Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.

Ülésnapok - 1875-361

361. országos ülés február 27.1878. 89 mennyiben lehetne valószínűség szerint ezek közt a magyar árukat feltalálni, akkor a következő eredményekre jutunk. Kelet felé olyan czikkekből, melyek közt esetleg egy rész magyar provenientia is lehetne: Trieszt, Törökország, Bgyptom és Görögország felé mintegy 12,000 métermázsa szeszt exportált 1876-ban. Exportáltatott továbbá czukor, ha egyátalán helyt akarunk engedni azon valószínűtlen reménynek, mintha e közt magyar czukor is lehetne: — 90,000 métermázsa. Azonkívül igen jelentéktelen mennyiségű liszt, papír, jelentékenyebb mennyiségű donga ós műfa. De az utóbbira azon átalános megjegyzést tehetjük, hogy ez rendszerint inkább vitorlás hajókon, mint gőzösökön szokott szállíttatni. Ha tehát t. ház, feltennők, hogy az imént megnevezett czikkeknek, a mennyiben a trieszti forgalomban előfordulnak s a kelet felé mennek, egész mennyisége magyar provenientiájú volna, mégis oly csekély mennyiség jönne ki azokból, hogy ezek miatt valamely tengeri vállalatot évi 400,000 frttal subventionálni oly javaslat volna, minővel ezen tények tudatában és kellő felderítése mellett, talán egy kormány sem merne a parlament elé lépni. De, t. ház, ezen forgalmi tények alapja anynyira a dolog természetében rejlik, hogy azoknak ily számszerinti felderítését valóban csak azért eszközöltem, hogy még kézzelfoghatóbbakká legyenek, és igy kihúzzam a tárgyat abból a füstfellegből, melybe az mesterségesen beburkoltatik. Kettős füstfelleg, kettős köd az, melybe annak valódi érdeme elrejtetik, hogy ily módon a magyar parlamentben is elfogadhatóvá tétessék. Az egyik felleg a vámszövetségi javaslat azon szakaszából emelkedik fel, melynek a vámszövetségbe való felvétele ellen küzdöttünk. Azáltal, hogy a Lloyd-szerződés a monarchia közgazdászaíi alaptörvényeiben inegemlitettetik, az által mintegy a monarchia egy institutiójává canonisáltatik, és a Lloyd-társulat összes vádirataiban szereti magát ilykép gerálni. (Ugy van! balfelöl.) Én viszont egyátalán nem vagyok képes belátni, hogy egy trieszti tengeri magánvállalat miért bírjon nagyobb nymbussal, miért kelljen annak subventióját kevesebb elfogultsággal bírálni e törvényhozás előtt, mint p. o. bármely vasúti kamatbiztositás kérdését. (Helyeslés balfelöl.) A másik füstfelleg, — s ez előtt, sajnos, meghajlott a pénzügyi bizottság többsége is, — az a bizonyos politikai szempont, mely miatt a levantei vonalak okvetlenül fentartandóknak állíttatnak. — Hát t. ház, iparkodjunk ez iránt egyszer tisztába jönni, iparkodjunk ezt a dolgot kézzelfoghatóvá tenni, hogy lássuk, mennyi igazság rejlik abban és mennyi illusió. Azt tagadni senkinek eszébe KÉPV. H NAPLÓ 1875-78 XVI. KÖTET. nem jut, hogy terjedt és hatalmas külkereskedelem a politikai befolyásnak egy tényezője. De miben áll azon momentum, mely a politikai befolyást megadja? Szerintem nem abban, hogy p. o. a smyrnai kikötő rakpartjain ácsorgó koldusok olykor egy lobogót látnak megjelenni, melyről ők valószínűleg nem is tudják, mely nemzetnek lobogója ; (Derültség.) de áll igenis abban, hogy a kereskedésnek magának érdekszálai által összeköttetések létesíttetnek az egyik és másik ország társadalmának befolyásos tényezői közt; szóval nem a lobogó megjelenése, a mely mondat a kormány indokolásában átalános formulaként mindig ismétlődik, hanem maga a kereskedelem, az ez által biztosított érdekösszeköttetés adja meg ugy a forgalmi vállalatok agenturáinak, mint magának azon országnak, mely a kereskedést viszi, a politikai befolyást is. Mi következik ebből, t. ház? az, hogy a kereskedésnek előmozdításával járó terheket, tekintet nélkül a politikai befolyásra, mely annak csak accessoriumát képezi, jog és méltányosság szerint viselje az, kinek érdekében áll ezt a kereskedést fentartani. Alkalmazással a jelen esetre, a következő dilemmából ki nem jutunk: vagy létezik oly hatalmas kereskedése a monarchia másik felének a Levanteban s egyátalában a keleti tartományokban, hogy azt istápolni, még subventió árán is érdekében áll, — s akkor ne féljünk attól, a mint Mudrony Soma képviselő ur előttem igen helyesen megjegyezte, hogy a Lloyd e járatokat be fogja szüntetni, akkor azok fenn fognak állni, és pedig a vámszerződés értelmében a közös lobogó alatt, s meglesz az a politikai befolyás, melyet féltünk, melyet fentartani akarunk; vagy nem oly hatalmas, nem oly nagy az osztrák résznek kereskedelme a Levanteban, hogy annak istápolására érdemesnek tartsa egymagában is meghozni a subventió áldozatát: és akkor nem áll az, hogy ez a kereskedelem nekünk valami különös befolyást nyújtson a koleten; nem áll az, hogy annak fentartásához politikai érdek fűződik, s akkor összeomlik az egész okoskodás. (Ugy van!) A kérdés tehát, t. ház, egyszerűen ez : kötelez-e bennünket a jog és méltányosság arra, hogy mi az osztrák kereskedelmet a Levanteban subventiónáljuk, azért, mert abból esetleg az egész monarchiára egy bizonyos politikai befolyás hárul ? így formulázva a kérdést, semmi kétségem nincs az iránt, hogy erre határozott nemmel felelhetünk. S ennek illustrálására csak egy analógiára vagyok bátor czólozni, melyet különvéleményemben is felhoztam. Mit mondana az osztrák kormány és parlament, hogyha mi azt követeinők tőle, hogy bizonyos vasutamknak kamat garantiájához hozzájáruljon, azért, mert azok egyszersmind közös stratégiai érdekeknek is szolgálnak? (Tetszés a szélső jobboldalon és balfelöl.)