Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.

Ülésnapok - 1875-394

394. országos ülés május 14 1878. 295 alá bocsáttassák valamely kérdés, a melyre a par­lament igennel vagy nemmel nem felelhetne : én részemről ezen kérdést is csak ugy tekintem, mint más kérdést, mely ezen törvényhozás intézkedései­nek köréhez tartozik, ós a melyre nézve a tör­vényhozás többsége határoz. A ministerelnök ur azután a következőkre figyelmeztet bennünket: hogy mi lenne akkor, ha az egyik törvényhozás ezt határozná, a másik tör­vényhozás pedig épen ennek ellenkezőjét határozná s igy ellenkezésbe jönne'? Azt mondja: ezen eset­ben a monarchiának a külügyekre nézve semmi­nemű befolyása nem lenne. No, én ezen eredmény felett a ministerelnök úrral vitatkozni nem akarok, hanem azt mondom, hogy akkor nem következik belőle, hogy ezen intézményt sérthetlenüll fel kell tartani; hanem az következik belőle, hogy ezen intézményt ugy kell megváltoztatni, hogy mind a két törvényhozás a saját országának érdekei szempontjából egész függetlenül ós önállóan határoz­zon. {Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ha oly törvények léteznek, melyek ezt lehe­tetlenné teszik az ország kormányzatának, vagyis inkább a két állam kormányzatának tovább vitelét; ha az egyik törvényhozás a maga hazájának szem­pontjából indulva ki határoz, és a másik ugyan­azt teszi: akkor ez világos bizonysága annak, hogy ezen intézmény ügyetlenül volt kigondolva, hogy az a mi viszonyainkban nem alkalmazható. Az bizonyos, az kétséget nem szenvedő, hogy ha egy pillantást vetünk ezen kérdésekre, melyek felmerültek, sokkal több azon pontok száma, melyekben a mi érdekeink az osztrák állam érdekeivel ellentétben állanak, mint azoké, me­lyekben oly közel és rokonszenvesen érintkez­nénk mint jelenleg, és ha még jelen esetben is attól kell tartani a kormánynak, hogy az egyik törvényhozás mást határoz mint a másik : akkor engedelmet kérek, én nem tudom elképzelni, mi­képen lehessen ezen intézmény fen tartását igazolni és védelmezni. En tehát a ministerelnök ur ezen előadását ugy tekintem, mint a melyből kitűnik ujabban, hogy a közösügyek tárgyalásának Magyarország és az osztrák államok közt megállapított módja, a lehető legszerencsétlenebb mindazok közt, a mi e tekintetben kitalálható volt. (Ugy van, ugy van, a szélső baloldalon!) A ministerelnök ur azután menti magát azon vád ellenében, mely Ürményi képviselő ur által felhozatott, hogy t. i a kormány török érdekben beszél és orosz érdekben működik, azt mondja, hogy ezt nem tette sohasem, s hogy a vád alap­talan. Meglehet az, hogy a kormánynak nem volt intentiója olyan, de a tények mindenesetre olyanok voltak, hogy ennek a látszatját viselték magukon s hogy nemcsak Ürményi képviselő ur, hanem a ! közvélemény ugy a Lajtháu tul, mint innen. Európa szerte azon meggyőződésben élt, ós él ma is, hogy a mi külügyi politikánk olyan módon vezettetett, hogy török barátságot színlelt, valósággal pedig az orosz érdekeket legyezgette és pártolta. Ha tehát az intentió nem olyan volt, mit én igen óhajtanék önöknek elhinni: legyen oly szíves, és higyje el nekünk azt, hogy a látszat minden­esetre olyan volt, s hogy ezen látszatnál fogva az ő politikájuk átalánosságban európaszerte el­itéltetett. Áttér azután a ministerelnök ur a kérdésnek tulajdonképeni leglényegesebb pontjára, a san­stefanói békekötésre és annak monarchiánkra nézve való horderejére, és azt mondja, hogy a san-stefanói békekötésnek vannak pontjai, melyek a monarchia érdekeivel semmikép meg nem egyeznek. Ezt a békekötés óta hallottuk már, hogy a külügyminister kinyilatkoztatta volna, ki­nyilatkoztatta ezt már itt a ministerelnök ur is, mint a mi közös-ügyes államunk külügyi politi­káját. De miután hivatalos okmányokból kiderült az, hogy már múlt évi június elején a san-stefanói békekötésnek minden pontja tudva volt a kormány előtt, ós a kormány — ámbár tehetségében állott volna talán kardcsapás nélkül, talán csekély erő felhasználásával megakadályozni a san-stefanói békekötésnek oly eredményeit, minőkre az most vezetett, — azt nem tette, és akkor soha sem találta azt, hogy Magyarország érdekei a szándé­kolt békekötés feltételei által sértve voltak. Ezt csak azóta mondja, mióta a san-stefanói béke­kötés megköttetett. Miután én részemről semmi lényeges eltérést ezen békefeltételek és azon békefeltételek közt, melyek múlt évi június elején közöltettek Andrássy gróffal, nem észlelhetek, azért én igen természe­tesen azon kérdést voltam bátor intézni a kor­mányhoz, hogy melyek azon pontjai a san-stefanói békekötésnek, melyek Magyarország, vagy a monarchia érdekeit sértik, miután azon feltételek közül, melyeket múlt évi júniusban tudott, ugy látszik, egyiket sem tekintette olyannak, mely a monarchia érdekeit sérti. Erre nézve, a mi igen lényeges, a mi főpontját képezi azon dolognak, azt mondja a ministerelnök ur, hogy ő a részle­tekre nem felelhet, hanem hogy felelni fog majd a külügyér a delegatióban nem sokára. Engedel­met kérek, már előbb is érintettem röviden : én abban, hogy ezen országgyűlés, ezen képviselőház a delegatiókban adandó felvilágosításokra utasit­tassók, megnyugodni és azt elfogadni nem tudom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Én azt hiszem, hogy nekünk határoznunk csak akkor és ugy lehet, ha a tényállás előttünk a maga egészében és tökélyében fekszik. Igen

Next

/
Oldalképek
Tartalom