Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.

Ülésnapok - 1875-389

389. országos Illés május 8.1878 191 Hanem másképen áll a dolog a vasiparra nézve. Körülményeim ugyanis ugy hozták ma­gukkal, hogy az állami vasipar üzletét körülbelől 40 éve ismerem és én jóié-lekkel mondhatom, hogy az állam, a mint egy részt rósz mezőgazda, más részt rósz bányász is. Ezzel én nem akarom a pénzügyminister urat vádolni, ha nem hallgat is ide, (Derültség.) mert nekem ez idő szerint igen kevés kifogásom van a budget ellenében, legfölebb az, hogy a t. pénzügyminister ur ki­kerülhetlen kényszer-helyzetben lévén, vagyis in­kább a kényszer kikerülheti énül hajtván őt egy körvonalban, melyből szabadulni szerintem lehe­tetlen, a t. pénzügyminister ur is az adófizetők irányában kényszerrendszert használ; mert hiába, a mit odafenn végeznek, abban mi mindig a rö­videbbet húzzuk; ez már igy van, az világos dolog, tehát itt kell valami kis resourcet találni. Azért, a mint mondám, nem vádolom a t. pénz­ügyminister urat, hanem egy kifogásom van el­lene. (Halljuk!) Az a kifogásom van, hogy én tudom, hogy a t. pénzügyminister ur épen ugy tudja, mint én tudom, hogy ezen az alapon a pénzügyeket rendezni lehetetlen. De hát ezt miért nem mondja meg ? Bizonyára azt tartja, a mit négyszem közt szoktak mondani, hogy ne rontsuk az őszinte vallomással hitelünket. Talán még egy drastikusabb példamondás is van erre a madárról, ezt azonban nem lehet itt elmondani. Én azt tar­tom, hogy az államnak is ép ugy mint az em- i bérnek első kötelessége, hogy magát ismerje, és ha hibázott: ezt be is vallja és igyekezzék ma­gán segíteni. De mert ez talán nem tartozik ide, visszamegyek a vasiparra. Én nem vagyok azon nézetben, a melyben volt pár nap előtt Zsigmondy Vilmos képviselő ur, azt mondván, hogy a magyar vasgyárakból azért nincsen jövedelme a magyar államnak, j mert nem volt elegendő befektetés. De azon né­zet mellett sem vagyok, melyet az előttem szóló t. képviselő ur felhozott, hogy azért nincs meg a várt jövedelem: inert a vasiparüzlettől el van különítve az erdőüzlet; mert itten a t. pénzügy­minister urat pártolom ; Zsigmondy Vilmos kép­viselő ur ellenében pedig az a megjegyzésem, hogy igen is történt nagy befektetés, pedig okta­lan befektetés. Ott van például a diósgyőri vas­gyár Ezt a befektetést nem értettem akkor sem, és nem értem most sem, mert tessék elhinni a t. képviselőház és a t. pénzügyminister ur is, habár akkor még nem volt pénzügyminister, de ezekbe a dolgokba befolyt, hogy mikor ez a be­fektetés történt: az országban talán még a szén­égető is tudta, hogy az nem fogja magát renti­rozni soha. Hogy történhetett tehát, hogy a ma­gyar kormány és a magyar kormány által félre­vezetett képviselőház ezt nem tudta? Hát nem az az oka, hogy nincs elég befek- I tetve ; de még az sem az oka, hogy elkülönítet­ték az erdőket. Oka, a mit minden ember tud, főképen az, hogy a vas-árak annyira lementek, hogy a magán ember sem képes kár nélkül vasat készíteni, vagyis, hogy roppant nagy kárral jár a vaskószitós. Aira nézve, a mit Zsigmondy képviselő ur mondott, hogy 1871—72, ós néhány évben milyen jövedelem volt: én betudnám bizonyítani, hogy a magyar államvasgyáraknak akkor sem a vasból volt jövedelme, hanem a fából. Miért? Mert a vasgyárak a fát maguk kezelték és a fának az árát megszabták, még pedig olyképen, a hogy akarták, csakhogy hasznot mutassanak ki. Tehát arra nézve, hogy belássuk, miszerint az állam rósz vasgyáros : helyes volt és az állam javára szolgált, hogy az erdők el lettek különítve. Már most az a kérdés, hogy mi a teendő ? A teendő az volna, hogy az állam ne gyártson vasat, — legfeljebb, mint az én t. barátom mondta, igen helyesen, — egy minta-gyárat kel­lene tartani, hogy ez gyakorlati iskolája legyen a magán vasiparosoknak. És itt nem nyerészke­désről volna szó, hanem arról, hogy az állam a vasipar haladását előmozdítsa. Különben igaz, hogy lerombolni ezen gyárakat nem lehet; hanem szerintem a legszorosabb határok közé kell azo­kat szorítani, addig mig gazdájok akad. Előttem szóló t. barátom sok visszaélésről beszélt. Ez igaz lehet, de nincs semmi összeköt­tetése azzal, hogy az erdők el vannak különítve; mert én tudok uradalmakat, ismerek nagy birto­kokat, a melyekben az erdő el van különítve. Ott a hol én lakom, van egy igen tekintélyes birtokos, Koburg herczeg, a kinek uradalmaiban el van különítve az erdő : de azért olyan anomá­liák nem történtek ott, a minőket t. barátom elő­hozott. És igy nem az az oka a jövedelmetlen­ségnek, hogy el van különítve az erdő; hanem oka a kamara. Ezt azért mondom, mert mi­nálunk soha sem mondják, mikor vasról van szó, hogy magyar kormány, magyar ministerium, hanem kamara. Ezzel meg van mondva minden, mert a kamara örök időtől fogva, mióta ezen nevet ismerik, mindég rósz gazda volt. (De­rültség.) Ennyiből áll a vasra nézve tett megjegyzé­sem. A mit Szontagh Pál t. barátom mondott, hogy ahhoz-órtőknek kell összegyűlni azért, hogy valahogy olyan ne történjék, mint azzal a bol­dogtalan diósgyőri vasgyárral, azt elfogadom. Lichtenstein József: Ott sem hallgattak meg szakértőket. Ragályi Nándor: Nem hallgatták meg? Meglehet most sem fogják meghallgatni. És itt engedelmet kérek, igaz, hogy nem tartozik a dologra, hanem a múltkor a t. közlekedésügyi

Next

/
Oldalképek
Tartalom