Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.

Ülésnapok - 1875-387

387. országos ülés május 6.1878. 141 kormányától, nem vártam ugyan adó leengedést sőt programmom bizonyítja: el voltam készülve az adók felemelésére ; de vártam egy egészséges és czólszerü pénzügyi politikát, és a puszta fiská­lis szempont elhagyását, vártam a zaklatás kikü­szöhölósét, vártam egy messiást, a ki Jeruzsálem templomát kitisztítja az ellenséges üzérkedéstől, és vártam ezt annyival is inkább, mert a pénz­ügyi táreza kezelését azon tisztelt képviselő vette át, a kinek, mint évek hosszú során alkalmazott pénzügybizottsági előadónak bő alkalma volt a multak tévedéseit felismerni, azt hittem, hogy jö­vőben állami hitelünket kifelé a magyar pénz­ügyminister, és nem a pesti és bécsi hitelintézet, idebent pedig a nép érdekére felügyelő kormány. és nem zsaroló végrehajtók fogják rendezni: fáj­dalommal constatálom, hogy mindezekben gyöke­resen csalódtam; de hogy csalódásom annyira terjedjen, miszerint a jelen kormány összes pénz­ügyi tudománya nem terjed többre, mint betörni az igazságügyi minister hatáskörébe, és az ok­mányok hitelét ós érvényét a stempli használatá­tól tenni függővé, a minek pénzügyi szempontból gyakorlati haszna absolute nincs: azt uraim még sem vártam, (ügy van\ haloldalon). Es ha a törvényhozás a pénzügyek most jel­zett túlkapásait továbbra is tűri, akkor legyünk elkészülve, hogy rövid idő múlva megtiltják a szabónak ruhát, a suszternek csizmát varrni, a boltosnak boltját megnyitni, a péknek kenyeret sütni mindaddig, inig nem igazolja, hogy az adót kifizette és felállítanak tömérdek hivatalnokot, kiknek a zaklató ellenőrzésnél egyéb teendője nem lesz. Alkalmazva a jelzett rendszert a jövőre, kér­dem most már : lehet-e ezen körülmények között nálunk az ipar és kereskedelem emelésére még csak gondolni is. Lehet-e nálunk például az in­gatlan értékre csak 40%-re terjedő kölcsönt is nyugodtan adni. I\ T em lehet, mert a 3 évre ter­jedő adó és illetéki prioritás a hitelező pénzét veszélyezteti, a kamatjövedelem után járó adózak­latás pedig mindenkit a kölcsönzéstől vissza­riasztja. A kormányzat feladata lenne az ország népesedését és ezzel az államjövedelem egészsé­ges fejlesztését előmozdítani. Arra nézve az állam ingatlan vagyona hatalmas segédeszköz lehetne. De kérdem, oly' országban, a hol a munka-erő drága, a hitel rendes kamata magas, a rendőri viszonyok hiányosak, a perköltségek aránytalanok, az illetéki dijak csakis a vagyon tőkéjéből fedez­hetők, az adókezelés pedig önkény ós zaklatáson alapszik: képzelhetik-e, hogy bárki is kedvet nyer­jen letelepedni és megtakarított tőkéjét bármi néven nevezendő vállalatba befektetni ? Nem, az nem képzelhető. Én belátom, hogy a t. pénzügyminister ur költségvetését le nem szállíthatja. En azt nem is kérem. Jogom van azonban kérni, hogy e jöve­delmet czélszerübb ós a nép anyagi viszonyainak megfelelőbb pénzügyi politika alapján követelik be. És miután lehetetlen képzelni, hogy a jelen pénzügyi közegek a múlt iskolánál fogva ezen jogos kérelemnek megfelelni fognak, megfelelni tudnak és akarnak: jogom van kérni a t. pénz­ügyminister úrtól, állítson össze a társadalom adózó rétegeiből egy enquétet más országok példájára, a mely egyedül képes és hivatott a kívánt czéínak megfelelni. Végre is a nép fizeti az adót, őt illeti meg tehát azon elvek megvitatása, és a módnak meghatározása első sorban, melyek szerint az ösz­szeg reá nézve a legkevésbbé terhelőleg kivettessék és behajtassák. A képviselőház, miután a kezde­ményezés a codificatio és reform terén a kormány köréhez tartozik, a kívánt ezélnak megfelelni nem tud. Én azt hiszem, hogy jogos kérelmem a t. ház egyik pártját sem sérti, de a t. pénzügyminister sem tekintheti azt másnak, mint a tarthatlan hely­zetből folyó égető szükségnek. Es épen azért a t, képviselőház támogatására számítva azon remény­ben, hogy ily támogatásnak eredménye is lesz: elfogadom az előttem fekvő költségvetést a rész­letes tárgyalás alapjául. (Helyeslés a baloldalon.) Lichtenstein József: T. ház! Nem szán­dékozom az előttünk fekvő pónzügyministeri költ­ségvetés tárgyalása alkalmából a vitát tetemesen kinyújtani, habár nem fogja a t. házban senkisem tagadni, hogy ez idő szerint ép a pénzügyminis­teri ressort az. a mely uralja összes politikai és közgazdasági helyzetünket, (Halljuk!) akár vesz­szük administrationális, akár politikai, akár köz­gazdasági, akár eulturális érdekeinket; bármeny­nyire elismerjük is az itt-ott történendő javítások szükségességét, a refrain mindig az: nem történ­hetik, mert a pénzügyi helyzet az, a mely annak útjában áll. Mindazonáltal épen mivel vélekedésem szerint a pénzügyi táreza a legszorosabb összefüg­gésben van összes belkormányzatunkkal, a t. ház engedelmével röviden bátor leszek e tekintetben némelyeket elmondani. (BaUjukl) Én a t. pénzügyminister ur budgetjének azon részére, a mely a bevételek és kiadásokból kor­mányzati szempontból folyik, azon kormányzati eredményekre, a melyek ebből származnak, e perezben kiterjeszkedni nem akarok. Nem akarom bővíteni azon feljajduló és egészen helyes kijelen­téseket, a melyeket az előttem szólt t. képviselő­társam a pénzügyi szolgálat terén elmondott és recapitulált ezen költségvetésnek egyes tételeire, ily irányban majd a részletes vitánál leszek bátor visszatérni; de van minden budgetnek és külö­nösen a pénzügyi budgetnek minálunk oly része is. a mely kizárólag csak numerikus szempontból ítélendő meg, a mely azon tekintetből veendő figyelembe : vajon annak számai helyesek-e vagy nem helyesek. Es miután pénzügyi helyzetünk és

Next

/
Oldalképek
Tartalom