Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.

Ülésnapok - 1875-394

394. országos Illés májul 14.1878. 299 badságharczban és velünk fognak együtt harczolni a jövőben is A midőn itt Magyarországon íegbuzgóbb, leghívebb hazafiak a szlávok; a midőn egy társországunk tiszta szláv: én akkor a szlávokat Magyarországon mint ellenségeinket megbélyegezni nem engedhetem. (Elénk helyeslés a középen.) De igenis irtóztam attól, hogy az északi kolosszus oly győzelmeket arasson, irtóztam azon modern Dsingischántól, a ki nem levágott koponyákból, hanem eleven koponyából rakja a pyramisokat. Ezért a meggyőződésemért, azért a rajongásomért a kormányt, melynek történetesen én is hivei közé tartozom, felelőssé tenni nem lehet. A kormánynak elmúlt politikájára nézve igen t. képviselő társam azt mondja: történt ez, mi elnéztük, mi nem tettünk semmit, azután történt ez, mi ismét elnéztük és nem tettünk semmit. Nézetem az, hogy igen helyesen tettük, mert nekünk minden barátságunk és rokonszenvünk mellett az, hogy a háborút megvegyük számunkra készpénzen és mi viseljük a háborút más helyett, érdekünk nem lehet Hogy mit tett külügyérünk e tekintetben, arra a maga helyén a delegatióban a magyar küldöttek is bőven szerezhettek maguknak tudomást. Ürményi t. képviselőtársam épen ugy megtudhatta az indokokat, a melyek az ő ottani elvtársait megbuktatták, mint a hogy én megtudtam azokat elvtársaimmal együtt: és hogy a jövendőre nézve mik a kormánynak nézetei, azok iránt legbiztosabban nyerhetünk tudomást a szt.pétervári felfogásból, a hol egyhangúlag elismerik mindannyian, hogy a magyar-osztrák követelések exorbitansak, a mi nem nagy orosz barát politikára mutat. Jelenleg azon felvilágosítások, melyeket a t. ministerelnök részéről nyertünk, engemet megnyugtattak. (Felkiáltások: Hisszük!) Hogy a kormány a maga politikáját nagy körvonalokban bemutassa és azzal megnyugtassa a közvéleményt, azt a kormánytól követelhetjük; de hogy annyira a részletekbe menjen, hogy megmondja: ide fogunk menni, oda nem fogunk menni, e helyen védelmi állapotba helyezzük magunkat, ama helyen támadó állást foglalunk el, itt készülünk, ott nem készülünk : hisz ez praemium-adása volna az ellenfélnek, hogy itt enelave van, senki e helyre nem fogja tenni lábát. Én részemről azon magyar hadvezérnek nyilatkozatát tartom helyesnek, a ki a szabadságharezban azt mondta, ha a sipkám tudná, hogy mi akar lenni haditervem, azt is tűzbe dobnám ; és hibásnak tartanám, ha a kormány bármily tervekről detailirozott nyilatkozatot adna. (Helyeslés jobbfelöl), Miről van most szó, t. képviselő urak? Egy actiőra megszavazott összegnek a fedezetét megszavazni a magyar országgyűlésnek. Nagyon élénken él emlékemben az a fölséges jelenet, a mikor 1848. július 11-én az akkori magyar pénzügyminister a 200,000 magyar katona számára a költséget kérte az országgyűlés által megszavaztatni. Nem lehetett beszédét befejezni; közben felállott az ellenzék akkori vezére Nyáry Pál és kezét felemelve kiáltotta: megadjuk! Erre az egész ház mint egy ember állott fel és esküre emelve kezét, felkiáltott: megadjuk ! (Élénk helyeslés jobb- és balfelöl). Az akkori pénzügyminister — mintha most is látnám, kezeit összefonva igy szólt: Nem magunk számára kértem bizalmat önöktől hanem kértem, hogy mentsük meg a hazát. Leborulok a nemzet nagysága előtt és azt mondom, hogyha önök oly buzgalmat fognak kifejteni ezen ajánlat realisálásában, mint a mily lelkesedéssel megszavazzák azt, ekkor a pokol kapui sem fogják megdönteni Magyarországot (Elénk helyeslés balfelöl). Ragályi Ferdinánd: Helyes! Jól tette! Én is ott voltam. (Derültség). Jókai Mór: Mindjárt következik t. barátom. esak várjon. Nem tartott a jubileum sokáig, a'ig telt el két hót, az akkori hírlapok, — mind ellenzékiek voltak, egyet kivéve — ugy elterjesztették az egész közönségben azt a hirt, hogy a 200,000 katona és a megszavazott költség nem Magyarország védelmére, hanem a lombard-velenezei tartományok leigázására szolgál, hogy az akkori ellenzék jónak látta ezt a kérdést felvetni az országgyűlésen és megtámadni az akkori pénzügyministert azért, hogy formulázza e kérdést, hogy mi czélra kell e költség? Bosnia elfoglalására-e? — akkor Velencze volt ez a Bosznia — arra akarnak katonát ós pénzt? Három napig tartó vita keletkezett, a mely vita oly ingeralt volt, hogy egyszer, mikor Kossuth Lajos a korínány védelmét akarta előadni, az utezáról felhangzó zaj miatt félbeszakította beszédét ós várnia kellett, míg egy képviselő kiment az utezai zajt lecsillapítani. Végül beadott egy formulázást, a mely hajszálnyira hasonlít a Tisza Kálmán ministerelnök ur mostani formulázásához (Derültség. .Ellenmondás a szélső baloldalon.) és igy szólott: kértük az országgyűlést, hogy a haza megmentésére szavazza meg nekünk a katona állítást és az ahhoz szükséges költségeket; az országgyűlés megadta. Mi kinyilatkoztatjuk, hogy arra a czélra fogjuk felhasználni és nem engedjük, hogy Olaszország leigázására fordíttassák; de kívánjuk, hogy az osztrák uralom alatt lévő tartományoknak szabadság, szabad intézmények és alkotmány adassanak. Ha ők ezeket el nem fogadnák, mi azon demarcationalis vonalon belől, a mely alá az osztrák-olasz tartományok tartoznak, azokat Ausztria számára megtartani ezen eszközökkel is kívánjuk. Ez volt akkor mondva. Az országgyűlés helyeselte, és a közvélemény elfogadta ezen magyarázatot. De nem fogadta el 38*