Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.
Ülésnapok - 1875-385
385 országos Ülés május 3. 187$. 111 előteremteni a szükséges eszközöket ezen szaktanítás előkészítésére? Kautz Gyula előadó: T. ház! Az előttem szólott képviselő urnák egy kifejezésére kell kötelességem szerint válaszolni. Ugyanis azt méltóztatott mondani, hogy mit fog a külföld mondani, ha kezébe veszi ezen előterjesztést és budgetet és azt fogja látni, hogy csak két rovat alatt adunk valamit a szakoktatásra: először a bábászati, másodszor a gépészeti iskolára. Ne méltóztassék megfeledkezni arról, hogy a külföld nagyon jól tudja, és ha ítéletet akar mondani, figyelembe fogja venni, hogy Magyarország a közoktatás terén számtalan ágakban nyújt szakoktatást, ugy hogy azt mondani, hogy csak ezen két rovat alatt van kifejezve, a mi Magyarországon a szakoktatás terén nyujtatik a tanuló ifjúságnak : bizonyára igen nagy igazságtalanság. (Helyeslés a középen.) Kerkapoly Károly: T. ház! Én a budget általános vitájának folyamán már kifejezést adtam ebbeli meggyőződésemnek, hogyha valahol igaz azoknak észrevétele, a kik hibáioknak egyikéül azt is rótták fel, hogy nagyobb keretekben indítottuk meg állami berendezésünket, mint a mekkorának betöltésére azután erőnk elégséges, — legyen az intellectualis, legyen az oeconomus erő, — ugy a közoktatás kérdésénél is alkalmasint egyikével találkozunk azon pontoknak, melyeknél ez igaz. Akkor ugy fejeztem ki magam, hogy az átalános képzésnek, mint alapvetésnek oly mérveket engedtünk, melyek mellett azután a megfelelő épületnek arra föl is emelésére valóban több erő bizonyul szükségesnek, mint a mennyivel rendelkezünk. Az ott mondottakat most ismételni nem kívánom, de még sem tagadhatom meg magamtól, hogy szó nélkül hagyjam ezen ügyet, itt hallva, hogyan szavaztatik meg azon kérdéses néhány ezer frt; hogyan marad a pénzügyi bizottság jelentésében kinyomtatva egy vélemény, mely ha a kormány s a törvényhozás által elfogadtatik, lehet belőle valami, de csak ugy, ha csinálunk is belőle valamit, különben marad a többi nyomtatványokkal egyetemben itt szépen a papíron a nélkül, hogy valakinek a világon abból a legkisebb haszna is lenne. A i. minister ur előterjesztésében olvasom, hogy: „a pénzügyi bizottság indítványára az országgyűlés elhatározta, hogy az összes ipari szakoktatás tervszerű rendezéséről az 1878. évi országos költségvetés tárgyalásakor törvényjavaslatot terjesszek az országgyűlés elé." Tehát nemcsak azt kívánta a törvényhozás, hogy javaslat terjesztessék elé, hanem azt is, hogy az 1878-iki költségvetés tárgyalásakor, — természetesen azt hitte, hogy az 1878-iki költségvetés tárgyalása 1877. folyamán fog majd szokás szerint történni, és igy ha azon előterjesztés folytán ne talán valami határoztatik azon alkalommal: az már az 1878-iki évben tettleg javára válhatik. Mert azért sem. azt nem kívánhatta, hogy egyátalában előterjesztés tétessék, sem még kevésbé azt, hogy épen azon időben tétessék, hogy az legyen az eredménye, a mit a másik lapján olvasunk a ministeri előterjesztésnek, hol, miután előadatott volna, hogy a minister a ház ezen határozatának kötelességszerüleg eleget tett, s annálfogva tudomására jutott annak, hogy a legközelebbi időben teendők nem is valami nagy summát, de 50,000 frtot vennének igénybe, ennek elmondása után hozzá tegye, hogy „tekintve az ország szorult pénzügyi helyzetét 1878-ra ezen összeg felvételét mellőztem." Már ezért valóban sem a képviselőháznak nem lett volna érdemes határozni, sem a t minister urnák nem lett volna érdemes fáradni és az illető urakat az enquétekben fárasztani, hogy ezen másfél sorral a dolog befejeztessék és nyugalmában továbbra ne háboríttassák. A pénzügyi bizottság velem e tekintetben egy véleményen volt, s azt gondolta, hogy ezen másfél sorral ezen ügyet eltemetni legalább azon intentiónak nem felelne meg, melylyel azon határozat meghozatott. Mit mond tehát ? Azt, hogy helyesli ugyan, hogy az ország kedvezőtlenebb pénzügyi viszonyaira való tekintetből a jelzett költségtételek előirányozva nincsenek; sőt — mondhatnám— de azt hiszi, hogy az ipari szakoktatás létesítése legalább bizonyos mérvig, a költségvetés jelenlegi keretében és pedig a rokonczéhí kiadások helyes combinátiója által az államkincstár ujabb megterheltetése nélkül is eszközölhető lesz. Ezt hiszi a pénzügyi bizottság. De az a kérdés : hiszi-e az illető minister'? Mert abból, hogy a bizottság hiszi, megint nem lesz semmi, hanem ha az illető minister is netalán ezt hiszi, és ennek szíves lesz itt az érdekeltek megnyugtatására kifejezést is adni. akkor meg van azon lehetőség, hogy ámbár pénzügyeink romlott állapotára való tekintetből szerintem is helyesen ujabb költség gyanánt 50,000 frt fel nem vétetett, mind e mellett ezen ügyből és annak előreviteléből lehessen valami. Ha pedig a minister ur ezt nem hiszi, ha azon okon és azon tekinteteknél fogva, melyeket Steinacker t. képviselőtársam már előbb emiitett — hogy a mi költségvetésünk részletezett költségvetés, hogy abban minden tételnek meg van a maga helye — azt vélné, hogy nem csak 50,000 frtot, de egyátalában semmit nem lehet ezen budgetben azon "ezélra meggazdálkodni, akkor legalább hozzuk magunknak tudatára, hogy ha valami más nem történik : akkor hiába hozta a törvényhozás múlt évben határozatát, s maradunk jövőre is ott, a hol voltunk azelőtt. Hogy azon állapot nem olyan, a minőnek
