Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.
Ülésnapok - 1875-391
252 B91. országos ülés május 10. 1878. (Derültség a szélső baloldalon.) ugy hogy azzal beelégedve többé a rendeletet egy szóval se tartja szükségesnek támogatni ; azonban noha senki sem szólott, én mégis teszek egy pár észrevételt, ezekben különösen szorítkozni fogván azokra, miket a minister ur tegnap előadott, igyekezvén az által igazolni eljárását. Mindjárt beszédének elején azt mondja a ministerelnök ur, hogy ő nem hiszi, hogy lehessen a törvényhatósági törvényt ugy magyarázni. hogy a főispán egy rendeletnek átadója sem lehet. Hogy a főispán egy rendeletnek átadója ne lehessen, a törvényben niues, de hogy átvevője ne legyen: az a tőrvényben van. (Helyeslés a szélső halfáol.) Ha pedig át nem veheti, hogy akkor nem is adhatja át, az természetes A kormányrendeletek az törvény szerint is, jelesen talán a 10. §. szerint, intéztetnek a közgyűléshez, vagy is inkább a megye közönségéhez. Azokat pedig ugyanazon törvény szerint az 54 §. c) betűje értelmében az alispán veszi át. A o) pont azt mondja : átveszi — t. i az alispán — a törvényhatóság közönségéhez intézett kormányrendeleteket, leveleket, jelentésekéi, folyamodványokat. Ha tehát az alispán veszi át: akkor nem veheti át a főispán. Én megvallom, hogy ez uj magyarázat, a miről nekem tudomásom nem volt, hogy a főispán, — valószínűleg takarékossági szempontból, most a postalegényt helyettesíti, — én a íoispáüságot mint méltóságnak tanultam ös merni és azt nem tudtam, hogy postalegóny szolgálatra is használható. Hogyha akképen magyarázza a ministerelnök ur, hogy a főispán teljesíthet postalegény-szolgálatot, az ellen kifogásom nincs ; hanem akkor arra kérem, hogy ne bontsa fel a levelet, hanem eredetiben adja át az illetőnek. (Derültség a szélső bal/elől.) A mi a pestmegyei főispán eljárását illeti, az a rendeletet nem is tette át az alispánhoz, hanem irt neki önmaga aláírásával egy levelet, a melybon tudósította, hogy van egy belügyministeri rendelet, mely ezt tartalmazza, illetőleg itt azon rendelet másolatát adja, Hogy azt adta-e vagy nem : azt nem tudom ; mert a rendeletet minden kérés, sürgetés daczára sem terjesztette elő. Hogy az volt-e a rendelet vagy nem, arról jót állani nem merek, hanem annyi bizonyos, hogy a főispán a postalegény-szolgálatot roszúl teljesítette, mert felbontotta a levelet, és azt még felbontva sem adta át, a melyben inti az alispánt azon eljárás követésére. Hogy az alispán eljárásában menthető, azt egy átalában állítani nem akarom, hanem azt hiszem, hogy az tökéletesen mindegy, az alispán akármi módon jutott a rendelet tudomására, neki kötelessége volt ugy eljárni, a mint a rendeletet belátása ós felfogása szerint törvényesnek vagy törvénytelennek ismerte fel; ha nem ugy járt el: nem teljesítette kötelességét. Azt a tant el nem fogadhatom, melyet a ministerelnök ur felállított, és a melyet itt Mocsáry képviselőtársam ellen felhozott, hogy nem hiszi, hogy joga volna egyes képviselőnek egy alispánnak vagy törvényhatósságnak magaviseletét itt pellengére állítani; mert engedelmet kérek, a ki az ország közügyeibe hivatalosan bele avatkozik, beleszól vagy tesz valamit, a mi az országot illeti, annak megbirálása az országgyűlés teendője közzé tartozik ós joga van minden egyes képviselőnek azt kifogásolni, azt helyeselni, vagy ha ugy tartja szükségesnek, azt pellengére állítani, Azt is mondta a ministerelnök ur, hogy ő már azt megjegyezte, hogy azon rendeletet nem ő maga adta ki, hanem kiadta a ministeri tanács. Engedelmet kérek, én azon rendeletet sohasem láttam, hanem Pest megye főispánjának az alispánhoz irt levelében nem az volt, hogy a ministertanácstól érkezett rendelet, hanem hogy a belügyministertől érkezett, erre nézve pedig az 1848: III-ik t.-cz. IS-ik szakasza világosan rendelkezik, midőn azt mondja: „Mindenik minister azon rendeletért, a melyet aláirt, felelősséggel tartozik." Ha tehát a belügy minister, a ki egyszersmind ministerelnök is, aláirta ezen rendeletet: a felelősség igen természetesen őt illeti és a rendelet mindenesetre az ő tárczáját illetvén, természetes, hogy a szemrehányás, a felelősségre vonás is csak őt illetheti. A mi pedig a felelősséget illeti, arra nézve már tegnap felolvastatott az 1848: HL t.-cz. 32. §-a, mely mindjárt első pontjában ezt mondja: „A ministerek felelősségre vonhatók minden oly tettért vagy rendeletért, mely az ország függetlenségét, az alkotmány biztosítékait, a lenálló törvények rendeleteit, az egyéni szabadságot, vagy a tulajdon szentségét sérti, és általok hivatalos minőségben követtetik el vagy illetőleg adatik ki." Én sem az ország függetlenségének, sem az alkotmánynak erősebb biztositékát nem látom, mint azt, ha a népnek szabad véleményt mondani, szabad összejönni és egymással tanácskozni az iránt, mit kelljen tenni az ország érdekében, hogy az ország függetlensége ós önállósága megóvass^k- Én a gyülekezési jogot annyira az ember veleszületett jogának tartom, hogy anélkül az emberiség nem is lett volna képes államot alkotni; mert hiszen, ha össze nem beszélnek : hogyan származik egy társaság? Mert társaságot erőszakkal, karddal szétverni igen, de összehozni nem lehet. E végre szükséges volt, hogy az emberek összejöttek, összebeszéltek és bizonyos megállapodásra jutottak vala.
