Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.

Ülésnapok - 1875-390

390. országos ülés május 9 1575. 225 Beőthy Algernon jegyző (újra felolvassa az inditvúnyt.) Elnök: Kérem a t. képviselő urakat, méltóztassanak helyeiket elfoglalni, a ministerelnök ur kivan szólani. (Zaj. Halljuk !) Tisza Kálmán ministerelnök és belügy miuister: T. képviselőház ! Nem vagyok azon szerencsés helyzetben, (Halljuk I) hogy a felett, a miben a felhozottakra reflectálni kivánok, hetek álljanak rendelkezésemre a gondolkozásra, mint a hogy a t. előttem szólónak állottak; mindazonáltal reflectálni kivánok a mondottakra. Anynyiban azonban szerencsés helyzetben vagyok, hogy a magam részéről, legalább azt hiszem, nem szükséges bővebben nyilatkoznom azok után, a • miket az interpellatióra adott válaszom alkalmával elmondtam, s főleg azok értelmének helyreállítása ós némely ujabb megtámadások elleni védekezés az, a mi beszédemnek tárgyát képezi. A mi legelsőben is azon vádat illeti, hogy az 1870. XLII. törvény ellen vétettem volna, erre nézve most is csak azt mondhatom, azon törvény számos szakaszoknak felolvasása daczára, hogy a vádnak ezen része csakugyan az általam azon alkalommal felolvasott rendelet tiszta tartalma szerint alaptalan; mert én a végrehajtást magam is a törvényhatósági tisztviselőkre bizatni rendeltem, a kiket az illet ós a főispánt igenis csak a felügyelettel bíztam meg, a mi pedig neki törvényes hivatása és kötelessége. És azt nem hiszem, hogy lehessen a törvényhatósági törvényt, vagy akár a praxist ugy magyarázni, hogy a főispán egy rendeletnek átadója se lehessen, hanem annak okvetetlenül minden viszonyok között kelljen vagy a közönséghez, vagy az alispánhoz intéztetni. Ez, engedelmet kérek, — az általam, ministeri létem előtt ismert gyakorlat szerint sem áll. De egyébiránt nem is tudom, hogy a legszigorúbb muuieipalisnuis szempontjából is minő sérelem lehetne abban, ha a rendeletet a főispán nyújtja át és nem póstalegény viszi az alispánhoz. (Derültség és mozgás a szélső baloldalon.) Azért ezen rendeletnek semmivel nagyobb kötelező ereje nincs és nem lehet; azért ezen rendelettel szemben ép ugy meg van az alispánnak, ha aggályai vannak, a törvényessége ellen felszólalási joga, mint bármely más rendeletet illetőleg. Ez tehát ,egyátalában jogkörét nem sérti, nem vitiálja. Es ha nem történtek ez irányban, vagy nem törtónt felszólalás, ennek oka bizonynyal az, hogy azon tiiemát illetőleg, a mely a képviselő ur által felemlittetett, az alispán hihetőleg épen azon szerencsétlen helyzetben van, a melyben én vagyok, hogy nem vagyunk képesek a t. képviselő úrral e tekintetben egyetérteni, mert különben bizonynyai élt volna jogával és teljesítette volna kötelességét. Én, t. ház, nem szándékozom sem Pestinegyét, sem alispánját itt a ház kebeléhen védeni; KBPV. H. NAPLÓ 1875-78. XVII. KÖTET, de mégis azt tartom, hogy habár szinte örülnöm kellene azon, hogy tágul azoknak köre, a kiket a t. képviselő urak megtámadnak és vádolnak ; mégis egyes képviselőnek, különösen egész vármegye közönségét itt pellengérre állítani akarni aligha helyes és aligha czélhoz vezető eljárás. (Derültség és ellenmondás a szélső baloldalon.) Én, t. ház, azt, hogy ennyien belevonassanak velem a t. képviselő urak szerinti bünrészessógbe, egyátalában nem óhajtom, sőt megjegyzem azt is, hogy teljes készséggel elhallgatom ós nem tiltakozom az ellen, hogy mindamellett, hogy már a múlt alkalommal tisztán feklerittetett, hogy a rendelet, a melyről szó van, ministertanácsi rendelet, csak az én személyem képezze a czéltáblát; elhallgatom azt is, hogy egy más rendeletért, a melyet nem adtam ki, én vádoltassam, mert én részemről minden irányban társaimmal a solidaritást nemcsak elvállalom, hanem ha kell, kész vagyok minden következményéért egyesegyedül viselni helyettök a megtámadást; de azt hiszem, hogy a vitának nem annyira objectiv irányzatára lehet ebből következtetni, mint a hogy a képviselő urak a törvény és alkotmányos jog magas szempontjára állva, ezt, feltüntetni szeretnék. Én, t. ház. indokoltain a múlt alkalommal a közzététel módjának miért és miként történtét. Azt hiszem, hogy a közzététel módjábani különbözet által sem az alattomoskodás vádjának, sem annak, hogy eltértem volna a törvényes szokástól: magainat ki nem tettem; mert kimondottam akkor, hogy a kormánynak nem volt szándékában állandó szabályrendeletet bocsátani ki. hanem mint állandó szabályt fentartani kívánta az 1848-iki ministerium által kiadott rendeletet, és csakis ideiglenesen, a szükség esetére számított intézkedést kivan tenni. Én pedig ugy tudom, hogy minden egyes rendeletnek, ugy mint a szabályrendeletnek közzé tétele — nem tartozik a törvény által adott utasítások közé. A t. képviselő ur, ki előttem szólott, fölemlíti, hogy ő elfogadja a párhuzamot a 48-iki kormány eljárásával szemben, de azt mondja, hogy az én ellenem szól. Első sorban megkívánom jegyezni, hogy midőn azon rendelet, melyet én is felolvastam, 1848-ban kiadatott, bizonynyal indokolt volt, de még akkor mindazon dolgok, melyek később történtek, nem következtek volt be; mert ha jól emlékszem, áprilban adatott ki a rendelet, és igen jól tudok egyes mozgalmakat, a melyek különösen hitfelekezeti szempontból történtek, de addig a dolgok, a melyekre a t. képviselő ur hivatkozott, még nem történtek meg. Másodszor azt mondja a t. képviselő ur, hogy az 1848-iki rendelet nem megtagadása, ha29