Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.

Ülésnapok - 1875-387

140 387. országos ttlős május 6. 1878 Hozzá járult továbbá azon okoskodás, hogy Fraueziaoi'szágban sincs fokozatos illeték a birtokváltozásoknál, ha tehát képes ott a nép űzetni a legmagasabb illetéket: miért ne fizesse nálunk is. Mi különbség van a franezia vagy a magyar adás-vevési szerződés között. Venni csak az vesz, a kinek pénze van itt is, ott is, a díjat pedig mindig a vevő fizeti, tehát az, a kinek pénze van sí b. Azonban arra vagy nem volt képes, vagy nem akart gondolni a codiíicáló bölcsesség, hogy ! igen is Francziaország, melynek ingó vagyona tetemesen fölhaladja az ingatlanok értékét, képes ! a legmagasabb birtokváltozási iiletékek megfizetésére a nélkül, hogy az ingatlanok értéke szén- I vedne ; ellenben mi, a kik jó formán mással, mint i ingatlan vagyonnal nem is bírunk, a birtok- '. változási díjat kizárólag magával az ingatlan tőkéjével fizetjük be, s igy az időtartamra alapi- ! tott tőke-növekvést vagy is a fokozatot nem nól- i külözhetjük. Ezekhez járult még a bélyeg- és illetékek i emelése alkalmával az adók e neménél felhatalmazni engedett nagy mennyiségű hátralék. Minden józan kormány adóemelés helyett előbb a hátralékok rendszeres behajtására fordította volna figyelmét, és hogy azt annál sikeresebben tehesse, iparkodott volna az uj díjak egyszerűbb befizetésének alkalmazásával, a hátralékok rendezésére való munkát és időt megnyerni. Ámde t. ház, ez is a nép érdekét mozdítja vala eiő; a mi az ellenséges gépezet szándékában egyátalában nem volt. Hogy azonban az állam jövedelme megmentve, a nép pedig annál jobban büntetve legyen, behozatott a fokozatos illetéki kamat-fizetés, mely határt nem ismerve, Magyarországban, ez idő szerint az alkotmányos magyar pénzügyministernek kizárólagos szabadalmat ád a törvényes uzsorára. Az államháztartás rendezése ez által sem éretvén el, következtek az elhírhedt speciális adók. A népesség hiánya ós rendőri viszonyaink tökéletlen volta mellett minálunk, a hol sok tekintetben az önvédelemre vagyunk szorítkozva, behozták a fegyver utáni adót; hogy az egészségre oly lényeges befolyással biró fürdés valahogy el ne harapódzók, behozták a fürdőkádak után kivetett adót; hogy a kocsi-ipar, mely a fővárosban meglehetős fejlődésnek indult, valahogy lábra ne kapjon, behozták a kocsi-adót: és hogy megmentsék a hazát, hoztak egy rendeletet, mely szerint az ingatlanok bizonyos neménél a szerződőfelek birói becslevéllel kötelesek igazolni, hogy a vételár kitételében nem csaltak. És a nép kiszámithatlan megkárosításával nyer az állam ez utóbbi adó-nemekből összesen is egy pár százezer évi jövedelmet akkor, a midőn némely közegeit, például némely püspök és káptalanbelieket csaknem mesés évi fizetésekben részesíti, tulajdon vagyona utáni jövedelmeket pedig elhanyagolja. És lehet-e t ház, a sérelmek elősorolása alkalmával pénzügyi kormányzatunk káros politikájánál megállapodni a nélkül, hogy az ember a behajtási modort, rendetlenséget, brutális önkényt, jogtalanságot, és azt a nagy mérvű zaklatást érintené, melylyel a létező adók kezelésénél találkozunk, és mely sok tekintetben még az adónál is terhesebb? Az illeték legnagyobb részt tökéletlenül szabat! k ki, a reclamatio ellenben még a legéberebb utánjárás mellett sem intéztetik el. Egy és ugyanazon fizetési meghagyást kézbesitik négy felé is, és exequálják mind a négy oldalon. A kiváltságos előnyt kiterjesztették 3 évre, és a létező kezelési rendetlenség mellett senki sem biztos vételek esetében, nem lesz-e daczára a vételár óvatos lefizetésének a kormány részéről utólag exequálva. A betáblázott követelések visszafizetésének daczára a hitelező éveken keresztül üldöztetik a kamat utáni jövedelmi adóval a nélkül, hogy a közegek a történt visszafizetést csak egyszer is tudomásul vennék, vagy kitörülnék. Az összes gépezet csak zaklatás és az ingerültség fejlesztésére ügyel és nincs hivatal, nincs magán ember, melynek vagy a kinek idejét ós egészségét hibás és rendetlen eljárásának kiigazítása szempontjából igénybe ne venné. És még ezzel sem elégedvén meg, a midőn saját hatáskörében elkövetett minden rosszat, ós büntet önkénye szerint, általmegy a belügyi kormányzat terére, megfosztván annak segedelmével a polgárt választó-jogától, mintha csak arra törekednék, hogy tönkre tétessék a nemzet ne csak anyagi jóléte, hanem polgári jogérzülete is Éber emlékemben van még a tisztelt kormányelnök ur jogos oppositiója az akkori törvényjavaslat ellen, mely a választói jogot az adó befizetésétől teszi függővé, és bár nem voltam tagja a t. háznak, visszaemlékezem mind a mellett is azon interpellátióra, melyet a jelenlegi közlekedésügyi minister ur, az akkori pénzügyministerhez épen e törvényjavaslat tekintetében intézett volt. Már most engedje meg a t. kormány, hogy én is intézzek ez irányban egy kérdést, azt t. i.: ha jogosítva voltak és pedig méltán opponálni a jelzett törvényjavaslatnak akkor, a mikor a gyakorlat még be nem bizonyította, miszerint az adók befizetését előmozdítani nem fogja : hogyan tudják azt megtűrni jelenleg mint ministerek, a mikor gyakorlati haszon nélkül csak is jogfosztási eszköznek bizonyult be? (Helyeslés a baloldalon). Én t. ház, megvallom épen a pénzügyi kormányzat terén sokat vártam az egyesült pártok