Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.

Ülésnapok - 1875-385

110 385 országos ülés májas 2 1878. akaratával és tárczájával összekötött felelősségénél fogva odahatni, hogy ne legyen az életbe léptetés ad graeces calendas elhalasztva, hanem már a legközelebbi évben megnyíljék w/, iskola, Kautz Gyula előadó: A mi az előtten szólott t. képviselő ur hozzám intézett kérdését illeti, arra röviden válaszolhatok. Örömmel constatálom, hogy elismeri a t. képviselő ur azt, hogy a pénzügyi bizottság csaknem minden évben készségét nyilvánította az iránt, hogy egy oly léteit, mely a t. kormánytól kéretni fog az ipari oktatás előmozdítására: készségesen meg fogja szavazni; sőt gondolom, egyike volt azon motoioknak, kik odahatottak, hogy azon tanácskozások megtartassanak és bizonyos eredményre is vezessenek. A mi különben azon pontot illeti a jelentésben, a hol az mondatik „Helyesli, különben, hogy az ország kedvezőtlenebb pénzügyi viszonyaira való tekintetből a jelzett költségtótelek előirányozva nincsenek; sőt azt hiszi, hogy az ipari szakoktatás létesítése legalább bizonyos mérvig, a költségvetés jelenlegi keretében és pedig a rokonczéiú kiadások heiyes combinatiója által az államkincstár ujabb megterheltetése nélkül'is eszközölhető lesz." Ez a tétel a következőt jelzi: a pénzügyi bizottság nem érezheti magát hivatottnak, hogy egy pénzbeli költségtételt felvegyen a budgetbe akkor, mikor a t. kormány maga azt mondja, hogy erre még az idén nem látja elérkezettnek az időt; tehát a pénzügyi bizottság legfeljebb csak expediensről gondoskodhatik és gondoskodott, abban, hogy azt mondotta, ő azt hiszi, hogy a rokon czélú intézeteknél, tehát oly intézeteknél, melyek ezen ipari és szakoktatási követelménynek megfelelnek, lehetne talán megtakarítások által annyit megszerezni, mint a jelentésben bátor voltain kijelölni, bizonyos mérvig ezen égető sürgős szükségnek eleget tenni. Hol volnának ezen megtakarítások lehetségesek: ennek meghatározása nem hozzám, mint a pénzügyi bizottság előadójához, hanem igenis a kormányhoz és ezen ministerium vezetőjéhez tartozik. Én mint véleményt csak annyit mondhatok, hogy gondoltunk arra, hogy talán a középtanodai oktatás ügyére megállapítandó összes kiadásoknál lehetséges mégis épen azon megtakarítást tenni, mely azon égető szükségnek azon mérvben eleget tehetne, melyet itt contemplálunk. Én a t. képviselő ur szíves felszólalására ezen felvilágosítással szolgálhattam, a. részletekbe természetesen csak is a t. minister ur fog mehetni. Steinacker Ödön: T. ház! Én azt hiszem, hogy azon szép szavakkal, melyeket az igen t. pénzügyi bizottság nyomtatásban elénk terjesztett s a melyeket most az igén t. előadó ur variált, az ügy, a melyről szó van, előmenetelt soha sem fog tenni. Ki volt már általanfemelve, hogy évek óta meg van aoademiee a hajlandóság arra, hogy az iparos szakoktatás ügyében valami történjék. A kormány óhajtja, a pénzügyi bizottság hajlandó, ha a kormány előterjesztést tesz, a szükséges költséget megszavazni; azonban a kormány nem tesz előterjesztést. Itt pénz nélkül mit sem lehet elérni; ha tehát a t. kormány egy bizonyos összeget ezen czélra nem állit be a budgetbe: az csak annyit jelent, hogy a legközelebbi évben ezen ügyben nem fog történni semmi; mert hogy honnan lesz lehetséges kiszorítani azon pár ezer frtot, melyre kezdetben szükség van, nem tudom megérteni. A ^budget tételei meglehetősen specificálva vannak. Én tehát azt hiszem, hogy ha ezen speciíicatió nem akar szemfényvesztés lenni, a kormány, a mennyire csak lehetséges, ragaszkodni kivan az előterjesztett budget-tételekhez, és igy nem tudom belátni, honnan fog kikerülni az a pénz. Én megvagyok győződve, hogy ha a t, ház nem tiszteli a saját határozatát, melyet már egy ízben hozutt, hanem belenyugszik abba, hogy szép szavakkal ismét elhalasztassók a dolog, mához egy évre, vagy valamivel előbb, — nem tudom, mikor fog a jövő budget tárgyaltatni, — épen ott fogunk állani, a hol most állunk, nem lesz semmisein előkészítve s nem tudom, hogy a t. pénzügyi bizottság minő álláspontot fog elfoglalni, akkor ismét azt fogja-e mondani, hogy hajlandó lett volna az összeget megajánlani, de a kormány nem látta elérkezettnek az időt arra nézve, hogy tegyen valamit. Mikor fog elérkezni az az idő, azt én az előzmények után belátni nem tudom. Én azt hiszem, hogy szomorú benyomást kell, hogy tegyen a külföld előtt, ha látja, hogy a mi szakoktatásunk csak két részből áll: a bábászati és gépészeti tanodából- Ha a t. ház azt akarja, hogy vegyészeti iparunk, szesz és ezukor iparunk felvirágozzék: akkor méltóztassék gondoskodni, hogy legyenek szakképzett művezetőink. Azok nem teremnek magoktól, azokat nevelni kell, vagy a külföldről behozni, az ellen pedig elég gyakran hallottuk a panaszt, hogy az idegen elemek elárasztják az országot. Ily körülmények között nem marad egyéb hátra, minthogy kérjem a t. házat, hogy a pénzügyi bizottság szépen hangzó megjegyzését el nem fogadván, hasonlóképpen mint Káth képviselő ur kivánja: hívja fel a t. közoktatásügyi minister urat nyilatkozatra, hogy ezen kívánalomnak, a mely előttünk fekszik, tulajdonképpen mi módon kivan érvényt szerezni; mert ha folyvást abban marad a dolog, hogy a, kormány a pénzügyi bizottságra, a pénzügyi bizottság pedig a kormáyra hárítja a kezdeményezést: nem hiszem hogy ezen ügy valaha előmenetelt fog tenni. Én tehát kérem a t. minister urat, hogy legalább azok megnyugtatására, a kik a pénzügyi bizottság előterjesztése alapján ezen összeget megszavazni hajlandók, sziI veskedjók nyilatkozni, hogy hogyan fogja ő majd