Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.

Ülésnapok - 1875-387

387. országos ülés május 6. 1878. 139 viszony lassú megszüntet volt eredményezendő, ettől függött egyszóval a javitás kezdeményezése ; vagy pedig a chaos megtartása és az abból származó jogtalan önkény fokozása. A csak kissé jártas szakértőre a választás nem leendett nehéz ; de mert minálunk szakértők helyett, — hogy Kerkapoly képviselő ur szavaival éljek, noha ellenkező értelemben, — kalocsai érsekek vagy ha jobban tetszik, táblabírák léptek az ügyek élére: pénzügyi kormányzatunk idebent ezután is a hírhedtté vált pénzügyi közegek önkényének maradott kitéve, államhitelünk pedig kifelé európailag részint ismeretlen, részint pedig igen kétes jellemű üzérek kezeibe került. 1867-ig Magyarországban a pénzügyi közegek hatásköre a kezelésre szorítkozván, káros és brutális elveik magára a kormányzatra ki nem terjedtek, de 1867-ben átvették a kormányzatot is. És mi az eredménye? a tisztelt ház kegyes engedelmével röviden elmondom. Tizenhét évi bizalmatlanságból származó gyűlöletet mindenféle adózás irányában lehet orvosolni, ha az évi adó mennyisége minden egyes adózóra nézve kellő időben pontosan megállapitfcatván, befizetése a forgalomban levő csekély pénzmennyiségnek megfelelőieg lehető csekély, például havi részletekben, de itt igazságos szigorral beköveteltetik. Az első 4—5 hónapban bizony sok végrehajtás fordul elő — de az összeg csekély voltánál fogva elmarad az árverés — végre a nép megszokja a rendet, és a havi részletet elkészíti. Ami pénzügyi közegeink azonban nem akarnak rendet, mely becsületes és erélyes alkalmazás esetében első sorban hivatva volt beszüntetni rövid idő alatt az országos adóvégrehajtást, ezen a magyar pénzügyi kormányzatban hitelünk nagy kárára már tökéletesen meghonosult keleti járványt, és a népet anyagi helyzetének megrontása nélkül hozzá szoktatni az önkénytes befizetéshez ; pénzügyi kormányzatunk be nem látja továbbá, hogy oly országban, melynek ipar és kereskedelme csekély, pénzforgalma pedig még a kezdetleges industria által követelte csekély szükségletnek sem felel meg, józan észszel nem lehet I követelni, hogy az adó 3 havi részletekben előre fizettessék be s a pénzforgalom az ipar és keres- I kedelem nagy kárával évenkint négyszer megza- j vártassák. Azt se látja be pénzügyi kormányzatunk, i hogy oly országban, melynek népe nagy hajlam- j mai bír az úgynevezett ázsiai kényelemhez, az adók havi beszedése jótékony befolyást gyakorland a takarékosság és munkásság fejlesztésére ; mig ellenben az adó befizetését a terméstől függővé tenni, annyit tesz, mint a munkátlan könnyelműség és ebből kifolyólag az uzsorának biztos és tág mezőt nyitni. Mindezt pénzügyi közegeink be nem látják, és mintha nem is léteznék szabály, mely az adókivetés és kezelés minőségét első sorban is a nép erkölcsi és anyagi helyzetétől rendeli függővé tenni: pénzügyi közegeink fentartván a fizetési terhes modort, népünket az adó befizetésére a legnagyobb és legigaztalanabb önkénynyel kezelt uzsora kamatok oodifieálásával kezdették megszoktatni s illetőleg megrontani. Az állam által felvett különböző terhes kölcsönök után járó kamat fedezése, és a nem is czélszerüen foganatosított befektetések biztosítékai az állami szükségletet évenkint szaporítván, pénzügyi kormányunk szükségesnek tartotta az adót felemelni. Nincs ország, nincs nép, mely az évi költségvetés rendezésére még áldozatokkal is ne törekednék ; egyet azonban mindenesetre és méltán megkövetelhet minden nép, azt t, i., hogy ha az áldozat el nem kerülhető : legyen oly elvekre alapítva az adózás felemelése, melyek a polgár keresetét nem akadályoztatják, az ipar és kereskedelmet pedig nem bénítják. A mi pénzügyi gépezetünk azonban ezt az elvet nem ismeri, nála nemzetgazdászati szempont nem létezik, és még a kormány, és sok tekintetben a törvényhozó testület is, bocsánat, hogy divatos szóval élek, a fiskálisok törvényes eljárását lehetőleg gáncsolni soha el nem mulasztják, addig a pénzügyi gépezet működését a legkártékonyabb fiskális elvre szabadon alapíthatta. Példa reá a bélyeg- és illetéki díjak bekövetkezett felemelése, a rest tudatlanság, hogy szándékos gonoszságnak ne nevezzem e minta-képet. Az egész tudomány, melyet pénzügyi kormányunk a most jelzett adó-felemelés körül tanúsított, 15 krnak 20 krra, 36 krnak pedig 50 krra való felemelése, és a birtok-változások körüli fokozatok eltörlésében állott. Hogy figyelmét azonban arra is kiterjeszsze, mizserint a per-illetékek puszta találomra alkalmazott ilynemű 40 százalékos emelése okvetlenül emeli a kölcsön utáni kamatlábat és kártékony befolyást gyakorland a kereskedelmi hitel-viszonyokra is, hogy az adóemelés ily alakban való alkalmazása aránytalanul nagyobb mértékben károsítja közvetve a nemzetet, mint a mennyire az állam közvetlen jövedelmi szaporodása terjed: azt hiába vártuk, arra gondolni annyit tett volna, mint törődni nemcsak az állam, hanem egyúttal a nép érdekével is, azon nép érdekével, mely ellenséges és bizalmatlan viseleténél fogva érdekének figyelembe vételére szerinte a nélkül sem érdemes. 18*