Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.

Ülésnapok - 1875-361

361. országos ülés február 21.1878. 88 csak 20 krajczárral olcsóbban szállíttatnak Magyarországból Angliába, — mint a fogyasztás főszókhelyére nyersterményeink, miután Magyarország nyersterményeinek összege 100 millió mázsára bátran tehető, és miután — (mint az a czukoradóról szóló törvényjavaslat tárgyalása alkalmával helyesen kifejtetett,) azáltal,! hogy csak egy mázsa is nagyobb áron adható el külföldre: ez az összes beítermelés értékét növeli. Ezen nemzetgazdasági törvénynél fogva, ha egy mázsa 10—20—30 krral olcsóbban szállíttatik külföldre: ez a 40 millió mázsányi termelés értékét már 10, 20, 30 millióval növeli. De tény az, hogy a szállítás nem 10—20 krral, hanem 30—40, sőt 50 krral olcsóbb lehet a tengeren mint a szárazföldön. E szerint ez esetleg 30, 40, sőt 50 millió forint érték-növekedést vonna maga után. A forgalom fejlesztése tehát óriási fontosságú. De vannak tényezők, melyek azt még nagyobb fontosságúvá teszik. így, nevezetesen ha sikerül ezen tengeri összeköttetéseket létrehozni: a vasutak jövedelmezősége is emelkedni, a garantiák összege pedig csökkenni fog. Látjuk tehát, hogy ehhez sok más érdek is fűződik, melyeket részletezni most nem tartok feladatomnak. Említettem, hogy ha megköttetik a vám- és kereskedelmi szerződés és a Lloydszerződés ezzel kapcsolatban elfogadtatik, akkor azon egyetlen egy eszköz, a mely által Magyarország közgazdasági helyzetén még javítani lehetne, szintén elvész. De menjünk tovább. (Haljuk!) A vám- és kereskedelmi srövetség nemcsak közgazdasági politikánkat teszi lehetetlenné, hanem azon vódvámos iránynál fogva, melynek ezen szerződés hódol, és annálfogva, hogy itt autonóm rendezésre, tehát a nem szerződéses politika terére történt áttérés, ezen vám- és kereskedelmi szövetség bennünket Németország irányában isolál és oda irányuló exportunkat veszélyezteti. Ezt, miután már bővebben kifejtetett, csak constatáíni kívántam. Ha tehát kiviteli utunk, melyet gabonánk eddig követett, Németország irányában veszélyeztetve van: az egyetlen ut, az egyetlen kapu, mely előttünk nyitva lehetne, Fiume lenne, a Lloyd-szerződés által ezen egyetlen kapu is bezáratik Magyarország előtt, sőt az annak évről évre fizetendő subventió által arra évről évre egy-egy uj lakat tétetik. (Felkiáltások: Igaz! Igaz!) Triest és Fiume egymás versenytársai. Ha az egyik versenytársat erősitjük, ezzel megrontjuk és gyengitjük a másikat, Wahrmann képviselő ur beismerte ezt. T. ház! több mint két évezreddel ezelőtt, midőn Eóma Oarthagóval versenyre kelt, Eómának legnemesebb ós legelőrelátóbb polgára kimondotta azon örökké emlékezetes mondatot: Oeterum censeo Carthaginem esse delendam! E nemes polgár Eóma emelkedésének feltételéül azt mondotta, hogy verseny társa semmisittessék meg. És mit teszünk mi'? Mi Fiúménak versenytársát a mi Carthagonkat segítjük és oly helyzetbe hozzuk, hogy vele szemben Fiume soha többé versenyképes ne lehessen. (Ugy vnn\ balfelöl.) Hogy ez által csakugyan abba a helyzetbe hozzuk Triestet, hogy vele Fiume ne versenyezhessen, kiderül azon adatokból, melyeket részint idéztem, és részint idézni akarok. A társulatnak hajókban való vagyona ezen üzleti jelentés szerint összesen 23 millió frt előállítási árt képviselnek, mely azonban leírások által 1877 elejéig 12 millió frtra devalváltatott. A mint emiitettem, a társulat oly óriási javítási költségeket számit, melyek nem javításokat, hanem már a hajóknak újjáalakítását képezik, ugy hogy, a mint ez köztudomású dolog, már t. i. a tengerparton, ezen hajók ma nem 23 milliót, hanem, még ennél is sokkal többet érnek, és most mégis csak 42 millióval szerepelnek a társulat könyvében. Ha a társulat évenként — mint ez 1876-ban tette — 1 millió 600 ezer forintot fordít hajójavitásra, és emellett a hajók értékéből egy év alatt több mint egy milliót leir s ezáltal 2,600.000 frtot amortizál évenként, holott a valóságos reparatió alig tehet többet mint 600,000 frtot s ez is bőven van számitva, mert a haváriák külön számittatnak, akkor valóságos törlesztése körülbelül 2 millió évenként. A társulat tehát jelen helyzetében körülbelül 6 év alatt összes hajóit amortizálta összes jelenlegi hajóparkja ingyenben lesz a társulatnak. Tiz év múlva pedig egyéb tőkéit, felszerelését, ingó-ingatlan vagyonát is amortizálta: akkor előttünk fog állani egy társulat, mely óriási tőkét képvisel, s a mely ingyen eszközökkel dolgozik, sőt mert részvénytőkéjét is nagyrészben amortizálta. Ily társulattal szemben lehet-e remélni, hogy valaha bármely más társulat, magyar vagy másféle, mérkőzni képes lesz? (Ugy van\ ugy van! balfelöl.) Ezek oly tekintetek, melyek a legkomolyabb aggodalmat költik. Fiumét emancipálnunk kell, minden áron Triest nyomása alól. Minden nap, minden óra, a melyet e tekintetben vesztünk, nemcsak veszteséget, de veszélyt is rejt magában. (Ugy van! a baloldalon.) Most az a kérdés, t. ház, lehetséges-e Fiumét Triesttől emancipálni ? Erre a feleletet megadja a világkereskedés forgalmi statistikája. Nem akarok hosszasan időzni e kérdésnél bár nagyon sokat lehetne itt elmondani; (Halljuk! Halljuk \) azonban néhány fővonással mégis fel kell tüntetnem a világforgalom azon főszámait, melyek a magyar export és import czikkekre vonatkozólag figyelmet érdemelnek. A mi az export-tárgyakat illeti, e tekintetben első sorban állanak a gabona ós gabona-