Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.

Ülésnapok - 1875-361

92 3«1 országos illés február 27. 1878. országnak teljesít, arányban állanak-e legalább némileg azon fináncziális teherrel, azon évi subventionalis összeggel, melyet Magyarország már eddig is fizetett és melynek fizetését a t. kormány ezúttal is javasolja? Egyébiránt, hogy nincs hasznunk és nem is lehet, a Lloydtársulat által fentartott vonalokból, azt ugy Mudrony, mint Apponyi t. képviselőtársam szintén kimutatták. S erre vonatkozólag csakugyan áll azon átalános elv, hogy a Lloyd vonalai keletre járván, mi, Magyarország, mint nyerstermelő ország oda, mint szintén nyerstermelő országba nem viszünk semmit, hasznunk tehát a Lloyd társulat segélyezéséből nincs. De igenis van határozott kárunk. S ez először az, hogy a Lloydtársulat az által, hogy subventióban részesül, monopolizálja a hajózást. Subventionáltatván, egy önálló tengeri hajózás Iétesülését és kifejlődését lehetetlenné teszi. De másodszor kárunk van abban, hogy a Lloyd keletre vivón az osztrák iparczikkeket, mert hiszen magyar iparczikkeket oda nem visz : üres hajói, csak hogy hozzanak valamit, olcsó áron behozzák a nyers terményeket, mint pl. az orosz gabonát, melyek azután az osztrák piaczokon a mi nyersterményeinkkel versenyeznek. Egyébiránt mindezekkel nem akarom azt mondani, hogy egyátalában hiába valónak és haszontalannak tartok oly kiadást, mely Magyarország tengeri forgalmának istápol Magyarország tengeri kereskedelmének kifejtésére szolgálna. Sőt azt vallom, hogy miután milliókat költöttünk a károly-város-fíumei vasútra, és milliókat a fiumei kikötőre, ennek consequentiája az lenne, hogy azok egy speciális magyar kereskedelmi és hajózási társulat létesítése által Magyarország kereskedelmi érdekeinek szolgáljanak s ezek fejlesztését lehetővé tegyük. S ha erre vonatkozólag meglennének az összegek, na erre nézve pénzügyi erőnk elégséges volna, és pénzügyi helyzetünk megengedné: akkor igenis hajlandó volnék hozzájárulni egy ily czól megvalósításához. Azonban nem vagyok hajlandó hozzájárulni egy oly társulat támogatásához, mely ezen speciális magyar kereskedelmi érdekeknek nem szolgál, hanem mely ellenkezőleg, ellentétes osztrák kereskedelmi érdekeknek szolgál. Azon 700,000 frttal, melyet e társulatnak segélyezésére a t. kormány javasol: föllehetne tartani egy önálló magyar vállalatot, mely kiválólag Magyarország érdekeinek szolgálna. Azonban ez egy önálló magyar hajózási vállalat létesítése ma. ismétlem, államháztartási és pénzügyi viszonyaink közt a jövő zenéjét képezi. Jelenlegi pénzügyi helyzetünkből kifolyólag, mely a legszigorúbb takarékosságot irja elénk, ennek létesítése a lehetetlenségek közé tartozik. De másrészről, a magam részéről nem járulhatok hozzá, hogy 400 esetleg 700,000 frt fordíttassák évenként egy oly társulat segélyezésére, mely azon czélt, melyet különben magam is helyesnek tartok, nem mozdítja elő, és mely által azon czélt elérve nem látom. Pártolom azon különvéleményt, — miután az általam is benyújtott különvéleménynyel megegyezik — melyet Simonyi Lajos báró és Mudrony Soma t. képviselőtársaim benyújtottak. (Helyeslés a baloldalon.) Szünet. Orbán Balázs: T. képviselőház! Lehet, hogy elfogultság, lehet, hogy a múlt gyászos viszemlókeinek túlzott figyelembe vétele okozza nálam azt, hogy a triesti Lloyd említése mindig visszatetszést költ bennem. De ez lélektani okokra is vezethető vissza, mert volt idő, midőn a letiprott Magyarhaza hűbb fiai üldözött menekültekként bolyongtak szerteszét, midőn a rokon töröknek vendégszerető földje nyújtott annyiaknak menhelyet és második hazát. E gyászos korszakban tanultam ón megismerni a triesti Lloydot, a mely egyértelmű volt reánk bujdosó magyarokra a börtön és bitófával, mert ha a zsarnokság vas keze azon időben a boszu dühe alól kisiklott valamely magyar hazafit keleten hatalmába keríthetett, annak rendszerint a Lloydhajók feneke szolgált sötét börtönül, s haza tolonczoztatási eszközül, (ügy van\ a szélső baloldalon.) Nekem azon időben volt alkalmam keleten, hol ezen társulat főműködési tere van, annak viszonyaival, szervezetével közelebbről megismerkedni, s azon sajnos meggyőződést szerezni, hogy ama társulatnál a magyar érdekek elleni harcz s a magyar honpolgárok elleni hagyományos gyűlölet rendszert képez; hazánk kiviteli czikkeit az nem vonja be, hanem kizárja a világforgalomból ; a hajóin levő magyar tiszteket lenézi, üldözi. Nekem személyesen volt alkalmam arról meggyőződni arról, hogy tengeri pályára lépett honfitársaink vizén is dicséretesen megálltak helyüket s vész idején, midőn mások fejüket s lélekjelenlétüket veszték, a hajót és utasokat megmentek. Ily esetet többet tudok ; de olyat egyet sem, hogy magyar tengerészeink közül a Lloyd hajókon csak egy is előmehetett, vagy bár csak megmaradhatott volna, mert az ilyeket mindenféle méltatlanságokkal, mellőzésekkel addig boszantottak, mig állomásaikat önórzetsértetten el nem hagyták. A t. ház igen természetesnek fogja találni, hogy én, ki a triesti Lloydot ily közelről, s ily világosságban ismerem, az iránt valami nagy rokonszenvet nem erezhetek, és az annak eddig adott és ezután adni czélzott subventióban nem láthatok mást, mint azon elburkoltan reánk octroyált kötelezettséget, hogy magyar hazánk mind azokat, s mind azon társulatokat, kik és a melyek e haza