Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.

Ülésnapok - 1875-389

S89. országos illés májas 8. 18Í8. 195 laltam, és az esetek, a melyekben ettől eltérek, esak kivételes esetek. Egyet mondok ez irányban még a t képviselő urnák, azt, hogy nem abból áll ezen kérdésnek helyes megoldása, hogy mi mereven ragaszkodjunk a vassínekhez, hanem igenis az aczélgyártásra kell Magyarországon áttérnünk. (Helyeslés.) Azt absolute nem tehetjük, hogy akkor, midőn Európa szerte minden vasút aczélsint használ, azért mert az jobb is, olcsóbb is. tartósabb is; mi azt mondjuk, ezt nem tehetjük semmi körülmények között ennélfogva : mert a régi vassín készletet akarjuk elébb elfogyasztani. Es azon czélból, hogy e kérdés oly módon oldassék meg, a mi Magyarországnak nemcsak directe megterhéltetésével nem jár, hanem egyúttal egy nagy kérdésnek megoldását is magában foglalja, értem a diósgyőri vasgyár kórdósének megoldását : megtettem már az előintézkedéseket, de azok sikerre eddig nem vezettek. En még ez év lefolyása előtt s a jövő költségvetés előterjesztése előtt ez iránt kimerítő jelentést akarok tenni a t. háznak, mert e kérdésnek akár egyik, akár másik utón való megoldása égetővé vált. A merev prohibitiv rendszert fentartani s a vasutaknak az aczélsinek használatát megtiltani, szemben az egész világnak ez iránt nyilvánult véleményével és eljárásával nem lehet. Es itt nagyon sajnálom, de meg kell fosztanom Lichtenstein képviselő urat azon örömtől, hogy egy tavalyi beszédemből vett citátumhoz fűzött élcze valami nagyon sikerült lett volna. A képviselő ur azt mondja, hogy ő tavaly nekem szememre hányta, hogyan engedélyezhettem az államvasutakhoz 4,500 darab aczélsin megszerzését, holott kifejtettem azon álláspontomat, hogy vasutainknak addig a vassíneket kell használniuk, mig Magyarországon át nem térünk as aczélsin gyártására. A t. képviselő ur felhozza, hogy én a tavaly hozzám intézett kérdésére azt feleltem, hogy az a 4,500 drb. aczélsin csak az indóházaknál lesz alkalmazva, hozzá teszi, hogy akkor a házszabályok miatt nem rectiflcálhatta válaszomat, de igen megbotránkozott azon már akkor: mert hiszen 4,500 drb. sínnel olyan vonalat lehet berakni, mint ide Isaszegh. A t. képviselő urat emlékezete megcsalta. Ha pedig beszédemnek utánna nézett: nem jól olvasta azt el; mert sohasem volt eszemben azt mondani, hogy azok az aczél sinek esak a vasúti indóházaknál fognak alkalmaztatni. En azt mondottam, hogy „4,500 darabról van szó, olyan vonaloknál, hol tényleg más aczélsinek vannak már lerakva, és a hol már a múlt évben megkezdték az aczélsinek lerakását, — és a kitérőknél," E közt és az indóházak közt nagy különbség van. De nem akarok tovább e kérdéssel foglalkozni, hanem most már Eagályi Nándor t, képviselő társam kérdésére akarok válaszolni ő t. i. azt kérdi: miben van a gömöri vasutak ügye ? Intézzem el azt minél előbb, mert ő absurdumnak tartja: ha egy vasutat megcsinálnak azon pontig, a meddig nem jövedelmez; ott pedig a hol már jövedelmezne, abban hagyják. Tökéletesen igaza van a t. képviselő urnák ; csakhogy a költekezési epochában azt hittük, hogy sok pénzünk van, sok építkezést megkezdettünk, és mikor elfogyott a póne, a költségvetésekből annak idejében kitörülték az építkezés folytatására felvett összegeket. így vagyunk ma is; én elismerem, hogy azon vasút folytatása előnyös lenne nemcsak azon vidék érdekében, hanem magának az állami vasiparnak érdekében is, de ma nem vagyok azon helyzetben, hogy e czélból egy két millióra menő költekezéssel előálljak. Ezt pedig t. barátom csak méltányolhatja. Abban azonban neki teljesen igazat adok, hogy ezen kérdés tisztázandó, és én ezen dologban semmi olyat tenni nem kívánok, a mi a dolog tisztázása nélkül jogosultnak vélt érdekek ellenében történnék. Szolgáljon erre bizonyságul az, hogy épen a napokban kezdeményeztem egy értekezést az illető érdekelt felekkel az iránt, mikép lehetne ezen kérdést az érdekek kölcsönös méltánylásával megoldani. Még egy pár szóval akarok renectálni arra; miért nem fogadhatom el Szontagh Pál képviselő ur határozati javaslatát. Azért, mert azt gondolom, hogy ezen a téren az enquetirozásnak, a tanulmányozásoknak lejárt az ideje ós azok nem vezetnek czólhoz. A teendő előterjesztések befogják bizonyítani, hogy a pénzügyi kormányzat körülbelül tisztában van az iránt, hogy mit kell tenni ezen téren, s a mennyiben egyes kérdések szakszerű megbirálást és megoldást igényelnek a ministerium kebelén kivül bizalmi férfiak részéről is : azt méltóztassanak rám bízni és rólam kegyesen annyit föltenni, hogy én ezen vitális nagy érdekű kérdésnél nem fogok egyszerű, rideg bureaucratikus szempontokból eljárni, hanem a mennyiben szükségesnek fogom látni, meg fogok hallgatni — a mint több példára hivatkozhatnám — ezen kérdésben is általam szakértőknek elismert hazai és külföldi szakférfiakat. Méltóztassanak ezt rám bizni; de ne méltóztassanak azt, a mit tenni kötelességein, egy határozati javaslatban decretalni akarni, melyet már azért sem fogadhatnék el, mert nem érthetek egyet annak minden egyes részletével. E javaslat pl. azt mondja, „hogy vizsgáltassam meg az állami erdészet hiányait; pedig azt hiszem, a tegnap adott felvilágosítások meggyőzték a t. házat arról, hogy azokat vizsgálni nem kell, mert nem léteznek. Az állami erdészet tényleg tiszta jövedelmet mutat fel, s oly eredményt, mely a mint az indokolásban részletesen előadtam és most nem akarom ismételni, — kiállja a versenyt Európa bármely államának erdőkezelésévei. Mondhatom, hogy aránylag körülbelül annyi tiszta jövedelmet hoz — nem 25*