Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.

Ülésnapok - 1875-361

361. országos ülés február 27. 1878. 91 meg, különvéleményt voltam szerencsés bejelenteni. Engedje meg tehát a t. ház, hogy ezt röviden indokoljam. (Halljuk \ Halljuk \) Tehetem ezt teljes rövidséggel azok után, miket a kérdésre vonatkozólag ezen oldalról Mudrony Soma, azon oldalról pedig Apponyi Albert gr. t. képviselőtársam elmondott. Részemről még azon 400,000 frtuyi kiadást is, melyet a pénzügyi bizottság többsége elfogadásra ajánl, hazánknak jelenlegi pénzügyi viszonyai közt, de tekintve a czélt is, a melyre az kiadatik, nagynak és olyannak tartom, melynek megszavazása, melynek az országra való hárítása egyátalában nincs indokolva. Hogy kereskedelmi érdekek nem indokolják a Lloyd-társulat segélyezését, azt az előttem szólottak szakszerű és kitűnő beszédeikben kimutatták. De legélénkebben kimutatta ezt a pénzügyi bizottságnak előadója, Wahrmann képviselő ur, ki ugy különvéleményében, mint előadásában is határozottan beismerte, hogy ezen segélyezést. kereskedelmi érdekek nem indokolják. A mi a póstaközlekedési érdekeket illeti; ezek sem indokolnak ily nagy kiadást. Indokolhatnak talán bizonyos körülmények közt kisebb, ós jelentéktelenebb kiadást, de mint mondám, nem ily nagy összeget. Maradnak tehát a politikai indokok. Azonban a politikai befolyásnak érvényesítéséről azt hiszem, ez idő szerint legjobb nem beszélni. Wahrmann t. képviselő ur azt monda, hogy nem merné magára vállalni a felelősséget, ha ezen javaslat elvettetik ; mert ha megtagadjuk a Lloydtársulatnak subventionálását, akkor elveszthetnők azon politikai befolyást, melyet keleten bírunk. Hogy a t. képviselő ur szellemdús ember, átalánosan el van ismerve, (Ugy van!) és én ezennel constatálom, hogy ezen állítása szellemdús éleznél nem egyéb, mert azt egyébnek, mint éleznek nem fogadhatom el, ha azon politikai befolyásra hivatkozik, melyet keleten birunk. {ügy van) jobb és balfelöl.) Egyébiránt Magyarország közgazdasági és kereskedelmi érdekeinek szempontjából a javaslat alaposan és szakszerűen meg volt bírálva, és én nem akarom a t. ház figyelmét és türelmét azzal fárasztani, hogy a felhozott érveket ismételjem. Azonban legyen szabad nékem, mint a pénzügyi bizottság egyik szerény tagjának ugy a t. képviselőháznak, mint minden egyes képviselőnek különösen a pénzügyi tekinteteket figyelmébe ajánlanom. {Halljuk !) Azt hiszem, hogy az nem követel bővebb indokolást, hogy mai pénzügyi helyzetünkben, midőn ily nagy deficittel küzködünk, helyes és tanácsos-e az országra 10 évre egy nagy terhet róni egy oly tétel megszavazása által, mely sem kereskedelmi, sem közgazdasági érdekeink által épen nincs indokolva? Mint a pénzügyi bizottság tagjának igen gyakran volt alkalmam tapasztalni, hogy mennyire* kellett ugy az egyes ministereknek, mint a pénzügyi bizottság tagjainak is küzdeni egy-egy kiadási tétel megszavazásánál. Méltóztassanak átlapozni a ministerium által benyújtott költségvetéseket, mindenikben, majd nem minden lapon előfordul, hogy az illető szakminister szükségesnek találná az ország culturális, igazságszolgáltatási, közlekedési ós más szükségei érdekében ezt vagy amazt; de mindezeknél első sorban szem előtt kellett tartania az ország sanyarú pénzügyi helyzetét és bár fájó szívvel, de kénytelen volt lemondani arról, hogy annak megszavazását kérje a háztól. Felhozhatnék egy igen közérdekű tárgyat pl. a Tiszaszabályozást, 200Q mértföld ármentesitéséről van szó. Tudjuk mindnyájan minő károkat okozott a Tisza áradása. Az ország egyik legnépesebb, legvirágzóbb városának. Szegednek megmentéséről, biztosításáról van szó: és mégis a kormány erre vonatkozólag épen az ország pénzügyi helyzetére ^való tekintetből nem terjesztett elő javaslatot. És midőn a pénzügyi bizottságegyes tagjai országos indézkedést sürgettek ez ügyben, mely egy oly nagy s termékeny vidéket, annyi várost és községet érdekel: még e sürgős cselben is, a kormány mindig a non possumussal állott elő, a deficitre, a fedezet nem létére hivatkozott; és a pénzügyi bizottság tagjainak erélyes sürgetésére volt szükség, hogy a kormány végre mégis előterjesztett egy törvényjavaslatot, melyben a Tisza-vidék megmentéséről s Szeged városának biztosításáról van szó. Hegedűs Sándor (közbeszól): De mégis megtette! Lukács Béla; Igen. a nagy sürgetésre megtette, de jószántából addig nem tette. És mégis, midőn ennyire fillérkedünk az ország belső szükségei, mondhatni életszükségletei körül: ugyanakkor egy javaslatot terjeszt elő a kormány a Lloyd subventiójára vonatkozólag, mely, ha azt a Tiszaszabályozással összehasonlítjuk, ennél sokkal alárendeltebb fontossággal bir az ország közgazdasági érdekeinek szempontjából. (Ugy van! balfelöl). Mert teljes joggal lehet felvetni azt a kérdést t. ház, hogy mi haszna van az országnak a Lloyd segélyezéséből ? A kormány által előterjesztett indokolás, mint azt gr. Apponyi Albert t. képviselőtársam is kiemelte, erre nézve semmi tájékozást nem nyújt. Pedig azt hiszem, teljes joggal lehetett volna elvárni, hogy a t. kormány terjesszen elő adatokat arra nézve, hogy minő eredményei voltak és vannak annak, hogy az ország már tiz éven át a Lloydtársulatot subventionálta? Adatokkal Illustrált felvilágosításokat kellett volna szolgáltatnia arra nézve: vajon azon kereskedelmi és közgazdasági szolgálatok, melyeket a Lloyd Magyar-