Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.

Ülésnapok - 1875-389

194 389. országos tttés május 8.1878. (]. ficit alkatrészeit megtekinteni, oda lyukadunk j ki, annak constatálására jövünk, a mit én consiatáltam tegnap előtt is röviden, midőn Zsigmond}

7 t, barátom előadására akkor az idő rövidsége miatt csak pár futólagos észrevételt tettein, hogy a hiány a költségvetésben és a zárszámadásokban a bányászatná] nem a fémbányászatból, hanem a kőszén- és vasbányászatból származik, a mint az 1876-iki zárszámadások is mutatják. Volt ugyanis 530,000 frtnyi pénztári tiszta hiány. Hogyan keletkezett az ? Ugy, hogy a vasbányászatnál 880,000 frt, a, kőszénbányászatnál pedig 196,000 frtnyi hiány állott elő. Hogy tehát a végeredmény mégis az legyen, hogy csak 530,000 írtra, rúgjon a hiány, már ebből magából következik, hogy a fémbányák hiány helyett tiszta jövedelmet hoztak; csak nem szabad a fémbányaműveket a fémbeváltási hivatalokkal és a pénzverdékkel való combinatió nélkül megítélni, mert az a két kezelés, a mi számadási rendszerünk mellett csak együttesen Ítélendő meg. Es itt én csak azt akarom consíatálni, hogy a mikor én 530,000 frt hiánynyal szemben még is némi fölösleget praeliminálok, melyet az előadásom végén beadandó módosítással leszállítok és 180- vagy 200,000 forintot tevő hiányra változtatok át, akkor az 1876. évi zárszámadások eredményeitől csak kis mértékben térek el, nem pedig milliókkal. A hiánynak oka ugyanis a kőszén és vasbányáknál van, ezekre nézve pedig, a mint az idő engedi és a viszonyok lehetővé teszik, gyors és gyökeres intézkedést feltétlenül szükségesnek tartok, minek ha nem is ezen évben, legalább a jövő évben gyümölcsözését reményiem. italában ezen kérdésnél csak azt ismételem, a mit tegnap is mondottam, hogy itt vannak bajok, s ezeket akként kell orvosolni, hogy a kőszén ós vasbányák azon része, melyet az állam csak nagy terhel tetessél vagy épen nem tarthat meg özemében, értékesíttessék; hanem minden értékesítéshez, a magán ipar kezeibe való átbocsátáshoz nem elég annak az akarata, a ki valamit el akar adni, hanem kell kettő : kell az is, a ki venni akar; mert azt gondolom, senki sem fogná helyeselni és nem fogna engem a felelősség alól senki sem feloldani: ha a mai mostoha viszonyok közt az államnak jelentékeny vagyonát képező birtokokat potom áron odadobnám (Helyeslés.) és a pillanatnyi enyhülésért nagy vagyont áldoznék föl. (Tetszés). De igenis azon vagyonra nézve kell, hogy az értékesítés lehetővé váljék. És mutathatnék a t. képviselő uraknak már az aláíráshoz vezetett, az aláírásra elkészített szerződési tárgyalásokat, melyek tanúskodnak róla, hogy ezen irányban nem csak tenni akarok szóval, hanem tettleg is. Mutathatok hoszszú correspondentiakat, melyeket e végből évek alatt folytattam; de a viszonyok mostohasága, az a nagy pangás, a mely a vaspiacz terén fenforog, azon túltermelés, a mely a múlt években nemcsak Magyarországon, hanem Skocziától, Inhontól kezdve Európa minden részében volt: olyan kedvezőtlen viszonyokat, teremtettek, hogy a ma létező kedvezőtlen pénzügyi és politikai viszonyok között nem érhettem czélt. Azt talán nem kell bővebben magyaráznom, hogy a mai átalános bizonytalan viszonyok között a külföldi tőkepénz ilyen jelentékeny beruházásokra vállalkozni nem hajlandó. Előkészíteni igenis kell a dolgot; csodákat csinálni, rögtönözni azonban nem lehet, hanem a viszonyok javultával mindenesetre az érintett irányban előre kell haladnunk. (Tetszés). Az előttem szólott t. képviselő ur nézete szerint nem történt meg az aczél- és vassínek kérdésében miadaz, a minek történnie kellett volna és a mit én is kilátásba helyeztem, mert szerinte szigorúan fel kellene tartani azon álláspontot, hogy minden magyar vasútnak, különösen a garantirozott vasutaknak meg legyen tiltva a végből az aczélsinek használata, hogy a magyar állam vasgyárainak termékei fölhasználtassanak, Erre azt felelem a t. képviselő urnák, hogy itt van előttem azon beszédem, melyet 1876-ban e kérdésben tartottam, a hol megmondtam, hogy az én álláspontom e kérdésben az, hogy az állam igényelheti, hogy az állami vasutak, és az államilag garantirozott vasutak, a mennyire lehet, az állami vasgyárak termékeit használják. Most is ez az álláspontom, és ha kénytelen voltam kivételeket engedélyezni, azok kivételek voltak; kénytelen voltam pedig azokat engedélyezni azért, mert olyan vasutaktól, a melyek bebizomu'tották, hogy az aczélsinekre — a melyek határozottan jobbak, tartósabbak ós sokkal olcsóbbak, mint a hogyan mi képesek vagyunk a vassíneket előállítani — egyes vonalszakaszokon, a hol a vassínek nem alkalmazhatók : feltótlenül van szükségük, — az engedéhyt nem tagadhattam meg. Midőn a kassa-oderbergi és az államvasutnál a nemzetközi nagy forgalom érdekében szükséges volt a gyorsvonatok megindítása czéljából azért, hogy a gyorsvonatok életbelóptethessenek, reconstructiókat tenni és ezen reconstructiók, helyesen és a forgalom bjztosága érdekében ugy vihetők keresztül, ha aczélsinek alkalmaztatnak, a mely ídnek olcsóbbak, mint a vassínek: akkor micsoda alapon jártam volna el helyesen, ha azt mondtam volna, hogy semmi körülmények között egyetlen egy aczélsin használatát sem engedélyezem? (Elénk hdij'islés.) De átalában azon állásponton vagyok ma is, a melyen voltam akkor, mikor ez ügyben fölszó-