Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.

Ülésnapok - 1875-361

361. országos ülés február 27. 1878. 81 Ott, hol bizonyos irányban kereskedelem és forgalom nincs, ott a postaszolgálatnak semmiféle értéke nincs. Minthogy Magyarországnak a Lloyd vonalai irányában kereskedelmi és forgalmi érdekei nincsenek: ennélfogva a postaszolgálat érdekére sem lehet oly nagy súlyt fektetni, hogy ezek érdekében 7—800,000 frt évi subventiót adjunk. De tegyük föl t. ház, hogy a Lloyd vonalai irányában volnának ily postaszolgálati érdekeink: alkalmas-e a trieszti Lloyd, az a társulat, melynek vonalai Triesztből indulnak ki, és Triesztbe térnek vissza, alkalmas-e az ily társulat postaszolgálati érdekeink kielégitésére ? Én azt tartom, hogy nem. Es mindenki, ki a hajózási vonalok elhelyezkedési theoriáját csak legfelületesebben vizsgálja is, azon meggyőződésre kénytelen jutni, hogy nem. Miért? T. ház! A hajózási vonalak kétfélék lehetnek, vagy teher vonalak, vagy posta, illetőleg gyorsvonalak. A mi a teher vonalakat illeti, miután ezeknél az olcsóság a döntő mozzanat, ezek azon kikötőket keresik, melyek lehetőleg mélyen feküsznek szárazföld belsejében ; ellenben a póstavonalak, minthogy ezeknél a gyorsaság a döntő, s a szállítás olcsósága mellékes fontosságú, ezek azon kikötőket keresik, melyek lehetőleg előre tolt positiókat képeznek. így látjuk, hogy az angol-amerikai pósta-vonal nem Londonban köt ki, hanem Irland legvégső csúcsához csatlakozik, és onnan szárazföldön vasúton folytatja útját Londonig. így látjuk, hogy a franczia-angol gyorsvonat nem Londonba, hanem Doverbe megy. De maga a ministerium is elismeri ezen állítás igazságát az által, midőn kiemeli, hogy a brindisi-i összeköttetésnek lótesüíése óta a postaszolgálat érdeke a trieszti vonalakon némileg megszűnt, azért, mert a brindisi kikötő sokkal előbbre tolt positió, mint a trieszti. Ha ezen tant a mi tengerpartunkra alkalmazzuk : mi az eredmény? Az, hogy miután Fiume körülbelül 60 tengeri mértfölddel közelebb fekszik az adriai tenger legdélibb csúcsához, mint Trieszt, a postavonaloknak természetes útja nem Trieszt, hanem Fiume. Es ha még sem ezen utat választják, akkor csak két eshetőség állhat fenn. Vagy az, hogy a Lloyd-társulat erőszakosan eltereli ezen vonalokat a természetes útról, a mi, hogyha áll, ez a Lloydra egyátalában nem vet jó világot; vagy az, hogy ezen állítólagos posta-vonalak nem valódi posta-vonalak, csak ilyeneknek mondatnak, hogy ezen ürügy alatt a Lloyd subventiót kapjon. Mihelyt a dalmátiai vasút ki lesz építve, Fiume elveszti Trieszt fölötti ezen előnyét: mert akkor ezen vasútnak legdélibb csúcsa fogja azon szerepet nyerni, melyre most Fiume, mint az KÉPVH. NAPLÓ 1875-78 XVI. KÖTET osztrák-magyar vasúti hálózatnak legelőbbre tolt positiója van hivatva. Mindezekből t. ház, kiderül, hogy a postaszolgálat szempontjából felhozott indok a triesti Lloydnál nem bír fontossággal. — Maradna tehát az utolsó érv, melyet a kormány felhoz, és ez a kereskedelmi, forgalmi, s illetőleg a nemzetgazdasági érdek. Hogyan állunk ezen érvvel, ezt már bővebben kifejtettük a külön véleményben, a hol nevezetesen kimutattuk először azt, hogy forgalmi politikánknak nem keletre, hanem nyugatra kell irányulni, mert először, a mi export-czikkeink nyugaton találják piaezaikat, ós viszont azon árúk, melyekre Magyarországnak van szüksége, szintén nyugatról hozhatók be ; másodszor, kimutattuk azt, hogy ha és a mennyiben a keleti összeköttetések és a keleti kereskedés Magyarországra nézve ipari tekintetben fontossággal bir, — mit tagadni semmiképen sem akarok: — akkor ezen összeköttetéseket nem tengeri utoa kell keresnünk, hol minden civilisálí nemzet nagy iparával kell versenyeznünk, hanem a szárazföldön, hol ezen verseny nincs meg; harmadszor, kimutattuk azt, hogy a Lloyd export érdekeinknek egyáltalában nem szolgál, miután a mi export-czikkeink természetes iránya felé vonalakat nem indít. De tovább menve kimutattuk azt is, hogy épen ellenkezőleg kárt okoz export érdekeinknek, még pedig az által, hogy keleti vonalain viszteher gyanánt oly árúkat hoz az Adriába, melyek a mi tíxport-czikkeinkkel versenyeznek; minek eredménye az, hogy az Adriai tenger kikötőjében Dalmátiában, sőt Triesztben és Fiúméban legnagyobb részt orosz gabonát fogyasztanak; sőt kimutattuk még azt is, hogy még nagyobb kárt okoz az által, hogy még Fiúméból vagy Triesztből nyugatra vonalat nem indít, oly vonalakat tart fel, mint az odessa-marseille-i, a melyek által egyenesen az orosz gabonát szállítja azon piaczokra, a hová a magyar gabonának törekedni kell, és ez által a mi gabonánknak ott egy veszélyes concurrentiát okoz, illetőleg e concurrentiát növeli és súlyosabbá teszi. Ezeket már a különvéleményben előadtuk. Legyen azonban szabad ezen tényeket még némileg illustrálni olyan adatokkal, a melyek még felhozva nem voltak. Hogy a Lloyd nem szolgálja a monarchia, — nem Magyarország, — hanem a monarchia forgalmi érdekeit, azt elismeri a kormány is, mikor kimondja, hogy: „a kereskedelmi irány és főképen a többi európai nemzetek, kivált ismét Olaszország törekvései mulhatlanúl követelik, hogy a tengeri kereskedésre s kivált tengerentúli összeköttetésekre nagyobb figyelem fordittassék, ha esak jövőre is nem akarunk minden nevezetesebb