Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.

Ülésnapok - 1875-394

292 394. orsíágos ülés május 14, 1S78. volna mód annak eruálására hogy a kettőnek együtt véve többsége mit kivan; mondom a külügyi politika vezethetésének alapföltóteleül azt tartom : ily praecedens ne alkottassék, mert ha alkottatik, minden néven nevezendő külpolitikai befolyás lehetetlenné van téve, a mi, azt hiszem speeialiter Magyarországnak nem áll érdekében. És most, midőn nyilatkozatomnak ezen részénél vagyok és mielőtt áttérnék annak előre jelzett másik részére, refleetálnom kell az Ürményi képviselő ur által beadott határozati javaslatra. {Halljuk!) A mit e javaslat lényegére nézve mondhatnék, ki fog tűnni beszédein további folyamából. s azt gondolom, hogy vagy épen nem fog, vagy igen csekély különbség fog a nézetek közt maradni. De ezen határozati javaslathoz is most egyelőén alaki szempontból kívánok szólani. (Halljukl) Én ugy tudom, hogy még más parlamentekben is, melyek, mint már jeleztem más helyzetben van nak mint mi, adatnak be a külügyi politika szempontjából határozati javaslatok, inert az illetők saját nézeteiknek és kívánságaiknak concret alakban akarnak kifejezést adni. De még ott is szavazás alá ritkán bocsáttatnak, határozati erőre alig alig emeltetnek valaha Minálunk pedig épen az általam mondottaknál fogva azt tartom, hogy határozatokat hozni a külpolitika irányzatára nézve itt, és határozatokat hozni a másik parlamentben, ismétlem: oly eljárás lenne, mely az összes közpolitikai tevékenység megzsibbasztására, vagy lehetetlenitésére vezetne. Én nem tudom minő szándókkal vannak a t. képviselő urak határozati javaslatuk iránt: akarják-e követni azon példát, mely. mint mondám, másutt is szokott követtetni, hogy kifejezvén nézeíöket concrét alakban, javaslatukat szavazás alá nem bocsátják? De én részemről kénytelen vagyok az általam kifejtett alaki indokokból nyilvánítani, hogy a magam részéről egy határozati javaslat elfogadásához, ha minden betűjében és szavában megegyeznék is az én nézetemmel, nem járulhatnék, magában a tényben látnék alkotmányos viszonyaink szempontjából egy majdnem elhárithatlan bajokat előidéző veszélyt. A mi már t. ház a továbbiakat illeti, ón nem szándékozom Ürményi t. képviselő úrral — ez alkalommal legalább — hosszasabb polémiába bocsátkozni; azt azonban most mindjárt nyilvánítani tartozom, hogy bár mit higyjen, vagy tegyen ő fel a Eeichstadtban történtekről, ón azt, a mit a múlt nyáron mondottam, hogy a monarchia sem szövetség — gondolom, igy olvasta föl, én a szavakra nem emlékszem, — sem kötelezettség által szabad rendelkezési jogában akadályozva nincsen, ma is fentartom és határozottan állítom, hogy igazam volt akkor, midőn ezt mondottam, s igazam van ma, midőn ugyanezt állítom. Valamint azon vádat sem ismerhetem el alaposnak, hogy hirdettünk volna török érdekbeli politikát és csinált volna a monarchia orosz érdekbeli politikát (Fölkiáltások a bal és a szélső baloldalon : De ugy van!) Engedelmet kérek, de hogy nem követtünk orosz érdekbeli politikát, mutatja azon állás, melyet ma is elfoglalunk, és melyről fogok pár szót szólani; de hogy nem mondtam és nem mondtuk az ellenkezőt soha, ós nem mondtuk soha, hogy török érdekbeli politikát fogunk követni: hivatkozom nyilatkozataimra, melyekben számtalanszor, midőn tőlünk török érdekbeli politika követése követeltetett, határozottan megmondottam, hogy sem török, sem orosz politikát nem fogunk követni, hanem saját érdekeink politikáját fogjuk követni. (Helyeslés a középen.) Tehát azzal vádolni, hogy valaha ezt mondtam volna. az igazságnak megfelelően nem lehet. A mi a részrehajló vagy részrehajíatlan semlegességet illeti, én részemről csak annyit mondhatok ma, hogy eziránt igen is volt a kormány interpellatiók utján többször megtámadva; a kormány mindannyiszor felelt azokra, s legalább azt kell hinnem, hogy az ez iránti vád alapos voltát mindannyiszor megczáfolta. Én különben hivatalos működésem köréből annyit mondhatok, hogy azzal igen is vádoltattam tényeim, rendelkezéseim alapján, hogy szigorúbban értelmezem a semlegességet Oroszország irányában ; de az ellenkező oldalról, azok által, kik legjobban tudhatták és a kik érintve voltak ez által, soha nem vádoltattam. Különben t. képviselőnáz, röviden a következőkben foglalhatom össze azt, a mit részemről legalább szerenesés voltam e házban elejétől fogva többször kimondani: Kimondottuk azt, hogy föladatának tekinti a monarchia külügyi kormányzata megvédeni a monarchia érdekeit békés utón, ha lehet; megvédeni minden viszonyok közt ós minden eszközökkel, ha békés utón nem lehet. Kimondatott, hogy érdekeinket Európával együtt óhajtjuk megvédeni; hogy azt hiszszük, a mi érdekeink majdnem mind európai érdekek is; de hogy meg kell védenünk saját érdekeinket: ha máskép nem lehet, önmagunknak is. Ugyanazon szempontokból nyilvánította a kormány azt is, hogy a szent-stefanói békének több pontja van olyan, melyet a magyar-osztrák monarchia érdekeivel megegyeztetni nem lehet. Ez volt gondolom — s hozzá teszem még, a mire már reflectáltam, hogy a szabad kezet a magunk számára megtartottuk: — ez volt lényege azoknak, miket a keleti bonyodalmak megindulása óta mondottunk. Kérdeztetett ma tőlem, hogy melyek a szentstefánói békének azon pontjai, a melyeket a mo-