi hivatal a szt.-pétervári kabinettel szemben mindig tanusitott. Ugyanis Andrássy gr. nemcsak a háború kitörése előtt, de még annak kitörése alkalmával. sem tartotta szükségesnek erélyesebb magatartást \ követni. Mert mig Anglia, azon Anglia, mely pedig nem rendelkezik egy millió katonával, tiltakozott az orosz hadseregnek a Pruthon átlépése ellen, a, mi külügyérünk hallgatott azontúl is,mint hallgatott volt egészen addig. És ezen hallgatás, és az a barátság, mely a hármas szövetség következtében a három udvar közt fenállott, volt azon inger, mely Oroszországot a háborúra rábírta, ugy hogy ismételhetem, a mit már mondtam, hogy a háború kitörésének egyrészt a mi kormányunk lágy maga^ tartása volt az oka. Soha sem unszoltam a kormányt arra, hogy Oroszországnak hadat üzenjen. Tartóztatott több tekintet, különösen az, hogy nem voltam az iránt tisztában, milyen magatartást követne ez esetben Németország. De igenis szemére vetettem előbb, és szemére vetem most is a mi kormányunknak, hogy erélytelen magatartása által a háború kitörését meg nem akadályozta. A t. külügyminister ur azzal vigasztalta a delegátiókat, azzal igyekezett megnyugtatni a közvéleményt, hogy ő Magyarország és Ausztria érdekeinek megvédelmezését a békekötés idejére tartja fenn. Úgyde — kérdem én — mi történt volna az esetben, ha Angliában a Gfladstonok és Brightok kerülnek felül, ha nem Beaeonsfield tartja mai napig is kezében a gyeplőt? s ha ez nem mer határozottan szembeszállni a san-stefanói békével? Vajon az esetben lett volna-e a békekötés alkalmával bátorsága, lett volna-e ereje az osztrák-magyar külügyministernek magának szövetséges nélkül a monarchia érdekeit megvédeni, holott azt látjuk, hogy még most is haboz? De ám legyen, a háború utánra tartotta fenn érdekeink megóvását. De megóvhatók-e ezen érdekek most azon mértékben, mint lettek volna a háború megakadályoztatása által? Azt mondják: Oroszország katonailag és pénzügyileg meggyöngült. Meglehet, — de Törökország tönkre tétetett. {Ugy van! balfelöl.) Törökország a mi szövetségesünk, emberekben nagy véráldozatot hozott, pénzügyi tekintetben pedig tönkre ment. Ezen csapást most már jóvá tenni nem lehet. A mi szövetségesünk hosszú időre meg van bénítva; holott Oroszország, mely emberekben nem szegény, a szenvedett vereséget hamarabb fogja kiheverni. Én tehát a kormány politikáját elejétől fogva egész mostanig hibáztatom, és nem helyeseihetein azon tartózkodást sem , melyet az a parlamentek irányában még jelenleg is tanúsít, midőn még most is titkolja azon czélzatokat, melyeket követ, (Ugy vanl balfelöl.) nem akarván felderíteni előttünk azt, mit Pétervárott, meg a többi udvaroknál is tudnak, miután azokkal nézeteit közölte. Nem igy járt el Anglia külügyministere Salisbury, ez világosan és nyíltan kifejezte, a san-stefanói békének mely pontjait tartja Anglia és Európa érdekeire veszélyeseknek. A mi külügyministerünk is — mondják — tudatta