Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.

Ülésnapok - 1875-389

889. országos Illés május 8. 1878. 2Ö1 megszavazzon oly kiegyezési javaslatokat, melyek tartalmaznak vámfelemelést Ausztria javára, tartalmazzák a restitutionál, a fogyasztási adóknál, a Lloydnál és a banknál a status quo fentartását és tartalmazzák ezen államadóssági rovatnak szaporításául a 80 milliós adósság 30%-ót is. Nem lehet tehát csodálkozni t. ház, azon, hogy ily körülmények közt a t. kormánynak egykor oly óriási többsége folyton kevesbül és nem csodálkozom részemről mindazon tisztelet és elismerés daczára, melyet a t. pénzügyminister ur szorgalma és jóakarata iránt viseltetem, — mondom, — nem csodálkozom azon, hogy saját budget előterjesztése mellett, saját pártjából egyetlen egy pártoló felszólalás sem történt; mert azok is, a kik felszólaltak, nem pártolták, hanem bírálták azon tételeket, a melyek érdekében felszólaltak. Én ezen kérdés felett t. ház, tovább vitatkozni nem akarok. Én nagyjában t. ház, mindazokat a számokat hoztam fel, melyek Magyarország államadósságainak kérdésével összefüggésben vannak és épen, mert oly súlyos a teher és épen, mert oly szoros összefüggésben van az államadósság ügye összes állam pénzügyeinkkel: azért tartottam szükségesnek ezen leszállításokat a t. háznak bemutatni. Én azt gondolom, híven azon meggyőződésemhez, hogy jó intézkedéseket csak akkor tehetünk, ha a helyzetet a maga valódiságában látjuk : azért voltam bátor ezeket felhozni ós végül azzal zárom be előterjesztésemet, hogy újra kérem a t. minister urat, hogy ha a körülmények és viszonyok nézete szerint megengedik, ha a nem is nagy és kimerítő jelentést; de most az országgyűlés végén, néhány megnyugtató szót szíveskedjék mondani a conversió érdekében, s kérem határozottan arra, hogy az 1877-iki kölcsönnek évi 1.750.000 forint kamatja és annak megfelelő tőkéjére nézve felvilágosítást adni méltóztassék. [Helyeslés). Széll Kálmán pénzügyminister: T. ház! Az előttem szólott t. képviselő ur azzal végezte beszédét, hogy, nézete szerint, hiven és tárgyilagosan adta elő azon számokat, melyek — gondolja — az államadósságok feltüntetésére szükségesek, s melyek — gondolja — arra alkalmasak. No, ha egy hű bírálat, sine ira et studio mondom, ugy néz ki, mint a minőt a t. képviselő úrtól hallottam, — hiszen fülemnek nem akartam hinni azon számoknak hallattára, melyeket a t. képviselő ur felhozott: — akkor zavarban vagyok az iránt, mit tesz egyátalán előttünk fekvő adatokról hű bírálatot mondani. Mert a t. képviselő ur mit hoz ki ? Azt hozza ki, és részletezi — nem fogok vele sokat foglalkozni, de constatálni akarom a bírálat természetét, — hogy én ezen három esztendő alatt, mely alatt szerencsém, — mondjuk, szerencsétlenségem KÉPV. H. NAPLÓ 1875-78. XVII. KÖTET. — van az ország pénzügyeit vezetni, 193 milliónyi összeget kaptam kezemre, rendelkezésemre az ország közjövedelmein felül. Szinte zúg bele a fejem : honnét jött ez a 193 millió? És igazán kíváncsi voltam rá, hogy a t. képviselő ur honnét veszi? Mert én más pénzt nem kaptam, mint a mire nekem a törvényhozás felhatalmazást adott, ez pedig állott: a 80 milliós rente-kölcsö n első feléből, az 1877. évi költségvetési törvényben, a törvényben megállapított deficit erejéig való kölcsön-mivídetből — punctum. Honnét jön ki az a 193 millió, nem tudom. Lichtenstein József: {Közbeszól.) A 153 milliónyi kölcsön másik feléből! {Nyugtalanság). Széll Kálmán pénzügyminister: Kérem, leszek szerencsés, erre is felelni. Hát, hogy ki adta kezembe azt a 193 milliót, nem tudom. Szinte rá néztem mélyen tisztelt elődömre, a ház tisztelt elnökére, hogy talán ő hagyta hátra nekem azt a 193 milliót. {Derültség). Gondolkodtam, hová tehettem volna? Mert a t. képviselő ur könnyen kiszámíthatta volna, hogy a zárszámadási deficit volt 1875-ben 40 millió, 1876-ban 32 millió, 1877-ben a kezelési kimutatások szerinti deficit volt 25 millió: ez összesen 97 millió; tehát ennyi költetett el, és igy nekem ép 100 millió frtban kellene bővelkednem. {Derültség.) A t. elnök ur azon beszédében, melylyel működését e helyen befejezte — és ezt megolvashatja mindenki — azt mondotta, hogy a 153 milliós kölcsön második fele a pénztári készletekkel együtt, melyek a központban léteznek, van körülbelől, ha jól emlékszem, 42 millió ; a t. képviselő ur szerint azonban én átvettem 1875-ben 43 milliót pénztári készletben és a 158 milliós kölcsön második felét, 69 millióval. Hisz kérem, a 153 milliós kölcsön 1874-ben realisáltatott, tehát a 43 millió pénztári készletben az már meg van, s igy azt nem lehetett nekem 1875-bfm még egyszer reálisálnoin, mikor már t. elődöm realisálta. {Derültség.) Ez ép csak 69 millió frtnyi kis különbséget ad a calculusban. {Derültség). Azt mondja aztán a képviselő ur, hogy a 80 milliós járadék-kölcsön első feléből befolyt 36 millió. Ebben neki teljesen igaza van. De azt mondja továbbá, hogy ennek másik feléből befolyt ismét 18 millió, pedig én a költségvetés alkalmával tett exposéemban megmondottam a háznak, hogy a 80 milliós járadék-kölcsön második felét még máig sem realisáltam, tehát abból nem 18 millió, de egyetlen garas sem folyt be. A mit realisáltam, a következőből áll: a 80 milliós járadék-kölcsön első feléből, azon kölcsön-összegekből, melyeket az 1877-diki deficit fedezésére a ház a budgetben megszavazott, és azon pénztári készletekből, melyeket, a mint előadtam nem 105, 26