Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.
Ülésnapok - 1875-392
392. országos ülés májas 11.1878. 265 ur nines itt, mert ő hozzá lett volna egy pár szavam. (Halljuk !) Én megvallom, hogy meg nem foghatom az igen t. belügyminister urnák eljárását, hogy miért elevenítette fel halottaiból azt a lappangó, titkolódzó rendszert, a melyet valaha ugy hívtunk, hogy „praesidialis". Á t. belügyminister urnák apja talán kaphatott ilyent, mikor administrator volt Biharban. Tisza Lajos: Tessék békében hagyni! Ez csak nem tartozik a dologra. Ragályi Nándor: Ő már nem igen emlékszik erre a dologra, mert még akkor nem volt a megyei gyűléseken; de én igen jól tudom, hogy a megyei gyűléseknek jegyzőkönyvei tele voltak azon határozatokkal, a melyekben a praesidialisokat emiitették; azoknak helyességét nem védte senki, csak a reactionarius helytartótanács és a reactionarius caneellaria. No hát mondom, én igen csodálkozom, hogy az igen t belügyminister ur ebez az úthoz folyamodik. És most egyéb kérésem hozzá nem volna, ha itt volna: mint csak az, hogy minekutánna visszavették azon szent rendeletet, hát vegyék vissza ezen profanus rendeletet is. (Elénk derültség a baloldalon.) De ha ezen kérésemnek — a mint gondolom — nem fog engedni az igen t. belügyminister ur : akkor kénytelen vagyok azon határozati javaslatot pártolni, a melyet beterjesztettünk. Azon határozati javaslatra nézve, a melyet Szilágyi Dezső általam igen i. képviselő nyújtott be, van egy pár szavam. Hanem előbb ki kell jelentenem, hogy ón kimondhaíian örömmel ós megelégedéssel hallgattam azon beszédet, a melyet Apponyi képviselő ur most elmondott, szintoly éldelettel hallgattam azon beszédet, a melyet Szilágyi képviselő ur mondott, és örültem rajta, hogy a polgári szabadságnak ily erős bajnokai támadtak; hanem ne vegyék rósz néven ; hisz ón öreg ember vagyok, ha egyre figyelmeztetem mind a két tisztelt képviselő urat. (Halljuk!) E figyelmeztetés csak abból áll, hogy ha jól jut eszembe Modenában volt egy zászló, a melyre az volt írva : nem tudok jól olaszul, hogy presente et sempre, most és mindig. Ezen zászlóra a melynek deviseje az volt: Most és mindig, Olaszország független és szabad lett, én csak azért figyelmeztetem a t. képviselő urakat azon beszédjük után, melyet tőlük hallottam, hogy legyen náluk is ez igy : most és mindig. (Tetszés a szélső balfel ti.) De határozati javaslatára a t. képviselő urnák van még egy pár szavam. Én nem mondom azt. hogy nincs benne logikai következetesség, a mit mondott t. barátom is, hanem annyit mondok, pedig én igen nyilt szivü ember vagyok : •— hogy nincs benne eszélyesség. (Derültség.) Miért? Ha annak a határozati javaslatnak aníeKÉPV. H. NAPLÓ 1875-78 XV il. KÖTET. cedensét elfogadja a többség, akkor nincs törvényre szükség, mert akkor a belügyminister urnák nem lesz hatalmában a törvényt megsérteni. Azon kormány pedig, mely ucánna fog következni : tudni fogja, hogy mi a törvényhozásnak a nézete, és mi vár rá, ha megint törvénytelenséget idéz elő. Ha pedig azt a többség elveti, akkor majd fog az oly törvényt csináltatni Osemegi államtitkár ur által a büntetőtörvénykönyv mintájára, hogy a képviselő urnák nem igen lesz abban öröme. Ennyit akartam mondani. Elfogadom Mocsáry képviselő társam által beadott határozati javaslatot. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Orbán Balázs: T. ház! A ki a népek szabadság történetét figyelemmel kiséri, a ki a népek szabadsági törekvéseivel ellentétben álló zsarnoki tendentiak lélektani fejleményét tanulmányozta ; a ki e két egymással ellentétben álló áramlatot észlelte: az nem fogja az elnyomási törekvések és a reactionarius irányzatok solidaritását tagadni. Valamint vannak korszakok, a midőn a népek egy szent ihlettől érintve, egy láthatlan égi impulsustól ösztönöztetve, mind megmozdulnak, s minden előleges érintkezés, vagy egyetértés nélkül együttesen sikra szállnak szabadságaik, jogaik és a cultura vívmányainak biztosítására s a szabadság áldásos gyümölcseit vérük bő ontásával érlelik meg, a mint ez 1848-ban történt: ugy az önkény is karöltve jár, s együttesen igyekszik a haladás útjait elállani; s ha valahol a zsarnokságnak sikerül tért foglalni: a reactio a népeknek e vérszopó lidércze, mindenhol felüti fejét. Ezen lélektani irány-elvekből magyarázható ki a reactio polipkarjai közé került ministerelnökünknek ujabb erőszakoskodása. Az önkénynek Plevnánál való győzelme, a zsarnokságnak ottani vérfürdője adta neki is az impulsust a reactio terén való bátrabb fellépésre, az bátoritá felanépgyüléseket betiltó ukáz kiadására. Kekünk a nép-szabadság barátainak vigaszt nyújthat az, hogy ő még ezen jól dresirozottnak hitt házban is magára van hagyatva hatalmi túlkapásai közt, s egy államtitkár kötelességszerű védelménél más oltalmazóra nem talál. Hoj,y e házban találkozott egy viszhang, azon ne csodálkozzunk, hisz mindenütt vannak Osemegiek, kik a népjogot lenézik, kik azt a sophismák tömkelegébe igyekeznek fojtani; kik a szabadság szentélyét sárral dobálják. Az államtitkár ur reactionarius buzgalmában odáig ragadtatta magát, hogy a népgyüléseknek 1848. előtti létjogát is tagadásba hozta. Ez arra mutat, hogy jogtörténelmünket vagy nem ismeri, vagy készakarva elferdíti. Hisz a népgyűlések joga nálunk oly régi mint a honalapítás őseink34
