Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.

Ülésnapok - 1875-394

394. országos Klés májas 14. 1878 293 narchia érdekeivel megegyeztetni nem tudunk. (Halljuk!) Eészletezni t. ház, ezeket nekem nem lehet ma. Egyfelől — mint talán ugy is méltóztatik tudni, ele hivatalosan is jelenthetem — a legközelebbi időben lesz módja eziránt nyilatkoznia annak, ki ily kényes kérdésekben, hol minden szónak hordereje a monarchia bókéje vagy háborúja felett határoz, egyedül illetékes nyilatkozni. De nem is czélszerü — mások mondották már előttem, egy hatalmas államnak külügyministere mondotta, — nem is czélszerü részletezésekkel előállani; mert ha valamelyik kormány többet mond, mint a mit okvetlenül szükségesnek tart és azután egyik-másik pontra nézve engedékenynek mutatkozik: akkor gyengeséggel vádoltatik ; ellenben ha csak azt mondja meg, a mit minimumnak tart: akkor már előre elzárja magának az utat, hogy esetleg Európa többi hatalmaival egyetértőleg annál többet és kedvezőbbet kieszközölni képes legyen. De ha részletezésbe nem bocsátkozom is, még is tekintettel azokra, mikkel az osztrák-magyar monarchia keleti politikája vádoltatik, anynyit határozottan mondhatok, hogy azon feltételek, a melyeket érdekeinkkel megegyeztethetőknek nem találunk, a Balkán-félszigetnek keleti részében ép ugy megvannak, mint a hogy megvannak a nyugati részében, és hogy egyátalán soha semmi néven nevezendő alapja azon annyiszor hallott insinuatiónak nem volt, hogy az osztrákmagyar külügyi kormányzatnak szándéka lenne a Balkán-félsziget nyugati részében eszközlendő parallel foglalás vagy compensátiónális occupatió utján megegyezni abban, hogy a Balkán-félsziget keletén mi történjék; (Helyeslés.) mert soha semmi szin alatt semmi néven-nevezendő lépés általunk a Balkán-félszigetnek egyik vagy másik részében nem történhetik azon az áron, hogy érte belenyugodjunk abba, hogy a Balkáu-íélszigetnek másik részében érdekeinkkel ellenkező alakulások előadjanak vagy föntartassanak. (Helyeslés.) A szent-stefánói előzetes békekötésben megállapított stipulatiókkal meg nem egyeztethető érdekeink kiterjednek tehát a Balkán-félszigetnek nyugatjára és keletjére egyaránt. A külügyi kormányzatnak óhaja ma is, ezen kérdéseket congressus utján oldatni meg; és én részemről azt hiszem, hogy annak, hogy a megoldás az Ürményi t. képviselő nr által felhozott módon, a párisi szerződés alapúi vétele mellett és igy az Európa által biztosított viszonyok megváltoztatása európailag történjék: ez okvetlenül a leghelyesebb, a legjobb, a legegyszerűbb módja. De mindenesetre magából abból, hogy a kormánynak szándéka Európával egyetértőleg járni •el, kitűnik már az, hogy ha ez nem sikerülne is, bizonynyal kész lesz egyetértőleg járni el mindazon hatalmakkal, a melyek ezélzatúl ugyanazt tűzték ki maguknak, a mit, mi is czélzatunkul tűztünk ki a keletre nézve. Átalános vonalban jeleztem abban, hogy ez nem vonatkozhatik a keletnek egyik vagy másik részére; de vonatkozik az egészre, s hogy a kormány számára parallel actió vagy compensátiónális politika nem lehetséges, (Helyeslés.) Mielőtt a 60 milliós hitelt illetőleg nyilatkoznám, figyelemmel a hozzám intézett kérdésekre még főleg egy megjegyzést kell tennem, s ez azon hírre vonatkozik, mely iránt interpelláltattam, hogy hallottam-e azon szándékot, hogy a bosniai menekültek, még pedig osztrák-magyar hadseregbeli kísérettel haza szállíttassanak, s vajon ez Törökország ellenére és más hatalmak belenyugvása nélkül szándékoltatik-e ? Hallanunk e hirt, t. ház kellett, — hisz minden ember hallotta. A dolog valósága azonban az, (Halljuk.) hogy a külügyi kormányzat mind magától, mind tekintettel a delegatiókban is nyilvánult, sőt e házban is a budgetviták alkalmával igen erős kifejezésekre talált nézetekre, gondoskodik arról, hogy ha csak lehetséges, a menekültek tartásának terheitől a monarchia két államának pénzügyei megszabaduljanak. D» mi módon jár el ebben? El jár ugy, hogy értekezik és tárgyal a török kormánynyal, tehát nem akar intézkedni a török kormány ellenére, hanem a török kormánynyal folytatott tárgyalások alapján fog, ha lehetséges lesz, intézkedni. És ez a dolog természetéből is folyik talán, mert hiszen a kérdés maga is oly természetű, hogy semmiesetre sem fog oly valami történni, a mi Európa többi hatalmának ellenzését vonhatná maga után. így tehát azon hir, mely terjesztetett s mely a hozzám intézett kérdésre alapot adott, mintha Törökország ellenére fegyveres erővel szándékoltatnának a menekültek haza kisértetni: minden alapot nélkülöz. Áttérek most nyilatkozatom második részére, Simonyi Ernő képviselő ur tegnapi interpellatiójára, a melyre — azt hiszem — a feleletet megfogom adni azokban, a miket ez irányban elmondandó leszek. (Halljuk]) Meg kell jegyeznem t. ház, hogy túlzottaknak tartom azokat, a miket a Komániában történőkre nézve a t. képviselő ur felhozott; de nem tartom minden alapot nélkülözőknek. Biztosithatom róla, hogy a kormány igyekszik tudni, és meglehetősen tudja is azt, hogy ott minő csapatmozdulatok történnek; bár arra nézve, hogy mik történnek, csak azt felelhetem, a mit ha jól emlékszem, most nem rég, pár hó előtt, az angol kormány felelt, midőn kérdezték, hogy a török flotta hol van: „tudom, hol van, azt hiszem jó helyen