Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.

Ülésnapok - 1875-394

298 394 országos ülés május 14 1878. vagy veszélyez;essenek hazánk érdekei, minekünk azokat megvédeni, hazánkat azon veszélytől megóvni kötelességünk. Tehát ezen felvilágosítás oly átalánosságbau van tartva, hogy e mellett ép ugy be lehet menni Bosniába, Montenegróba, Szerbiába, mint lehet fegyverkezni Erdélyben és Bukovinában, ugy hogy egyátalán abból nem tudhatni meg azt, hogy a kormánynak valódi szándéka miben áll. Én t. ház ! több izben, világosan, nyiltan kijelentettem, hogy én a keleti kérdéssel szemben Magyarország érdekeit Törökország érdekeivel ugyanazonosoknak tartom és ezért, és nem a törökök iránti rokonszenv, hanem érdekeink szempontjából én a török birodalom területi épségének fentartását és függetlenségének megóvását tartottam a leghelyesebb politikának, politikánk czéljának. (Helyeslés a széhu hal felöl.) Ismétlem tehát, a török politikának pártolását tartottam annak,_ mit a mi kormányunknak követelnie kellene. Én veszedelmet hazánkra és hazánk érdekeire, úgymint a velünk egy fejedelem kapcsa alatt álló ausztriai monarchia érdekeire veszedelmet csak az orosz hatalom terjeszkedésében Játok; különösen pedig akkor, midőn ezen hatalom terjeszkedése a szlávok egyesítésére támaszkodik ; mert midőn ezt teszi, elveti ugy hazánkban, mint az osztrák birodalomban az üszköt, hogy az egyenetlenséget szítsa a népekben. Pedig hát e tekintetben Ausztriának nem kevesebb oka van aggódni, mint nekünk, mert azon 16 millió szláv közt, mely ezen két államot lakja, sokkal nagyobb rész nem ránk Magyarországra, hanem Ausztriára esik. Az én politikám mindig az volt, hogy nekünk kötelességünk minden áldozat árán, legyen az fegyver, pénzáldozat, legyen az bárminemű áldó zat, a- mit nemzet jövőjének biztosítására hozhat, az orosz hatalom terjeszkedését meggátolni. E részben kijelentettem azt is, hogy én részemről az oly politikát, mely az orosz hatalom terjeszkedését fegyveres erővel akarná és fogná meggátolni, minden tekintetben pártolnám, s arra részemről kész volnék minden áldozatokat, s igy nemcsak' e GO milliót, hanem sokkal többet is megszavazni ; de miután a ministerelnök ur szavaiból egyátalában ki nem magyarázhatom, hogy azt valóban az orosz hatalom terjeszkedésének meggátlására akarja fordítani, miután részletekre nézve a minister ur azt mondotta, hogy azokra nézve majd a delegatiókban ad a külügyminister felvilágosításokat: én t. ház, addig, inig a magyar képviselőház minden kitelhető felvilágosítást maga kapni nem fog, a magyar kormány bármily előterjesztését elfogadni nem fogom, s ennélfogva e törvényjavaslatot sem fogadhatom el. (Élénk heíyedés a szélső haloldalon,) Jókai Mór: T. ház! (Halljuk^) Én elfogadom az előttünk fekvő törvényjavaslatot, mert meg vagyok győződve, hogy a kormány ezen kölcsönt a magyar-osztrák monarchia vitális érdekeinek megóvására, a trón becsületére és az európai szabadság megvédésére fogja felhasználni. {Mozgás balfelöl). Nem csupán személyes érdekek és szc mélyes rokonszenvek keltik bennem ezt a hitet, de biztos tudomások és meggyőződések is, melyeket mások is ópugy megszerezhettek volna, miként én megszereztem. A vaskényszerüsóg, a melyben vagyunk, biztosit bennünket arról, hogy ezzel ellenkező politikát magyar-osztrák államférfiunak követni nem lehet, s részemről mindazon nevek közt, melyek jelenleg a közönség előtt forognak, — legyenek azok a kormánypárton, vagy ellenzéken — nem isinerek egyetlen egy olyat, melyről feltehető, hogy oda engedi magát iratni egy oly térkép alá, melyről a magyar-osztrák monarchia letűnt, vagy melyen az csak meg is csonkittatott, azzal az utóirattal, hogy ..ipse fecit". Ürményi Miksa t. képviselő ur határozati javaslatának indokolása által megtámadja a kor mány politikáját a múltban és a jövőben. A múltra nézve megjegyzi, hogy a kormány politikája részrehajlóan semleges volt a két hadviselő fél irányában ; a kormány maga tényleg orosz politikát követett, míg a hozzá közel levő hírlapok igyekeztek a török-barát politikát terjeszteni. A t. ministerelnök ur a kormány részéről a czáfolatot már megadta. A kormány nem követett sem orosz-, sem török-barát politikát, hanem követett magyar-osztrák érdekpolitikát. Ugyanezt tették a kormánypárti hírlapok is, s én részemről, mint képviselő, mint hírlapíró kénytelen vagyok kimondani azt, hogy sem orosz, sem török érdekek mellett nem, de igen is magyar-osztrák érdekek megvódelmezése mellett emeltem szót. Ha rokonszenvem a megtámadott fél irányába hajlott, ha rokonszenvemmel annak a félnek kívántam páitjára lépni, a mely mint megtámadott, az egész világot bámulatra ragadó hősiességet fejtett ki, ós ha irtóztam az ellenfél győzelmétől, ez magán meggyőződésem volt. Ezt, mint kormánypolitikát a kormánynak kimondani addig, míg békében van, s azon politikát azonosítani a magáéval nem lehet. Én sem azért követtem ezen politikát, mintha nemzetiségi rokonszenv vezetett volna, a mint előttem szólott Simonyi Ernő t. képviselő ur nyilvánította. En abban a támadó hatalomban nem az összes szlávság zászlóvivőjét láttam, és az összes szlávság egyetemében nem látom a mi közös és természetes ellenségünket akkor, a midőn vannak a szláv nemzetiségek között, a melyek közöttünk élnek, melyek a szabadságnak első zászí lóvivői voltak, melyek velünk harczoltak a sza-