Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.

Ülésnapok - 1875-391

252 391, országos ülés május 10.1878. kobzása a gyülekezési jog szabadságának. Ha már volt bátorsága a t. kormánynak a gyülekezési jogot lehetetlenné tenni, saját tetszésétől tevén függővé a gyülekezési jog szabadságát, akkor legyen bátorsága a t. kormánynak arra is, hogy mondja meg nyilt homlokkal azon okokat, melyek elkerülhetlenné teszik, hogy a nemzetnek ezen becses joga egyidőre legalább megszorittassék. De „én fenntartani a gyülekezési jog szabadságát elvben s azt mondani, hogy én annak meleg barátja vagyok, hanem azután a gyülekezési jogot lehetetlen feltételekhez kötni," ez engedelmet kérek, sem nem bátor, sem nem egyenes, sem nem utánzásra méltó eljárás. (Élénk helyeslés a bal és szélső baloldalon.) Azt mondja Osemegi Károly államtitkár ur, tűnődve magában a felett, hogy hát mi lehet az oka mégis annak, hogy az 1848-ik évi törvényhozás, a mely oly nagy ós oly általános elvi kijelentéseket szövegezett, e jogot még sem igtatta törvénybe ; ós addig gondolkozik a t. képviselő ur, inig csakugyan reá akad, s azt mondja, hogy azért nincs ben a 48-iki törvényekben, mert minden szabadság az ellen védi magát, a mi az előbbeni állapotok felforgatását eredményezte: és azt mondja, hogy elmaradt a 48-iki törvényekbe való beigtatása azért, mert öntudatosan, a minister hatalmi jogkörébe helyeztetett át. Én t. ház, megvallom, azt hiszem és ezt komolyan hiszem, hogy a túloldal t. tagjai a t. képviselő urnák ezen kijelentését nem hallották, mert én elképzelhetetlennek tartom azt, hogy egy parlament többsége, a mely — mellékesen megjegyzem — szabadelvű pártnak nevezi magát, saját pártja kebeléből egy olyan kijelentést hallván, hogy öntudatosan a gyülekezési jog a minister rendelkezésére, tehát ma ezen minister, holnap azon minister belátására, — hogy ne mondjam — önkényére van bizva : ezt ellenmondás nélkül fogadja. És én nem is mondok le a reményről, hogy a t. államtitkár urnák ezen felfogása még a túloldali szollakok részéről meg fog czáfoItatni. Én nem hiszem, hogy bármely parlamentjében a continensnek, Angliáról és az amerikai államokról nem is szólok, ha valaki e kijelentést tenné : a parlament osztatlan zúgással ne fogadná azt, mint a mely kijelentés nem tess egyebet, minthogy az ország, a nemzet a szabadságának legelső garantiáját a ministernek önkényének adja oda. {Tetszés balfelöl.) Ezt ráfogni a 48-iki törvényhozásra, a 48-iki törvényeket ilyennel vádolni több a kénytelensógnól, s megvagyok győződve, hogy egy képviselő sem fog akadni, a ki azt neki elhigyje; sőt nem fog akadni e házban egy képviselő sem, a ki a 48-ik törvényeknek, a melyek a szabadság alapjait rakták le, ilyen intentiókat tulajdonítson. (Helyeslés balfelöl.) De hát mégis kellett az államtitkár urnák valami okot s ürügyet keresni arra, hogy ez<?a rendelet kibocsáttatott és azt mondja, meg is az volt az ok, mert ime méltán lehetett aggódni azon nagymérvű izgatottság és ingerültség felett, a mely akkor oly scenában nyert vég-kifejezést, ott játszott le utolsó felvonásban a ministerelnöki palotánál, én azt hiszem, hogy egyetlen egy, magában elszigetelt, utánzás nélkül álló tényt, mely — még azt is hozzá teszem, és erre lehetne súlyt fektetni, azoknak, a kik a kormány álláspontját védik — nem is a népgyűlésen, nem is azok által, a kik a népgyűlést rendezték, hanem azoknak ellenére és tiltakozására oly inscenirozással ért véget, mondom, ezen egyetlen esetet ürügyül használni alig lehetséges arra, hogy a gyülekezeti szabadság korlátoztassék. En t. ház, nem szeretek gyanúsítani senkit; de nagyon közel áll hozzám, hogy feltegyem, miszerint ez várva várt kedves alkalom volt, melyet üstökénél kellett megragadni, hogy a gyülekezési jog korlátoltassék, (Tetszés a baloldalon) mint a mely alkalmatlanná kezdett válni kijelentései által, különösen^ a keleti kérdés tárgyában a kormányra nézve. (Elénk helyeslés a bal és szélső baloldalon.) T. ház! Nagyon kérem a ház t. túloldalát, ne méltóztassék e kérdést pártszempontból tekinteni, de méltóztassék azt a közszabadság közös megbocsülhetlen ügyének elismerni. Méltóztassék elhinni azt, hogy belőlünk nem szól sem az ellenzékieskedés, sem legtávolabbról is a pártszempont, hanem teszszük ezt azért, hogy elejét vegyük parlamenti viszonyok közt, ha ez hatalmunkban áll, felszólalásunkkal, ha pedig ez nem lehetséges, szavazással, hogy megakadályozzuk azt, miszerint először egy véghetlen veszélyes praecedens alkottassók és másodszor, hogy a kibocsátott rendelet fentartassók. (Helyeslés balfelöl.) Én kérdem a t. túlsó oldalt, van-e garantiájuk arra, hogyha — mert egy kormány sem örök életű — ezen kormány ma vagy holnap, vagy egy vagy két év múlva megbukik, (Felkiáltások balfelbl: Mai) minden kormány közös sorsa szerint meg fog bukni, ismétlem van-e garantiájuk arra, hogy nem fog-e oly minister oda ülni, a ki még ezen rendeletnél is reactionariusabb rendeletet fog kibocsátani. (Helyeslés a bal és szélső balon.) Ha tehát a képviselőház túlsó oldala nem bizik abba, hogy ezen kormány örök életű: ne essék gondolkozóba a felett, vajon tanácsos a minister önkényére és belátására bizni, hogy ugy bánjék el a gyülekezési joggal, a mint ő gondolkozik. Engedje meg még a t. képviselőház, hogy a ministerelnök ur tegnapi beszédjének zárszavára reflectáljak. Azt mondja ugyanis a t. ministerelnök ur felelve Szilágyi Dezső képviselő társamnak. Tökéletesen igaza van. A ki e ház kebelében azt hiszi, — a mire, Isten és ember előtt mon-