Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.

Ülésnapok - 1875-361

88 861. országos ülés február 27. 1878. asztalán, melvben azt a pénzügyi bizottság fentartani kívánja. A javaslat többi részeit, malyek ezen kereten kivül esnek, t. barátom Wahrmann Mór, részint az általa szerkesztett jelentésben, részint mai előadásában oly kimerítő és megsemmisítő kritika alá vette, hogy azokhoz, a miket ő e tárgyban irt ós mondott, egy szót is hozzátenni fölöslegesnek tartanék. A törvényjavaslatnak a pénzügyi bizottság által fentartott része két elemet foglal magában : a parthajózási vonalakat, a melyek alatt értem az adriai tengernek, ugy a magyar osztrák, mint az olasz kikötők közt fenálló hajózási összeköttetést; ezekre esik 126,000 forint, illetőleg ennek Magyarországot terhelő részeként 38,000 forint; — és a keleti vonalakat, melyek 1.175,000, vagyis ennek Magyarországra eső részeként 364,000 forint subventiót igényelnek ; és ezen subventiónak jogosultságát óhajtom kritika alá venni. Kereskedelmi ezekkel a dolog termószeténéfogva kapcsolatos postaforgalmi és politikai szempontok azok, a melyek ezen subventió megszavazásának igazolására felhozatnak. Lássuk előbb a kereskedelmi szempontokat. Ezeket ismét két irányban lehet latolni. Az egyik az, ha vesszük, minő azon szolgálat, melyet a Lloydtársulat a magyar tengerpartnak, jelesen pedig legnevezetesebb kikötőjének, Fiúménak tesz; de miután elismerem, hogy a magyar kereskedelem a trieszti kikötő által is élvezhet előnyt, a mennyiben ily előny Trieszt forgalmában kimutatható, ennek is méltatása szükséges. Különvéleményemben már megérintem, menynyire sajátságos dolog az, hogy a kormány, midőn ezen subventió követelésével élénkbe lép, egyátalában nem tartja érdemesnek, — vagy a mit inkább hiszek, — nem tartja tanácsosnak a forgalmi tények iránt a háznak kimerítő és adatszerű tájékozást nyújtani. Magán nton ilyen adatokat megszerezni véghetlen bajos, mert azoknak oroszlán része olyanok kezében van, a kiknek érdekében fekszik, hogy azok ne tudassanak. Azonban egy kiváló magyar tudósnak mégis sikerült a fátyolnak egy végét fellebenteni, a mely a Lloyd által eszközölt fiumei forgalmat a profán szemek elől eltakarja. Előadta ezen adatokat egy értekezésben, melyet az akadémia előtt tartott, és ezzel azok a nyilvánosság tulajdonává lőnek. Ily utón az 1873. évről meglehetős részletességgel ki van mutatva, hogy minő forgalmat eszközölt Fiúméban a Lloyd. A Lloydtársulat hajóin ez évben Fiúméba — illetőleg Fiúméból 151,000 métermázsa inportáltatott, és 109,000 métermázsa exportáltatott. De hogyan oszlik meg ezen import és export a rendeltetési helyek között? Az importból esik 35,000 métermázsa a trieszti és dalmát, tehát parthajózási vonalra, 116,000 métermázsa külföldi. De minő külföldi? Ebben a 116.000 métermázsában 114,000 métermázsa Odessaból és Nikelajewből jövő gabona. (Mozgás) Egy szó commentárt sem adok ezen importtételnek száraz számaihoz. Lássuk az exportot. Az export, mely 109,000 métermázsát tett, Fiume tengeri exportforgalmának körülbelül 17%-át, tehát igen csekély hányadát teszi. Ezen 109,000 mótermázsából a külföldre csupán 3900 métermázsa ment, az oroszlánrósz, 105,000 métermázsa Trieszt és Dalmátia felé, szóval a szűkebb értelemben vett parthajózási vonalakra esik. Tehát Fiume szempontjából a Lloyd által eszközölt forgalom azon része, mely általunk 364,000 írttal volna subventionálandó, azt jelenti, hogy behoztak 114,000 métermázsa orosz gabonát, és hogy kerekösszegben 4000 métermázsa különböző árut exportáltak mindössze külföldre; és ezen úgyis csekély mennyiségnek valószínűleg kisebb részét kelet felé, a mi csakugyan feltünőleg csekély tételt képez. Fiume szempontjából tehát, gondolom, egy szó megjegyzés sem fér ahhoz, hogy a Lloyd által eszközölt forgalom nemcsak hasznosnak nem, de egyenesen károsnak mondandó ; kivéve mindig a parthajózási forgalom egy részét. De a parthajózási forgalomban élvezett előnynyel szembe kell állítani egy másik tényt, a mely fölötte jellemző. T. i. a magyar hajókkal űzött nagy parthajózás azon évben, melyben a Lloyd alapíttatott, 1836ban számított még 117 hajót 4460 tonna tartalommal ; 1876-ban, tehát a Lloydnak 40 évi működése után, a magyar parthajózás már csak 7 hajót számit 927 tonnával. Mi ebből a tanulság? A tanulság ebből az, hogy a forgalom azon részében is, a mely nagyobb mérvben eszközöltetik Fiume javára a Lloyd-hajók által: a Lloyd nem teremtett forgalmat, hanem ezen forgalom eszközléséből kiszorította a magyar parthajózást. (Helyeslés a szélső jobb- és a baloldalon.) Ámde a trieszti forgalomra is tekintettel kell lennünk, ha méltányolni akarjuk, minő esetleges szolgálatokat tehet a magyar kereskedelemnek a Lloyd. Itt már nem állanak rendelkezésemre oly részletes kimutatások; mert a trieszti beviteli és kiviteli lajstromokból nem deríthető ki, hogy melyek azon áruczikkek, melyek a magyar provenientiát képviselik, valamint az sem, hogy az áruczikkek ki- és bevitelének mily hányadrésze eszközöltetik a Lloyd által. Azonban hozzávetőleg mégis lehet némi következtetést vonni az ottani forgalom irányából. Ha ugyanis átnézzük a kivitt áruk lajstromát és nézzük, hogy ezek közül, melyek vitetnek ki kelet felé és azután reflexió tárgyává tesszük, hogy