Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.
Ülésnapok - 1875-391
3SSJ. országos ülés május 10. 1878. 251 hogy Magyarországon a gyülésezési jogot az 1848-Já törvény adta meg. Ezt a tételt ugy, a mint a i. képviselő ur állította fei, semmi körülmények közt nem fogadhatom el. Mfaől argumentál a t. képviselő ur? Azt mondja, hogy az 1848-iki aera előtt népgyűlések nem tartattak, s igy e gyülésezési jog tényleg igénybe nem v&etett. Nézetem szerint e tekintetben téved a t. képviselő ur. Hiszen 1848. előtt a politikai nemzetet az u. n. nemesség képezte ts ez a politikai nemzet az ország politikai irányzatának vezetésére az utasításokban mint politikai testület közvetlen befolyást gyakorolt, akkor tehát nem forgott fenn szüksége annak, hogy a, politikai nemiét népgyülósekben manifestálja akaratát. De 1848. után, midőn lkotmányos jogok gyakorlata kitérjesztetett az összes nemzet polgáraira, midőn Magyarország a parlamentalis kormányformát magáévá tette, és — a mint az előttem szólott képviselőtársam is kiemelte, azon példák után indult, melyeket előtte Anglia felmutatott, akár gyakorolta előbb, akár nem, azon attribútumok, melyek karöltve járnak a parlamentális kormánynyal, kell hogy megszülettek legyen 1848-ban Magyarországon. És meggyőződésem szerint akár fordult volna elő, akár nem oly esemény, mely szükségessé lette 1848-ban az aradi, vagy a másik ministeii rendelet kibocsátását : alkotmányos szempontból parlamentális viszonyok közt előttem nem forog fen semmi kétség az iránt, hogyha 1848. óta egy betű ministeri rendelet sem adatott volna ki, a parlamentalis kormányzati rendszer behozatalával Magyarországon a gyülekezeti jog és szabadság tényleg fenállana. E jogot szabad nemzetnek, t. ház, nem ministeri rendelet adja meg. s részemről el nem ismerhetem, hogy azt 1848-ban ministeri rendelet adta meg a nemzetnek. Én azt hiszem t. ház, hogy a gyülekezési jog minden szabad nemzetnek annyira eíidegenithetlen és szükséges joga, hogy arról könnyelműen lemondani, vagy azt egyes pillanatnyi érdekek kedvéért korlátoltatni engedni, nagyon könnyelmű eijárás volna. {Helyeslés a középen?} Egy nagy iró Lieber, ki az amerikai szabadságot annyira ismerte, ekként nyilatkozik a gyülekezési jogról: „A gondolat szabad közlése, az összes polgári szabadság legfőbb léte; senkisem tarthatná magát mindaddig szabadnak, mig azon jogában, hogy gondolatait polgártársaival közölje, háborítva van." Ha tehát t. ház, Magyarországon nem is lett volna eddig tényleg gyakorlatban a gyülekezési jog, én ezt egy szabad nemzet oly attribútumának tekintem, hogy azt érdemesnek tartom arra, miszerint szükség esetén erővel is kivívja a nemzet, (Ügy van] balfelöl) mert én a szabad gyülekezési jogban és szabad saitóban leghatalmasabb garantiáit látom az ellenőrzésnek ós a polgári szabadság biztosításának. (Helyeslés a baloldalon.) T. ház ! Én nem állítom azt, — a mint hogy egyátalában erről az oldalról nem is állította senki, hogy a gyülekezési jog minden korlát nélküli, melyet derűre borura mindenféle czólért lehetne gyakorolni. Hiszen, ha az állam czéljainak helyes megvalósításába ütközik azon czél, melyért a népgyűlés tartatni szándókoltatik, törvényes hatalmánál, sőt kötelességénél fogva a kormánynak csak közbe kell lépnie és meg kell azt akadályoznia. De ez nem azt teszi, a mit Osemegi Károly t. államtitkár ur méltóztatott mondani, hogy t. i. mi azt hisszük, hogy a g) r ülekezési jog absolut jog. Csodálkozom, hogy épen az igen t. államtitkár ur mondja ezt, a ki oiy jeles beszédeket tartott e házban jogi kérdésekben. Hiszen sem absolut jog, sem absolut szabadság nem létezik. A szabadság maga is csak annyiban érvényesülhet, a mennyiben mások jogait nem sértik, a gyülekezési szabadság alatt bizonyára nem jut eszébe senkinek azt érteni, hogy a ki népgyűlést tart, annak keresztül szabad menni mindenen ós mindenkin, mások jogainak sérelmével is. A gyülekezési szabadság alatt csak azt értjük, hogy jogunk legyen a törvénynyel nem ellenkező czélokra összejönni oly módon, hogy mások jogait ós szabadságát nem sértve, gondolatainkat közölhessük egymással. (Élénk helyeslés a bal és szélső balaloldon.) Én legalább t. ház ily értelemben fogom fel a gyülekezési jog szabadságát. De már most t. ház, át kell itt mennem a második kérdésre, hogy vajon a ministeri rendelet, a gyülekezési jog ezen szabadságába ütközik-e, avagy nem"? Az kétségtelen és e tekintetben Osemegi államtitkár ur a felelettel adós maradt, hogy a szóban forgó ministeri rendelet tisztán a végrehajtó hatalom tetszésétői teszi függővé, hogy bár legyen a népgyűlés czélja a legtörvényesebb, az megtartható legyen. Már azon interpellatió tárgyalásakor, melyet e kérdésben Chorin Ferencz t. képviselő társam benyújtott, ki lett mutatva, s tegnap Szilágyi Dezső t. képviselő társam is bebizonyította, hogy ha ezen rendelet érvényben marad: akkor mindig az illető hatóság discretióján áll, hogy megbízhatóknak fogja-e találni a kijelölendő 6 —lü egyént, kik a felelősséget elvállalják, azon felelősséget, mely valósággal képtelenség. Már én sem jog állapotnak, még kevésbbé szabadságnak nem tekinthetem azt, hogy a végrehajtó hatalom kedvétől ós discretiójától függjön az, hogy én gondolataimat polgártársaimmal szabadon közölhessem-e vagy nem. (Élénk helyeslés a bal és a szélső haloldalon.) Nem egyéb ez t. ház, mint kerülő utón való el32*
