Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.

Ülésnapok - 1875-392

S92. országos ülés május 11.1878 261 En azért t. ház, egy conservativ szempontnak vélek megfelelni, vagy jobban mondva egy oly álláspontnak vélek eleget tenni, a mely az egészséges conservativ, valamint a józan szabadelvű irányzattal közös, a mely álláspontja minden alkotmányos érzületű embernek, midőn a gyülekezési szabadságot megsemmisítő kormányrendelettel szemben, és az ez iránt panaszt emelő pestmegyei kérvényre nézve Szilágyi Dezső t. barátom által benyújtott határozati javaslatot egész kiterjedésében pártolom és a t. háznak elfogadásra ajánlom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a bal és a széls'ö baloldalon.) B. Kaas Ivor: T. ház! . {Zaj, Felkiáltások: Halljuk.) Elnök: Méltóztassanak helyeiket elfoglalni, a tanácskozást folytatjuk. (Nagy zaj. Halljuk!) Ismételten felkérem a t. ház tagjait, hogy méltóztassanak csendben lenni, hogy a szónokot meglehessen hallani, mert ily zajban a tanácskozást nem folytathatjuk. (Helyeslés.) B. Kaas Ivor: T. ház! Azon fényes szónoklat után, melyet imént hallottunk, meg lesz nekem gyakorlatlan szónoknak engedve, hogy egy imitatióval kezdjem beszédemet. (Halljuk \ Halljuk !) Gr. Apponyi Albert ur azon kezdette, hogy ösemegi Károly mélyen t. államtitkár ur tegnapi felszólalásának czáfolatába nem bocsátkozik a jogi térre. Én sem érzem magam ezen a téren anynyira otthonosnak, hogy az ő jogi deductióinak és terminológiai vitájának elemezésébe bebocsátkozzam, ós igy erre nézve átengedem az okoskodást pártunk arra hivatottabb szónokainak. (Ilelyeslés a baloldalon.) De nem hagyhatom minden észrevétel nélkül azon kormánypárti szónoklatot, mert abban sok oly állítás van, mely a tényekkel ellenkezik, és melynek meghonosítását, ezen házban nagyon veszélyesnek tartom. Midőn először került napirendre e házban a népgyűlések ügye, akkor a kormánypadokról s a kormánypárt részéről oly okoskodásokat hallottunk, melyek a kormány ezen törvényellenes eljárását a jog eljátszásának theoriájával indokolták. Ma a kormány és annak pártja egy lépéssel tovább mennek, ma a kormány cselekvésének indokolását a jog tagadásából merítik. Csemegi igen t. államtitkár ur okoskodása abban áll, hogy jogilag gyülekezési jog Magyarországon nem létezett, és a magyar nemzet gyülekezési jogát az 1848-iki ministeri rendeletből származtatja, melynek folytán a ministeriumnak jogában áll ezen jogalapon, t. i. a gyülekezési ] jogalapon kénye-kedve szerint változtatni, mert-' szerinte más jogforrás nem létében kizárólag a ministeri rendelet adja a nemzetnek a jogot. Ezen okoskodást azonban keresztül vinni ós logikailag igazolni, még oly fényes tehetségnek ) az államtitkár ur, alig sikerülhet. Beszédében tagadja, hogy a gyülekezési jog a törvényben, hogy a szokásban létezett; tagadja ezt Szilágyi Dezső képviselő úrral szemben, Simonyi Ernő képviselő urnák felelve pedig tagadja azt is, hogy a gyülekezési jog egyéni-jog. De átalánosságban bevallja és helyesen, hogy a gyülekezési jog alkotmányos és politikai jog, a mint hogy az természeténél fogva egyéb nem is lehet. Már most, hogy áll a kérdés ? Ha alkotmányos jogról van szó, akkor az vagy törvényjog, vagy szokásjog lehet. Törvónyjog szerintem is ós ezt mindnyájan elismerik, nincs; szogásjog az ő tagadása szerint, szintén nincs. De azon kérdést: vajon szokásjog-e Magyarországon a gyülekezési jog, vagy sem, minden esetre tisztába hozni szükséges. Állítom és előttem már Gfulner Gyula t képviselőtársam vitatta tegnap, hogy Magyarországon a gyülekezési jog igen is létezett. Szokásban volt az ab immemorabili tempore. 1848. előtt a politikai nemzet kizárólag a nemességben rejlvén, csak is a nemességnek gyülekezési szabadsága képezhetett jogot arra nézve, létezik-e a nemzetnek eme joga. vagy sem. Pusztaszer óta senki kétségbe nem vonhatta azt, hogy Magyarországon a nemesség 1848-ig mindenütt szabadon gyülekezett és politikai dolgokban határozott. 1848. előtt, tehát, mielőtt a sokszor emiitett rendelet kiadatott -- azon urak, kik e házban ülnek s a politikai életben akkor is részt vettek, tudni fogják, — az akkori igen élénk politikai viszonyok közt, a magyar nemesség majd minden megyében tényleg gyakorolta a gyülekezés jogát a tanácstermen kívül is. Hontmegyében például Luka administrator korszakában Ivánka Zsigmond udvarán gyülekezett akárhányszor össze az akkori nemesség és ott tanácskozott a teendőkről. Ugyanez történt más megyékben is, bizonyára Biharban is Tisza Lajos administrator rendszabályai ellenében. De nem csak a nemesség gyakorolta a szabad gyülekezést — s én megkülönböztetem itt a szabad gyülekezési jogot a népgyüléstől, mert itt a gyülekezési szabadságról van szó, — 1848. előtt ad immemorabili tempus a városokban a szabad polgárság és a özének szabadon gyülekeztek a városi ügyek megbeszélésére. Tehát minden a politikai jogokban részesülő tényező Magyarországon külömböző formák közt a gyülekezési jogot gyakorolta. Hogy egy flagrans esetre hivatkozzam, 1848-ban a székely nemzet, melynek históriájában a székely népgyűlések gyakran előfordulnak, mert minden székely gyakorlott politikai jogokat, a székelyek tehát igen is tartottak népgyűléset Agyagfalván. Azért hozom fel ezen esetet, mert az agyagfalvi népgyűlés czáfolatúl szolgál a kormány azon nyi-