Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.
Ülésnapok - 1875-389
190 ÍS89. országos Ülés május 8. 1878. tek illusiókkal számítani; de én azt hiszem, hogy ahhoz milliók nem kellenek. Az én igen jó forrásból eredő informátióm szerint, de a magam csekély nézetem szerint is azt gondolom, hogy legfeljebb egy pár százezer írt kellene ahhoz, hogy a kincstári vasmüvek, aczélsínek készítésére berendezhetek legyenek. S én azt gondolom, midőn oly sok millió írt heverő tőkéről, oly nagy államvagyonról van szó, a mely parlagon hever, akkor ha még a kérdésnek közgazdasági oldalától, a mely pedig szintén fontos, eltekintünk is: nem lehet egy pár százezer frt miatt ezeket parlagon hagyni. Ha a kincstári vasmüvek aczélsín létesítésére berendeztetnek, van ennek más nagy előnye is. Ezen intézkedés abba a helyzetbe hozza a magyarországi felföldi vasipart, hogy a nyersvas készítményeivel, a melylyel túlszárnyalja Ausztriát is, nem lesz kénytelen a szomszéd ausztriai hengergyárakat felkeresni, hanem itt az országban fog fogyasztókat nyerni a hengergyárakban, minthogy köztudomásilag magának a kincstárnak saját nyers vas készítménye nagyon csekély. De t. ház, a mi illeti a sínkészitést az állami hengergyárakban: szabad legyen itt a dolgot még tovább fűznöm és hivatkoznom arra, hogy a szomszéd Ausztriában a kormány a maga részéről eltiltotta a vaspályákat, hogy más síneket, mint osztrák készitményü síneket vásároljanak, és adott ennek igen plausibilis czímet, mondván, hogy Ausztriában nagy Ínségben szenvednek a vasiparosok, kötelesek tehát az osztrák közlekedési vállalatok csak osztrák síneket használni. Hogy vagyunk e tekintetben Magyarországon? Magyarországon ugy vagyunk, hogy a közlekedési ministerium itt is elrendelte a magyar vasutaknál, különösen pedig a subventionált vasutaknál azt, hogy tartozzanak magyar készitményü sínt vásárolni; tudni kell azonban, hogy ez idő szerint Magyarországon csupán az osztrák vasút resiczai vasgyárai készítenek aczélsíneket. Hát kérem, mi történik? A t. kormány szakértői bebizonyítják, hogy a vassínek most már teljesen hasznavehetetlenek és történik ennek ellenében az, hogy maga a magyar államvasút külföldi aczélsíneket vásárol, a kincstár vasgyárainak vassínéi pedig megrozsdásodnak a készletben. No azt gondolom, hogyha 20—25 év óta vassíneken járnak a vasutak Magyarországon, akkor legalább a még készletben levő vassíneket csak fel lehetne a subventionált magyar vasutaknál használni. Nem akarom kétségbe vonni, hogy az aczélsín talán jobb, és nem akarom azt proponálni, hogy maradjunk továbbá is a vassín készítésnél, de addig, mig vassín-készletben van: azt fel kell használni és intézkedni kell az iránt, hogy a kincstári vasipar aczélsínt legyen képes előállítani. Én az 1877-iki budget alkalmával bátor voltam ez érdemben a t. minister urat kérni, hogy miután ép akkor 4,000 darab aczélsínre pályázatot hirdetett a magyar államvasút: kegyeskedjék intézkedni, hogy vegyen a kincstári sínekből, miután a zárszámadási kimutatások szerint egy halmaz sín van a kincstári vasgyárakban. A t. minister ur azt mondotta, hogy nekem igazságom van, hogy ennek igy kell lenni, azonban e 4,000 darab sínre nézve az volt megjegyzése, hogy azok a pályaudvarokon való kicserélésre kellenek ós oda már nem lehet mást használni. Nekem a házszabályok szerint ezt rectificáfni nem volt módom, hanem idetartozónak vélem, hogy azt a megjegyzést tegyem, hogy 4,000 sín 30 kilométer hosszúságra fedi be a vasut-vonalat, és ez oly hosszúság, mint ide Isaszegh, s igy e mennyiség nem arra való, hogy a pályaudvarokon kicserélésre használtassák fel, hanem tisztán azért van, mert a pályák aczélsínt kívánnak; addig pedig, mig a kincstári bányák aczélsínt nem készítenek, fel kellene használni a régi vassíneket. Itt van a kassa-oderbergi vasút hirdetése, mely ismét 1,120 darab 7 méter hosszú sínt keres, azonban beszemer-aczél kell és ezt a kincstár nem állithatja elő. Ha a tiszavidéki vasútnál 20 év óta járunk vassíneken: miért ne tehetnők ezt más pályáknál is, mig a készlet nincs felhasználva? (Élénk helyeslés balfelöl.) Szontagh Pál t. képviselőtársam határozati javaslatával ép azon ezélt akarja elérni, hogy e hiányok, e bajok kikutassanak, ezek iránt minden érdeket felkaroló javaslatok tétessenek, és miután ezen indítvány a vállalatoknak és az államnak érdekében van: én azt részemről elfogadom és a t. háznak elfogadásra melegen ajánlom. (Élénk helyeslés bal/elöl.) Ragályi Nándor: T. képviselőház ! Én nagy elismeréssel vagyok az előttem szólott t. képviselő ur fáradozásai iránt, s szükségesnek tartom, hogy ily emberek is legyenek a parlamentben, kik igy a számokkal tüzetesebben foglalkoznak; hanem a magam részéről ha elismerem is a vallás azon tanát, hogy a betű megöl és csak a hit üdvözít, meglehet, hogy az a sok számítás megöl bennünket, hanem azon hit, hogy ennek jó kimenetele lesz, nem fog bennünket üdvözíteni soha. A bányászatot tekintve, az én nézetem az, hogy a vasipart, mely a bányászat egyik ága, szorosan el kell különíteni a nemes érezek üzletétől, ha az állam teendőit helyesen akarjuk körvonalozní; és pedig azért, mert a nemesebb érczekre nézve az államnak közvetlen kezelése, de kivált a közvetítése a polgárok irányában kikerülhetetlen. És itt igazsága lehet Zsigmondy Vilmos t. képviselő urnák, hogy ezen nemesebb érczekre nézve nagy szükség lehet a reformra ós nagy szükség lehet a befektetésekre. Azért mondom, hogy lehet; mert ón megvallom, hogy én a nemes érezek kezeléséhez nem értek.
