Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.
Ülésnapok - 1875-361
86 361. omágos ülés fobruár 27. 1878. neműek. Ezekre nézve Angliának legutóbbi kimutatásából, mely 1877. évről szól, a következő számokat idézem. Anglia bevitt gabonát, és pedig csak búzát 33,820.000 font sterling értékben, gabonanemből 13 millió font, tengerit 9,800.000 font, lisztet 6,800 000 font sterling értékben. A bevitel tehát csupán gabonából és lisztből Angliába évenkint mintegy 63 millió font sterling értékű, a mi a mi pénzünk szerint mintegy 700,000.000 frtot tett. Anglia képezi tehát a gabonanemüek legfőbb fogyasztóját. Az egész világ minden részéből Anglia felé irányúi ezen czikk exportja. A másik fontos gabona - importáló állam Francziaország. Itt a gabonabevitel volt 1877-ben 239,000.000 frank, kivitel csak 174,000.000 frank értékű, tehát daczára annak, hogy a világ egy állama sem termel annyi búzát mint Francziaország, mégis maga is importál Ha a consuli jelentéseket és az egyes kikötők forgalmi adatait nézzük, azt találjuk, hogy Francziaország délen importál, éjszakon exportál, tehát Angliaország felé exportál. A harmadik nevezetes importáló állam Németország. Németország bevitele gabnanemüekben 1876 ban 595,000,000, ellenben kivitele 227,000.000 márka. Tehát Németország is mintegy 370 millió márka többletet emészt S itt is azt látjuk, hogy Németország importja történik keleti és déli határain, ellenben exportja az északi határon; itt is tehát az export Anglia felé megy. Ha e tényeket szemügyre veszszük, a gabonát illetőleg egy nevezetes áramlat áll előttünk a világkereskedelemben, melynek Anglia felé irányul. Minden államnak, melynek gabnakiviteli érdekei vannak, oda kell törekednie, hogy Angliába irányozza exportját, mivel ez képezi a legfontosabb consumaló országot. S ha Angliával akarunk összeköttetésbe lépni: legfontosabb és legolcsóbb a tengeri ut. Nekünk tehát oda kell irányoznunk összes törekvéseinket, hogy Fiume utján Angliával öszszeköttetésbe lépjünk. Ki van mutatva szakértők által, hogy a szállítás a fiumei utón keresztül Angliába legalább 30—-40°/ 0-al kevesebbe kerül, mint a száraz földön. S mégis mit látunk ? Azt, hogy Magyarországnak Triesten és Fiúmén keresztül csak csekély exportja van. Miért ? Mert a magyar terményekkel való kereskedést is Ausztria tartja kezében és azon utón vezeti, mely reá nézve előnyös, t. i. Ausztrián és Németországon keresztül. A mi már most az import-czikkeket illeti, nagyon rövid lehetek. Magyarország import-ezikkei legnagyobb részben ipari termeivények és gyarmatáruk. Ausztriának is legfontosabb importczíkkei a gyarmatáruk. Az ezekkel való kereskedés pedig máig nem a természetes tengeri, déli utón, hanem a kormányunk általam már idézett becsmérése szerint Németországon keresztül a költséges Ausztriára és ránk nézve hátrányos északi utón történik. Mindezeket egybefoglalva látjuk, hogy a mi az export-árukat illeti, Magyarországnak igen nevezetes export-áruczikkei vannak Anglia felé, de továbbá Francziaország déli kikötői felé is. De látjuk azt is, hogy import-czikkek tekintetében is nevezetes fogyasztási szükséglete van Magyarországnak oly árukra nézve, melyek részint Angliából, részint Francziaországból, részint Anglia közvetítése utján a gyarmatokból kerülnek, ennek következtében mind a bevitel, mind a kivitel tárgyai meg vannak, és csak az szükséges, hogy Magyarország erélyesen kezébe vegye a tengeri kereskekedés felkarolását, s akkor sikerülni fog oly virágzást előidézni, melyről eddig tán nem is álmodtunk. (Tetszés a baloldalon.) Ezek arra utalnak bennünket, hogy egész erőnkkel neki feküdjünk a Fiuméhez kötött tengerészeti érdekek felkarolásának. Azon fontos érdeken kivül, melyet az imént abban jelöltem meg, hogy terményeink értéke ez által tetemesen növekednek: igen számos más érdekek is szólnak e mellett. Hivatkozás történt az átalános vámügyi vita alkalmával arra, hogy a legnevezetesebb kereskedelmi államok mérlege passivitásban van. Magyarország mérlege is passivitásban van. De itt lényeges különbség van a dologban, (Halljuk !) mert azon iparos államok mérlegének passivitását kiegyenlíti részint az idegen államokban elhelyezett tőkék jövedelme, de még nagyobb méi*tékben a tengeri kereskedés, a tengeri kapcsolatból származó előnyök. Itt a triesti Lloydtársulat Utolsó évi bilanceja szerint 10 millió bruttó nyerességet csinált. Tehát képzeljük azt, hogy oly államoknak, mint pl. Anglia, Francziaország, Belgium vagy Németország kereskedelmi társulatainak nyeresége mennyire mehet ? A szállítási dijat s azonkívül a biztosítási díj a kezelési s egyátalában mindazon nyereségek, melyek a hajózásból erednek, nem 10, hanem 50—100, sőt több százmillióra is mennek E nyeressóg egyenlíti ki azon államok kereskedelmi bilanceának passivitását. De ez a tényező nálunk hiányzik. Ha ellenben nekünk is sikerülne tengeri hajózást hozni létre, ha sikerülne tengerpartunkon azon érdekeket kifejleszteni, melyek a hajózással kapcsolatban állanak, akkor ez zel Magyarország bilanceá-nak activvá tételére igen nevezetes tényezőt nyernénk. Hivatkozás történt a kereskedelmi és vámügyi vita alkalmával arra is, és pedig Ausztriával szemben, hogy ha mi veszünk Ausztriától: az is vesz mi tőlünk. T. ház! A kereskedelemben áll — igen is — az a tétel, hogy ha az egyik állam vesz másiktól, akkor egyszersmind az is vesz tőle; de mikor ? Nem a szárazföldi, de a
