Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.

Ülésnapok - 1875-390

222 E90. országos május ülés 9. 1878. ezen közlemények alapján, de az interpellatió nem következett be. Már t. ház, ez legsajátságosabb módja annak, hogy juttalíassék egy általánosan kötelező jogi rendelet az állampolgárok tudomására, ha a ministerelnök hírlapi híreket bocsáttat szét, s azután is védelmi állásba helyezi magát és várja, hogy az ellenzék nyughatatiankodáfea kiderítse az állampolgárok előtt, (Elénk helyeslés a baloldalon ) hogy a főispánok zsebeiben létezik egy rendelet, a mely Magyarországon a gyülekezési szabadságot elkobozza. (Halljuk!) Azt mondja a ministerelnök ur, hogy tudja ő, legalább elképzeli, mi volt oka annak, hogy miért nem interpellált az ellenzék a rendelet iránt. Azt mondja, még akkor a ház eleven emlékezetében voltak bizonyos események, bizonyos készülődések népgyűlések tartására és az ellenzék tartott attól, hogy ezen háznak hangulata ingerült, és nem lesz kedvező azon interpellatió megtételére. T. ház! Hogy az ellenzék miért nem interpellált akkor : azt én igazán nem tudom ; inert gondolom, abban az időben az ellenzékhez nem tartoztam, de hogy interpellálni a kormánypártnak is kötelessége lett volna, mert az épen olyan őre a közszabadságnak, mint az ellenzék, (Élénk derültség baloldalon. Felkiáltások jobb oldalon: Hat miért vem tettei) hogy miért nem interpelláltak mások, azt nem tudhatom ; de magamra nézve egész nyugodtan felvilágosíthatom a t. házat. (Halljuk!) Mennyire menthető az én illusióm, a ki azt hittem, hogy miután minden vásári engedélyről, minden névváltoztatásról szóló rendelet e hivatalos lapban közzététetik és a ki azon hírlapi tudósításoknak nem akartam hitelt adni (Élénk derültség.) s nem akartam feltenni, hogy egy átalánosan kötelező, a jogrend egyik részének szabályozására szánt általános rendelet a minister ur által oly közzétételben sem részesittetik, pedig annak megtudására minden állampolgárnak feltétlen szüksége van — mint a minőben az egyes vásárengedélyek és névváltoztaiások részesittetnek. (Tetszés a baloldalon.) De ha még az indította volna is az ellenzéket arra, mert az időpontot, mert a ház hangulatát nem tartották kedvezőnek ez ügy megítélésére ; én csak helyeselhetném az ellenzék magatartását. Mert én azt hiszem, hogy bölcs, helyes és köteleségszerü volt időt engedni a háznak, hogy győződjék meg, hogy ha táplál félelmet az iránt, miszerint a népgyűlések folytán a közrend, az ország nyugalmának megháboritása szándékoltat, hogy azon félelem cliimera ; vagy hogy azon feltételezés, melynek alapján ezen ingerültséget benne gerjeszteni akarták : a tényleges viszonyoknak nem felel meg. (ügy van!) És kérdem én, hogy a ki — nem akarom mondani, hogy azért tette a minister ur — de a ki azért tette volna közzé a hírlapi híreket, hogy interpelláltassók addig, míg a ház hangulata izgatott: vajon az alkotmányosságnak, a közszabadságnak őszinte barátja-e az? (Élénk helyeslés.) Melyik illőbb eljárás egy alkotmányos ministerhez, vagy alkotmányos ellenzékhez : az-e, mely provocálni szerelné a discusiót akkor, mikor felteszi, hogy a ház nincs azon helyzetben, hogy objective ítélhessen? vagy az, a mely megvárja, mig k"bontakozik a hangulat a szenvedélyek légköréből és az ingerültségből nyugodtan tud Ítélni: (Elénk tetszés a baloldalon.) vajon megszorittassék-e, fölfüggesztessék az ország polgárainak egyik alkotmányos joga ? (Élénk helyeslés a baloldalon) Végre még egy utolsó észrevételem van ezen rendeletre. (Halljuk! Halljuk!) Mellőzöm azt, hogy a kérdéses rendelet a szónokok bejelentését kötelezőnek szabja-e meg vagy nem, — erre talán végszavamban visszatérek, — de hogy a rendet, a gyülekezési szabadságot az engedélyezési rendszerrel helyettesíti, a felett semmi kétely nem lehet. E kifejezés a rendeletben három vagy négyszer fordul elő, és egyéb tartalmával a legszorosabb összeköttetésben van, és így bármennyire szeretném: nem ringathatom magam abban a hitben, melyre különben a kormánynak egyéb rendeleteknél való eljárása feljogosítana, mert nem rég tapasztaltuk egy másik rendeletnél, hogy a kormány azt ugy magyarázta, hogy kettő közül egyiknek kellett történni: vagy nem gondolták meg, mi természetes értelme azon rendelet szószerinti szerkezetének és egész mást gondoltak mint a mit kifejeztek ; vagy utólag fedezték fel csak, hogy ezen rendelet egészen mást fejez ki, mint a mit kifejezni akar. Az engedélynek a gyülekezési szabadság helyébe való helyettesítése pedig nyílt felforgatása a jogállapotnak, nyilt tagadása az alkotmányos gyakorlaton alapuló szabad-gyülekezési jognak, és nyilt tagadása annak, hogy tör! vényes czélokra gyűléseket tartani szabad. (Helyeslés.) De még különösebb a rendelet azon intézkedése, mely a gyülekezés megtartását 6—10, a hatóság által megbízhatónak átélt polgárnak előleges bejelentésétől és attól teszi függővé, hogy ezen polgárok írásban vállaljanak magukra kétféle felelősséget (Halljuk!) a népgyűlésen összegyűlt és a népgyűlés befejezte után együtt maradt tömeg által a népgyűlések helyénkivül is elkövetett károkért és kihágásokért, tehát magánjogi és büntetőjogi felelősséget. Már most t. ház! hogy ilynemű felelősség ott, a hol causalis nexus a felbujtó vagy felhívó és a felbujtás vagy felhívás következtében elkövetett tett közt nincs, hogy ott ilynemű felelősség, melyet eddigi magánjogunk és büntetőjogunk nem ismer — és