Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.
Ülésnapok - 1875-392
260 392 országos Illés május 11. 1878. minden ujabb hátrálást a harczi riadónak egy támadásra hívó megszólalása előzte meg? Nem láttuk-e azt, hogy azon orgánumai a nyilvánosságnak, melyek által ha nem is egyenesen a kormány, hanem annak pártja az érintkezést a közvéleménynyel folyton fentartja, hogy a kormánypárti sajtó, de a kormánynak magának nyilatkozatai is a keleti kérdésnek különböző fázisaiban, a nemzetet soha ki nem józanították azon hitéből, hogy azon politika, melyet a kormány követ, utóvégre is azonos azzal, a melyet a nemzet óhajt? És midőn a nemzet fokról fokra látta, hogy mind annak, amit hinnie engedtek, mindenkor ellenkezője történt: a nemzetnek, hogy ugy mondjam idegrendszere abba bele fásult, és ebből keletkezett azon veszedelmes lethargia, ebből keletkezett a meglazulásnak azon állapota, {Halljuk!) mely ma a valódi alkotmányosságnak az alkotmáayos szellemnek egy, habár nem is közvetlen, habár lassan működő, de biztosan elharapódzó mérgét képezi. (Helyeslés a bal és a szélső baloldalon.) És t. ház, találkoznak olyanok, a kik ezen eljárást, a kik azon rendeleteket, melyekben azután ezen eljárás, mint természetszerű csúcsaiban kidomborodik, conservativ eljárásnak nevezik. Sajátságos fátuma, vagy nem fátuma talán, hanem mindenesetre sajátságos sorsa az ezen kormánynak és pártjának, hogy midőn működését a szabadelvüségnek csillogó jelszava alatt kezdte meg és folytatja ma is a nagy publikum előtt, másrészt épen nem idegenkedik attól, sőt szereti, hogy megint bizonyos körök előtt az ő működése, az ő szereplése és hivatása mintegy eminenter conservativ szereplés tűnjék fel. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsli baloldalon.) Es talán különösen ezen rendeletre fogják e jelleget némelyek ráfogni, talán abból kimagyarázni, hogy ime, mily hatalmas erélyt fejt ki a bclügyminister a népgyülóseknek túlkapásaival, — hozzáteszem — nem is létező túlkapásaival szemben; lám minő biztosítékait birjuk a társadalmi rendnek, a conservativ érdekeknek ezen kormányzatban. No már t. ház, ehhez talán nekem is jogom van hozzászólni, mert én mindenkor conservativnek vallottam ós vallom magam. (Halljuk! Halljuk!) Ragályi Nándor: Jól indul! (Élénk derültség.) Gr. Apponyi Albert: Igenis t. ház, ha a conservativ irányzat abban állana, hogy azok, akik annak hivei, mint a légy a czukorra, oly mohón rá szálljanak mindenre, ami a hatalom erőszakához hasonlít; ha a conservativ irányzat abban állana, hogy valóságos víziszony fogja el annak híveit, minden előtt, a mi egy szabad szónak kiejtése, vagy a népszabadság bármily mozzanatának fejlődése; (Élénk helyeslés a bal- és a szélső j baloldalon.) ha a conservativismus az önkény felé I , való hajlandóságban állana: akkor elismerem, hogy ezen conservativismus csak a legnagyobb sympatinával, reményeinek mindent túlhaladó megvalósítója gyanánt kell a jelenlegi kormányzatot tekintenie. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ámde t. ház, a conservativ irányzat ugy, a mint azt én felfogom és ugy, a mint én magamat annak hívének vallom, ettől lényegesen eltérő valami. A conservativ irányzatnak mindenek előtt támasza, talpköve, egész valója a létező jogállapotoknak tiszteletben tartása. Egészséges közélet, egészséges nemzeti állapotok mellett a létező jogállapotnak respectálása egyátalában nem képezhet elválasztó momentumot a conservativ és a szabadelvű irányzat között. Eltérhetnek akkor, midőn a létező jogállapotoknak továbbfejlesztéséről, midőn de lege ferenda van szó; megtörténhetik akkor, hogy a conservativ irányzat az államhatalmat a rend fentartására, talán a biztosítékoknak nagyobb mennyiségével akarja törvényes utón ellátni, mint a milyeneket a szabadelvű irányzat szükségeseknek tart; de az megnem történhetik, hogy egy conservativ irányzat, mely ezen nevet még megérdemelni akarja: megtagadja a szolgálatot akkor, midőn bármely jognak, mely a létező jogállapotoknak tagját képezi, megvédéséről van szó. (Elénk helyeslés a bal és a szélső baloldalon.) És e tekintetben az egészséges conservativ irányzatnak nem szabad különbséget ismerni a közt: vajon az államhatalomnak, az állami tekintélynek, vagy pedig a népnek a társadalomnak jogairól van szó. (Igaz! Ugy van! a szélső jobb és a baloldalon.) Azon irányzat, a mely egyoldalú hivatását csupán és kizárólag a hatalmi praerogativáknak megvédésében látja, ellentállása annak az irányzatnak, a mely megint az államhatalom szükségkópeni követelményeinek és praerogativáinak ignorálásával csupán csak a nem organisált társadalom jogosítványainak minden ároni és egyoldalú fejlesztését kívánja. Az anarchikus irányzatokkal szemben állanak a despotikus irányzatok. Mindkettő a politikai tüneteknek csak kórtüneménye, de egyik sem jogosult tényezője. (Élénk helyeslés bal és szélső bal/elől.) Mint jogosult tényező, egyedül azon szabadelvű irányzat ismerhető el, a mely midőn a szabadsági attribútumoknak törvényes fejlesztéséről van szó: (Halljuk! Halljuk!) soha tekinteten kívül nem hagyja annak megóvását, mi az államhatalomnak a rend fentartására okvetlenül szükséges ; és viszont azon conservativ irányzat, a mely midőn az államhatalom ily praerogativáinak biztosításáról gondoskodik: mindenkor egyenlően kész síkra szállni azon jogok fentartása mellett is, a melyek a nemzetnek tulajdonát, melyek az alkotmányos szabadság biztositékát képezik. (Helyeslés.)
