Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.

Ülésnapok - 1875-361

90 361. országos Illés február 27. 1878. Vonjuk le mindebből az eredményt. (Halljuk!) A kelet felé irányzott forgalmi járatoknak fentartása Magyarország érdekében egyáltalán nem fekszik, sőt, egy lépéssel tovább mehetek : annak inkább árt. A dolog nagyon egyszerű. A kelet nyújtja a terményeknek azon faját, melyet mi is előállítunk, a kínálatot szaporítja azon javakból, melyeket mi is piaezra hozunk, t. i. a nyersterményeket, tohát az árcsökkenésnek egy elemét nyújtja a kelettel való összeköttetés. A kelet viszont keresli az áruk azon faját, az iparczikkcket, melyet mi is kérésiünk, tehát a kelettel mesterségesen élénkített kereskedés neveli a keresletet arra nézve és így megdrágítja azt, amit mi is vásárlunk; tehát ugy a kínálatot, mint a keresletet tévén ez az összeköttetés a drágább bevásárlás és az olcsóbb eladás tényezője hazánkra nézve. Én t. ház, mint a szabad kereskedelmi tanok hive, soh'sem volnék hajlandó bármely oly rendszabályhoz szavazatommal hozzájárulni, mely az ily fejleményeket, ha azok a dolgok természete által állnak elő, mesterségesen meggátolni iparkodik; de hogy azok mesterséges fokozásához mi a magunk pénzével hozzájáruljunk, istápoljuk: ehhez a naivitásnak egy oly foka kell, melyet én legalább a magyar részéről nem szeretnék tanúsítani. (Tetszés jobb/elöl.) Ha a jövendőbeli közgazdászati történetírás valamikor ecseteli Magyarország jelenlegi közgazdászati helyzetét, s hozzá igtatja azt, hogy ezen ország, midőn évenkint 400,000 frtot vélt szentelhetni a tengeri kereskedés előmozdítására, ezen összeget levantei vonalak subventiónálására fordította: akkor annak, a ki ezt olvassa, el fog állni az esze. (Helyeslés a szélső jobb és baloldalon.) De ha a mostani dolgok jövendőbeli olvasójára, azoknak csakis ily hatása lehet: mi lesz hatásuk a jelenben ? Ha mi összevetjük azt, hogy pénzügyeink állapota miatt az ország összes közgazdászai érdekeinek előmozdítására, ipar és kereskedelmi és külkereskedelmi czólokra, a gazdaság különböző ágai emelésére mindössze csak 80,000 frtot tudunk behelyezni a kereskedelmi ministerium budgetjébe, ós ha ezzel egyidejűleg a trieszti Lloyd subventiónálására 400,000 frtot adunk, és ha midőn ezt cselekedjük, azután itt e házban azon magában véve igen helyes intést intézzük az ország lakosaihoz, hogy legyenek munkások, legyenek takarékosok: akkor félek, hogy minden hasonló intésnek egész hatását leromboljuk, ha a nép takarékosságának és munkájának gyümölcsével ilyetén gazdálkodást tizünk. (Helyeslés a jobb és a szélső baloldalon. Igaz! ügy van!) Mindezeknél fogva t. ház én a Lloyd szerződést elfogadás végett még abban a szűk keretben sem ajánlhatom, a t. háznak, a melyben azt a pénzügyi bizottságnak t. többsége megtűrte. Előáll tehát a quid faciendumnak kérdése. Sokak előtt azon kérdés lebeg, hogy ha megszüntetjük a Lloyd subventiót, s ennek folytán megszüntetjük azon előnyöket, a melyeket a Lloyd társulat ennek fejében nekünk adni hajlandó : mi fogja betölteni az ürt, a mely ezáltal támadni fog? T. ház! Csak egy irányban kell betölteni az ürt, mert csak egy irányban fog az ür előállani: a parthajózási vonalakra nézve itt bizonyos átmeneti intézkedést kellenél tenni. S miután teljes meggyőződesem szerint a Lloyd-társulat fen fog állani, sőt virágzása sem fog csökkenni az által, hogy Magyarország részt nem vesz segélyezésében : igen könynyü lesz csupán ezen parthajózási vonalakra nézve, melyek úgyis csak minimalis terhet, mintegy 40,000 frtot képviselnek, esetleg a Lloyd-társulattal is egy ideiglenes speciális szerződésre jutni. A levantei vonalaknak megszüntetése, illetőleg azon tény megszűnése, hogy ezen vonalak hálózatába a magyar tengerpart is. belevonatik, az előadottak szerint semminemű ürt sem fog támasztani; ezeknek pótlásáról nem kell tehát gondoskodni azon egyszerű okból, mert értékük már eddig is vagy absolute semmi, vagy csak fölötte csekély volt, mellőzésük hazánk közgazdászat! állapotaiban semmi különbséget sem fogna előidézni. (Igaz! ugy van l balfelöl és a szélső jobbon.) Hogy mik jövőre nézve a magyar tengerészeinek, a magyar kereskedelemnek érdekei, melyek a netán létesítendő tengeri járatok, arról én ma ítéletet magamnak megengedni nem akarok. E kérdés annyira éretlen stádiumban van még ma, annyira tanulmányozandó, hogy a magam részéről temeritásnak tartanám, ha erre nézve bármily concret inditványnyal fellépnék. Ennek a felfogásnak feleltem meg, midőn a különvéleményemnek végén benyújtott határozati javaslatban a házat csak arra kérem fel: utasítsa a kormányt, hogy tengeri hajózásunk feladványainak kiderítésére, forgalmi adatokra alapított jelentést terjesszen mielóbb a ház elé, a melynek folytán azután a dolog teljes ismeretével rendelkezvén, biztosan határozhatnánk. A mai helyzetnek szerintem ennél több meg nem felelne; de ennél kevesebbet tennünk nem szabad. Kérem tehát a t. házat, méltóztassék a törvényjavaslat elvetésével az általam benyújtott határozati javaslatot kegyesen elfogadni. (Elénk helyeslés a szélső jobboldalon.) Lukács Béla: T. ház! A pénzügyi bizottság többségének azon véleményével szemben, hogy a Lloydtársulatnak segélyezése, nem mint a kormány javasolta körülbelül évenkint 700,000 írtban, hanem közel 400,000 fiiban állapittassék