Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.

Ülésnapok - 1875-394

298 394 országos ülés május 14 1878. vagy veszélyez;essenek hazánk érdekei, minekünk azokat megvédeni, hazánkat azon veszélytől meg­óvni kötelességünk. Tehát ezen felvilágosítás oly átalánosságbau van tartva, hogy e mellett ép ugy be lehet menni Bosniába, Montenegróba, Szer­biába, mint lehet fegyverkezni Erdélyben és Bu­kovinában, ugy hogy egyátalán abból nem tud­hatni meg azt, hogy a kormánynak valódi szán­déka miben áll. Én t. ház ! több izben, világosan, nyiltan ki­jelentettem, hogy én a keleti kérdéssel szemben Magyarország érdekeit Törökország érdekeivel ugyanazonosoknak tartom és ezért, és nem a tö­rökök iránti rokonszenv, hanem érdekeink szem­pontjából én a török birodalom területi épségé­nek fentartását és függetlenségének megóvását tartottam a leghelyesebb politikának, politikánk czéljának. (Helyeslés a széhu hal felöl.) Ismétlem tehát, a török politikának pártolá­sát tartottam annak,_ mit a mi kormányunknak követelnie kellene. Én veszedelmet hazánkra és hazánk érdekeire, úgymint a velünk egy fejedelem kapcsa alatt álló ausztriai monarchia érdekeire veszedelmet csak az orosz hatalom terjeszkedésé­ben Játok; különösen pedig akkor, midőn ezen hatalom terjeszkedése a szlávok egyesítésére tá­maszkodik ; mert midőn ezt teszi, elveti ugy hazánkban, mint az osztrák birodalomban az üsz­köt, hogy az egyenetlenséget szítsa a népekben. Pedig hát e tekintetben Ausztriának nem kevesebb oka van aggódni, mint nekünk, mert azon 16 millió szláv közt, mely ezen két államot lakja, sokkal nagyobb rész nem ránk Magyarországra, hanem Ausztriára esik. Az én politikám mindig az volt, hogy nekünk kötelességünk minden áldozat árán, legyen az fegyver, pénzáldozat, legyen az bárminemű áldó zat, a- mit nemzet jövőjének biztosítására hozhat, az orosz hatalom terjeszkedését meggátolni. E részben kijelentettem azt is, hogy én részemről az oly politikát, mely az orosz hatalom terjesz­kedését fegyveres erővel akarná és fogná meg­gátolni, minden tekintetben pártolnám, s arra részemről kész volnék minden áldozatokat, s igy nemcsak' e GO milliót, hanem sokkal többet is megszavazni ; de miután a ministerelnök ur sza­vaiból egyátalában ki nem magyarázhatom, hogy azt valóban az orosz hatalom terjeszkedésének meg­gátlására akarja fordítani, miután részletekre nézve a minister ur azt mondotta, hogy azokra nézve majd a delegatiókban ad a külügyminister felvilágosításokat: én t. ház, addig, inig a magyar képviselőház minden kitelhető felvilágosítást maga kapni nem fog, a magyar kormány bármily elő­terjesztését elfogadni nem fogom, s ennélfogva e törvényjavaslatot sem fogadhatom el. (Élénk he­íyedés a szélső haloldalon,) Jókai Mór: T. ház! (Halljuk^) Én elfoga­dom az előttünk fekvő törvényjavaslatot, mert meg vagyok győződve, hogy a kormány ezen kölcsönt a magyar-osztrák monarchia vitális érdekeinek megóvására, a trón becsületére és az európai sza­badság megvédésére fogja felhasználni. {Mozgás balfelöl). Nem csupán személyes érdekek és szc mélyes rokonszenvek keltik bennem ezt a hitet, de biztos tudomások és meggyőződések is, melye­ket mások is ópugy megszerezhettek volna, mi­ként én megszereztem. A vaskényszerüsóg, a melyben vagyunk, biz­tosit bennünket arról, hogy ezzel ellenkező poli­tikát magyar-osztrák államférfiunak követni nem lehet, s részemről mindazon nevek közt, melyek jelenleg a közönség előtt forognak, — legyenek azok a kormánypárton, vagy ellenzéken — nem isinerek egyetlen egy olyat, melyről feltehető, hogy oda engedi magát iratni egy oly térkép alá, melyről a magyar-osztrák monarchia letűnt, vagy melyen az csak meg is csonkittatott, azzal az utó­irattal, hogy ..ipse fecit". Ürményi Miksa t. képviselő ur határozati ja­vaslatának indokolása által megtámadja a kor mány politikáját a múltban és a jövőben. A múltra nézve megjegyzi, hogy a kormány politikája rész­rehajlóan semleges volt a két hadviselő fél irá­nyában ; a kormány maga tényleg orosz politikát követett, míg a hozzá közel levő hírlapok igye­keztek a török-barát politikát terjeszteni. A t. ministerelnök ur a kormány részéről a czáfolatot már megadta. A kormány nem követett sem orosz-, sem török-barát politikát, hanem kö­vetett magyar-osztrák érdekpolitikát. Ugyanezt tet­ték a kormánypárti hírlapok is, s én részemről, mint képviselő, mint hírlapíró kénytelen vagyok kimondani azt, hogy sem orosz, sem török érde­kek mellett nem, de igen is magyar-osztrák ér­dekek megvódelmezése mellett emeltem szót. Ha rokonszenvem a megtámadott fél irányába hajlott, ha rokonszenvemmel annak a félnek kí­vántam páitjára lépni, a mely mint megtámadott, az egész világot bámulatra ragadó hősiességet fej­tett ki, ós ha irtóztam az ellenfél győzelmétől, ez magán meggyőződésem volt. Ezt, mint kormány­politikát a kormánynak kimondani addig, míg bé­kében van, s azon politikát azonosítani a magáé­val nem lehet. Én sem azért követtem ezen poli­tikát, mintha nemzetiségi rokonszenv vezetett volna, a mint előttem szólott Simonyi Ernő t. képviselő ur nyilvánította. En abban a támadó hatalomban nem az összes szlávság zászlóvivőjét láttam, és az összes szlávság egyetemében nem látom a mi kö­zös és természetes ellenségünket akkor, a midőn vannak a szláv nemzetiségek között, a melyek közöttünk élnek, melyek a szabadságnak első zász­í lóvivői voltak, melyek velünk harczoltak a sza-

Next

/
Oldalképek
Tartalom