Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.
Ülésnapok - 1875-387
387. országos ülés május 6.1878. 141 kormányától, nem vártam ugyan adó leengedést sőt programmom bizonyítja: el voltam készülve az adók felemelésére ; de vártam egy egészséges és czólszerü pénzügyi politikát, és a puszta fiskális szempont elhagyását, vártam a zaklatás kiküszöhölósét, vártam egy messiást, a ki Jeruzsálem templomát kitisztítja az ellenséges üzérkedéstől, és vártam ezt annyival is inkább, mert a pénzügyi táreza kezelését azon tisztelt képviselő vette át, a kinek, mint évek hosszú során alkalmazott pénzügybizottsági előadónak bő alkalma volt a multak tévedéseit felismerni, azt hittem, hogy jövőben állami hitelünket kifelé a magyar pénzügyminister, és nem a pesti és bécsi hitelintézet, idebent pedig a nép érdekére felügyelő kormány. és nem zsaroló végrehajtók fogják rendezni: fájdalommal constatálom, hogy mindezekben gyökeresen csalódtam; de hogy csalódásom annyira terjedjen, miszerint a jelen kormány összes pénzügyi tudománya nem terjed többre, mint betörni az igazságügyi minister hatáskörébe, és az okmányok hitelét ós érvényét a stempli használatától tenni függővé, a minek pénzügyi szempontból gyakorlati haszna absolute nincs: azt uraim még sem vártam, (ügy van\ haloldalon). Es ha a törvényhozás a pénzügyek most jelzett túlkapásait továbbra is tűri, akkor legyünk elkészülve, hogy rövid idő múlva megtiltják a szabónak ruhát, a suszternek csizmát varrni, a boltosnak boltját megnyitni, a péknek kenyeret sütni mindaddig, inig nem igazolja, hogy az adót kifizette és felállítanak tömérdek hivatalnokot, kiknek a zaklató ellenőrzésnél egyéb teendője nem lesz. Alkalmazva a jelzett rendszert a jövőre, kérdem most már : lehet-e ezen körülmények között nálunk az ipar és kereskedelem emelésére még csak gondolni is. Lehet-e nálunk például az ingatlan értékre csak 40%-re terjedő kölcsönt is nyugodtan adni. I\ T em lehet, mert a 3 évre terjedő adó és illetéki prioritás a hitelező pénzét veszélyezteti, a kamatjövedelem után járó adózaklatás pedig mindenkit a kölcsönzéstől visszariasztja. A kormányzat feladata lenne az ország népesedését és ezzel az államjövedelem egészséges fejlesztését előmozdítani. Arra nézve az állam ingatlan vagyona hatalmas segédeszköz lehetne. De kérdem, oly' országban, a hol a munka-erő drága, a hitel rendes kamata magas, a rendőri viszonyok hiányosak, a perköltségek aránytalanok, az illetéki dijak csakis a vagyon tőkéjéből fedezhetők, az adókezelés pedig önkény ós zaklatáson alapszik: képzelhetik-e, hogy bárki is kedvet nyerjen letelepedni és megtakarított tőkéjét bármi néven nevezendő vállalatba befektetni ? Nem, az nem képzelhető. Én belátom, hogy a t. pénzügyminister ur költségvetését le nem szállíthatja. En azt nem is kérem. Jogom van azonban kérni, hogy e jövedelmet czélszerübb ós a nép anyagi viszonyainak megfelelőbb pénzügyi politika alapján követelik be. És miután lehetetlen képzelni, hogy a jelen pénzügyi közegek a múlt iskolánál fogva ezen jogos kérelemnek megfelelni fognak, megfelelni tudnak és akarnak: jogom van kérni a t. pénzügyminister úrtól, állítson össze a társadalom adózó rétegeiből egy enquétet más országok példájára, a mely egyedül képes és hivatott a kívánt czéínak megfelelni. Végre is a nép fizeti az adót, őt illeti meg tehát azon elvek megvitatása, és a módnak meghatározása első sorban, melyek szerint az öszszeg reá nézve a legkevésbbé terhelőleg kivettessék és behajtassák. A képviselőház, miután a kezdeményezés a codificatio és reform terén a kormány köréhez tartozik, a kívánt ezélnak megfelelni nem tud. Én azt hiszem, hogy jogos kérelmem a t. ház egyik pártját sem sérti, de a t. pénzügyminister sem tekintheti azt másnak, mint a tarthatlan helyzetből folyó égető szükségnek. Es épen azért a t, képviselőház támogatására számítva azon reményben, hogy ily támogatásnak eredménye is lesz: elfogadom az előttem fekvő költségvetést a részletes tárgyalás alapjául. (Helyeslés a baloldalon.) Lichtenstein József: T. ház! Nem szándékozom az előttünk fekvő pónzügyministeri költségvetés tárgyalása alkalmából a vitát tetemesen kinyújtani, habár nem fogja a t. házban senkisem tagadni, hogy ez idő szerint ép a pénzügyministeri ressort az. a mely uralja összes politikai és közgazdasági helyzetünket, (Halljuk!) akár veszszük administrationális, akár politikai, akár közgazdasági, akár eulturális érdekeinket; bármenynyire elismerjük is az itt-ott történendő javítások szükségességét, a refrain mindig az: nem történhetik, mert a pénzügyi helyzet az, a mely annak útjában áll. Mindazonáltal épen mivel vélekedésem szerint a pénzügyi táreza a legszorosabb összefüggésben van összes belkormányzatunkkal, a t. ház engedelmével röviden bátor leszek e tekintetben némelyeket elmondani. (BaUjukl) Én a t. pénzügyminister ur budgetjének azon részére, a mely a bevételek és kiadásokból kormányzati szempontból folyik, azon kormányzati eredményekre, a melyek ebből származnak, e perezben kiterjeszkedni nem akarok. Nem akarom bővíteni azon feljajduló és egészen helyes kijelentéseket, a melyeket az előttem szólt t. képviselőtársam a pénzügyi szolgálat terén elmondott és recapitulált ezen költségvetésnek egyes tételeire, ily irányban majd a részletes vitánál leszek bátor visszatérni; de van minden budgetnek és különösen a pénzügyi budgetnek minálunk oly része is. a mely kizárólag csak numerikus szempontból ítélendő meg, a mely azon tekintetből veendő figyelembe : vajon annak számai helyesek-e vagy nem helyesek. Es miután pénzügyi helyzetünk és
