Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.

Ülésnapok - 1875-394

296 394 országos ülés május 14 1878 kényelmes és könnyű volna a kormánynak a fele- j Jősséget elviselni a külügyekben való részvevősért, ha csak a delegatiókban adatnék ez iránt felvilágosítás. Mert, engedelmet kérek, nekünk, mint a magyar országgyűlésnek, jogunk van a magyar ministeriumot törvény szerint vád alá helyezni, hogy ha a külügyi politikában oly irányt követ, j mely az ország érdekeivel ellenkezik. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Igen, de ha ő nekünk nem tartozik felvilágosításokká], ha ő azt mondhatja, majd a külügyér ad a delegatióban felvilágosításokat : akkor micsoda alapon fogjuk felelősségre vonni a mi kormányunkat? Ez tehát annyit tesz, mint illusoriussá, semmivé tenni a kormány felelősségét. Már pedig ezek oly fontos kérdésekben, melyek hazánk állami lételét vagy nem lételét érintik, melyek állami háztartásunk sorsára nézve döntők, s a melyekért polgártársaink százezrei verőket onthatják. Hogy mi ily fontos kérdésekben ne legyünk képesek felvilágosításokat nyerni, azokban függetlenül ós önállólag határozni, ezt a helyzetet, én részemről, a törvény által követelt állapotnak elismerni soha sem fogom; mert azon törvény, mely azt mondja, hogy a külügyi politikát a közös külügyi minister a két kormány beleegyezésével vezeti, egyenesen a mi parlamentünknek teszi felelőssé a mi kormányunk magatartását. Már pedig ha a kormány felelős a mi parlamentünknek, akkor e felelősségnek igen természetes következése az, hogy tartozik felvilágosításokat is adni. Azonban a ministerelnök ur megelégedett azou általános kijelentéssel, hogy ezen kifogások nem csupán a Balkán-félsziget keleti, hanem egyszersmind nyugati oldalára is vonatkoznak. Ez természetes, inert hiszen a san-stefanói békekötés nem csupán a Balkán-félsziget keleti, hanem nyugati oldalára is kiterjeszti hatályát. Én nem hiszem, hogy érdekében lehetne a magyar kormánynak, hogy békén nézze, hogy Montenegró területe annyira nagyobbittassék, hogy Szerbia és Montenegró közt Bosnyákország egy mértföldnyi szélességben hagyassék fenn ; nem hiszem, hogy érdekében lehetne az osztrák monarchiának, de a magyar birodalomnak sem, megengedni azt, hogy Montenegró hatalmát az adriai tengerig kiterjeszszük és hogy ott mindenesetre legalább két kikötőt elfoglaljon — ez pedig a Balkán-félsziget nyugati része. A san-stefanói békekötés által Szerbia is nagyobbittatott. Igaz, hogy nem eléggé nagyobbittatott arra, hogy mint önálló állam függetlenül intézkedhessek sorsa felett, hanem eléggé nagyobbittatott arra, hogy szomszédait, kiknek eddig is már sok kellemetlenséget okozott, ezentúl még sikeresebben boszanthassa. (Helyeslés a szélső bal felöl.) Ez a mi érdekünkben nem lehet, valamint nem lehet érdekünkben az sem, hogy egy uj ! Bolgárország állittassék fel, mely lerontaná mind azon természetes védvonalakat, melyek Oroszország ós Törökország szive, azaz Konstantinápoly és Drinápoly között fenáll. Megszünteti mint védvonalat a Dunát, megszünteti a Balkán-hegységet, mint szintén védvonalat, leront minden erődítést, kikergeti onnét a török hadsereget és azt nemzeti bolgár hadsereg őrizetére bizza. T. ház ! Méltóztatik emlékezni, hogy a háború kitörése előtt ós a háború elején is az orosz kormány és az orosz uralkodó minden nyilatkozataiban azt mondta, hogy neki más czólja nincs, mint a Keleten lakó keresztényék sorsának javítása s annak biztosítása. 0, mint méltóztatnak igen jól xudni, különösen Livádiában létele alkalmából 1876. november 2-ikán az angol követ előtt oly nyilatkozatot tett, melyet becsület szentségére fogadott, hogy ő a török területből egy talpalatnyit sem kíván elfoglalni, hogy ő Konstantinápolyt soha magáévá tenni nem akarja, hogy neki egyedüli czélja a keleti keresztények sorsának javítása. A háború után ós a san-stefanói békekötés feltételei szerint ő ugyan nem sokat foglal el egyenesen a török területből; elfoglalja mégis mindenesetre a Duna torkolatait és a Duna deltája által képzett szigetet magában foglaló Dobrudsát, a melyre nézve fentartja magának a szabadságot, hogy azt, ha neki tetszik, a Eomáaiától visszaveendő Bessarábia részével kicserélhesse, tehát mindenesetre foglalást tesz egyenesen. Hiszen az egész alkotás, a melyet ott tesz: nem más, mint olyan tartományok felállítása, melyekben az ő uralma absolut legyen. Ilyen például Bulgária és az annak adandó szervezet. Minden szervezkedés Bolgárországban az orosz hatalom felügyelete, befolyása alatt fogna történni. Bolgárországban — méltóztatnak tudni, csak a legközelebbi időben hozták a lapok — felvétetett a census orosz befolyás alatt és egész görög tájékok belefoglaltattak, felvétettek mint szlávok. Tehát nem a keresztényeknek, hanem a szláv nemzetiség sorsának javítása volt a czólja. Hiszen minden, a mi e tekintetben történt a Keleten, arra mutat, hogy itt nem a keresztényekről volt szó, hanem a szlávokról. A szláv szerb állam nagyobbittatott, Montenegró nagyobbittatott, Görögország nem nagyobbittatott. Mondom, csak a szláv érdekek vétetnek figyelembe a san-stefanói békekötésben, de egyátalában nem a keresztények érdeke. Hiszen látja a t. ház, hogy a san-stefanói békekötés által a görögöknek semmi, legkisebb kedvezmény nem biztosíttatik. Azok is keresztények, keleten laknak és épen azon egyházhoz tartoznak, a mely Oroszországban az államegyházat képezi. A románok részére, a kik szintén